200. 000 magyar csak Angliában! Ez a népvándorlás miért indult meg, vajon megállítható?

"

Szegény szülők-nagyszülők már csak skype-on kommunikálnak a családtagjaikkal. Elöregedő társadalom.

"

Stílusosan, összefüggően fogalmazol.

Leírom a saját esetemet, hátha ettől közelebb kerülsz a válaszhoz:

Egy vidéki városban nőttem fel (nem olyan kicsi, megyeszékhely stb.) és amikor a pályaválasztásra került a sor arra jutottam, hogy van tanárként tudnám elképzelni magam, vagy ha az nem, akkor esetleg még a programozás az, ami érdekel. A tanáraim és a szüleim természetesen a tanárságról rögtön lebeszéltek és támogatták, hogy programozónak tanuljak, mindezt természetesen anyagi megfontolásból, mára már meg is értem őket, hiszen egy tanári fizetésből Magyarországon sajnos eléggé szerényen lehet csak megélni, főleg ha az ember családot is akar. Így hát jelentkeztem programozónak Budapestre, ott kezdtem el az egyetemet. Az első időszakban nagyon honvágyam volt, hiányzott a szülővárosom, nem jött be a nagyvárosi lét, a mai napig nem szeretem. Eközben elvégeztem a programtervező informatikus szakot, nehéz szülés volt, 500-an kezdtük, a végére kb. 60-an maradtunk, sokat dolgoztam annak érdekében, hogy meglegyen, de meglett. Illetve egyetem közben a második évtől kezdve folyamatosan munkákat is vállaltam, projectekben vettem részt stb. Menetközben barátnőm is lett, akivel már eléggé régóta jól megvagyunk, ő is egyetemre jár. Az alapképzés befejezése után mesterképzésre jelentkeztem és a mesterképzés közben elkezdtem most már komolyabban programozni egy cégnél, ahol alapvetően jól érzem magam, tetszik a munkakör, jó a társaság stb., a fizetés lehetne több is. Másfél év múlva végzek én is a mesterképzéssel, illetve barátnőm is akkor fog végezni.

Így hát sorba vettük a lehetőségeket és a következőre jutottunk:

1. maradunk Budapesten: ebben az esetben lenne munkánk, nem is élnénk rosszul, de arra, hogy például családi házba költözhessünk a következő 10 évben nem sok esélyt látunk, meg amúgy sem szeretnénk Budapesten élni, így ezt az opciót elvetettük

2. visszamegyünk abban a városba, ahonnan jöttünk: itt programozói állás csak elvétve van, ha találnék is, akkor is a budapesti fizetés töredékéért és nem érezném magam biztonságban, mert ha esetleg megszűnik az állásom, lehet, hogy hónapokig-évekig nem kapnék másikat. Családi ház vásárlására a következő 10 évben itt is elenyésző lenne az esélyünk.

3. itt jött a külföld ötlete: netes utánanézés után, illetve kint élő ismerősökkel elbeszélgetve azt látjuk, hogy a programozói szakma kint a legtöbb országban nagyon keresett, mivel beszélek angolul és németül, ezért szívesen látnának az itthoni lehetséges fizetésem sokszorosáért és ha beindul kint az élet 1-2 éven belül simán eljuthatunk arra a szintre, hogy tudjunk családi házat bérelni, illetve, hogy új autót vegyünk. A mindennapjainkra is több pénz jutna, magasabb életszínvonalat biztosítva. Tökéletesre fejleszthetnénk nyelvtudásunkat, szakmailag is sokat fejlődhetnénk, világot láthatnánk és még félre is tudnánk tenni pénzt, hogy abban az esetben, ha haza szeretnénk valamiért költözni egyszerűbb legyen a dolgunk. Nyilván megvannak a hátulütői, de a kommunikáció az itthoniakkal az internetnek köszönhetően egyszerűen megoldható, illetve a kinti anyagi helyzetünk megengedné, hogy évente többször hazalátogassunk vagy családtagjaink kilátogassanak. A kinti környezetről nem is beszélve (nem lennénk rákényszerülve arra, hogy egy szmogos nagyvárosban éljük le az életünket).

Ezt így végiggondolva van még, akinek nem egyértelmű a választás?

#12 na és nem lesz honvágyad?

Amúgy milyen jellegű programozói munkákban vettél részt? Csak kíváncsiság :)

Nyilván lesz valamilyen szinten, de ez benne van a pakkban.

Amúgy elsősorban a .NET-es technológiákhoz értek, írtam tananyagot is ezzel kapcsolatban, illetve a cégnél ahol dolgozok ott is ezeket felhasználva dolgozok.