Ti hogy viselitek a gazdasági kilátástalanságból, munkanélküliségből, korrupcióból eredő depressziót?

Engem ez igazán már nem érint mert nagy nehezen egy kis plusz tanulás és az összes megmaradt pénzem befektetésével végre sikerült elhelyezkednem, bár nem a legjobb munka, de legalább van állásom és ez a korosztályomnál főleg a régi osztálytársaim körében elég nagy dolog mert így 2 év alatt én vagyok az osztályban az a kevés a sok közül akinek már van munkája.

Persze sokszor volt hogy itthon ültem és a falat bámultam mert egyszerűen semmi nem adódott pedig rengeteget harcoltam azért hogy felvegyenek egy munkahelyre, már mindenhol megpróbáltam és végre összejött.

Nem éppen a legjobb a helyzet de már látom azt magam előtt hogy tudok haladni lassan de biztosan előre. Ugyanakkor ez kihatott sajnos a társasági életemre is barátaim már szinte nincsenek is, és így elég rossz egyedül mert most beláttam hogy azért nem csak a munka meg a pénz az ami kellhet a boldogsághoz a jobb élethez.

Társat nem találok, igaz megvan sajnos a nem túl jó adottságom is hozzá, hogy nem találom meg a párom, és bulizni se járok pedig régen azért másabb volt a helyzet, de sajnos ez van. Most látok egy pici esélyt arra hogy tudjak lépni előrébb legalább egy picit hogy végre a másik oldalon is helyre jöjjenek a dolgok.

Egy biztos hogy nem adom fel könnyedén, valahogy nemtudom feladni.

úgy hogy olyanba fogtam, amivel 1-2 éven belül leléphetek innen

igaz ebbe bele kell feccölni pár évig időt, energiát, nem nézve, hogy éppen pontszerüen majdnem éhenhalok, de remélem megéri

ti szegények, azt hiszitek, hogyha van munkahelyetek akkor nem kilátástalan az egész?

nyomsz 10-20 évet, és azt látod sehová nem jutottál

jó persze van vmennyi pénzed, nem halsz éhen, de 1-ről a 2-re nem jutottál

"5ös, na megszólalt a hazai élet egyik burzsoá tagja, gondolom te is sokat adózol, meg minden embered kézbe kapott bére után fizeted a járulékot ugye???"

Miért fizetné? Adót meg járulékot csak a bolond ember fizet.