Mi a véleményetek a Magyar Tanácsköztársaságról? (1919)

Ezer sebből vérzett az ország, s senkiházi jöttmentek szovjet mintára kommunista rémuralmat vezettek be. Hozzá kell tenni azonban, hogy a háborús vereség óhatatlanul kedvezett a káosznak, szélsőségeknek minden vesztes országban. Az is igaz, hogy sok értékes ember is ideig - óráig szimpatizált a "forradalommal", hiszen a Tanácsköztársaság közvetlen előzménye az Őszirózsás forradalom volt. Sok rendes ember is hitt abban, hogy változásra van szükség, sokan lelkesen álltak be vöröskatonának mikor a környező antant - barát államok is rárohantak a kivérzett országra.

Márai, Tersánszky, Illyés Gyula és sokan mások is, fiatalok baloldali érzelműek voltak, de arra senki nem számított, hogy Kun, Szamuelly és társaik bolsevik diktatúrát vezetnek be. A kezdeti lelkesedés után világos volt, mi is folyik az országban, akasztások, önkényeskedések, államosítások, gyilkosságok. Külön tragédia volt, hogy a kommün rossz fényt vetett a zsidóságra, mivel a népbiztosok túlnyomó többsége mind izraelita volt, ez rányomta a bélyegét később sok becsületes emberre is.

Érdemes Tormay Cécile - t, Szabó Dezső írásait olvasni a korról.

A MI IDŐNK cikke

[link]

A forradalom által kiharcolt eredmények nem csak azért fontosak, mert a társadalom javát szolgálják. Ezek védőbástyák, erődök, amelyeket a forradalmi bukásokat követő ellenforradalmi kormányok is nehezen vernek le. A párizsi kommün, a Tanácsköztársaság és a magyarországi szocializmus is páratlan sikereket ért el és fontos társadalmi reformokat foganatosított, amelyek lebontása a bukást követő ellenforradalmi rendszereknek sok vesződségébe került és kerül ma is. A szocializmusban lakások százezrei emelkedtek ki a földből, temérdek kórház, óvoda, bölcsőde, ipari létesítmény és mezőgazdasági infrastruktúra lett megépítve – sokszor szovjet mérnökök segítségével -, amelynek nyomait az utókor sem tudja eltörölni. Lehet hazudni a mai embereknek fogalmakról, tettekről, de a szemükkel látott épületek, Tv-tornyok, gyárak, iskolák, bölcsődék és kórházak mind azt hirdetik, hogy itt olyan rendszer volt, amely a nép javát helyezte előtérbe. Minden egyes társadalmi és infrastrukturális intézkedés, amelyet a magyar forradalmi kormányok hoztak erős falak, amelynek ledöntése ma is lassan folyik. Egy kormány sem élné túl –akár szó szerint- a szocializmus vívmányainak hirtelen és azonnali eltörlését. A rendszerváltás utáni ellenforradalmi kormányzatok lassan tudták csak csökkenteni a nyugdíjakat, a fizetéseket, a GYES-t. Lassan építették le a mezőgazdaságot és az ipart, lassan zárják be folyamatosan az iskolákat, bölcsődéket. A társadalom lassan van hozzászoktatva a nyomorhoz és a nélkülözéshez. Ezzel elkerülik a forradalmi hangulatot. Ám, semmit sem lehet a végtelenségig fokozni. A mai kapitalista kormányzat is úgy fog járni, mint a viccben a cigány, aki le akarta szoktatni a lovát az evésről. A ló megdöglött, pedig már majdnem sikerült leszoktatni, hiszen napok óta nem evett. Társadalmunk egyre közelebb kerül ahhoz a ponthoz (marxista dialektikai fogalmat használva: a mértékhez), ahol a mennyiségi változás (nyomor, nélkülözés, alacsony bér és életszínvonal) hirtelen minőségi változásba fog átcsapni (társadalmi forradalom).

A Tanácsköztársaság nem volt képes sok vívmányt létrehozni, hiszen csak az a győzedelmes 133 nap állt rendelkezésére, mi alatt szembe kellett nézni a kisantant imperialista agressziójával és a horthy-banda hazaárulásával. Ám, sok vívmány – illetve annak maradványai- a mai napig a mienk, hiába próbálta azt a horthy- fasizmus és a mai kapitalista rend megsemmisíteni, és ezt kizárólag a Tanácsköztársaságnak és utódának a magyar szocializmusnak köszönhetjük.

A nők egyen jogúsága

A magyar nők a hazájukban alsóbbrendű állampolgárként voltak kezelve. Ennek vallási, kulturális és politikai gyökerei voltak. A politikai harcuk során komoly eredményt nem tudtak elérni, egészen 1919. április 2-áig kellett várniuk, amikor is a Tanácsköztársaság alatt életbe lépett az új törvény, mely szerint minden 18. életévét betöltött férfi és nő teljes választójogot kap. Ez a rendelkezés a szavazóképes férfiak körét is kiterjesztette, hiszen eddig csak 24 éven felüliek számára járt ez a jog. Megjegyzésképpen, de nem mellékesen: a dátum április 2, azaz mindössze két hét kellett, hogy a törvény átmenjen. Ez a mai kapitalista demokráciában szinte elképzelhetetlen. A nők védelme itt nem állt meg, rendelet született a nők egyenjogúságáról és betiltották a prostitúciót is. A horthy-fasizmus alatt újra virágzott a prostitúció, demokráciáról pedig koránt sem lehetett beszélni. A szocializmus újra megteremtette az erkölcsös család mintáját, amit a rendszerváltás ismét lerombolt. Ma a prostitúció és a nők megalázása, elnyomás és kizsákmányolása ismét napirenden van.

Munkabérek, életszínvonal

A munkásmozgalom egyik legalapvetőbb és legkoraibb követelése vált valóra a 8 órás munkaidő bevezetésével. A tőkés kizsákmányolás alapvető tendenciája a munkaidő meghosszabbítása, ami alatt a munkások munkaereje minél tovább kizsákmányolható. A horthy-rendszer természetesen nem tartotta később tiszteletben ezt a jogot, majd a szocializmus alatt újra tendencia lett. A rendszerváltás után pedig sokak számára már régi emlék, hogy csak 8 órát kellett dolgozniuk. A munkakörülményekről nem is beszélve. A Tanácsköztársaság azonnal rendelkezett a dolgozó osztályok életkörülményeinek javításáról. 20%-kal csökkentették a lakbéreket, a fizetéseket pedig ágazattól függően 10-80%-kal emelték. Ez a mai kormányok számára is ilyen egyszerű lenne, tollvonással elintézhetnék, ugyanis van elég pénz, amiből ez fedezhető. A társadalombiztosítást kiterjesztették. Létrehozták Magyarország első tüdőszanatóriumát. A horthy-fasizmus alatt hazánk 3 millió koldus országa volt, ismét egy kiváltságos úri réteg számára volt elérhető a biztos élet. A fasiszta külpolitikának köszönhetően hazánk ismét elvesztett egy világháborút, ismét óriási nyomort árasztva a népre, amelyet újra a munkáshatalomnak kellett megoldania, tette is azt eredményesen. A rendszerváltás után a fizetések megint a padlón vannak, a bérrabszolgaság mellett bevezették a hitelrabszolgaságot.

Igazságos elosztás

A magyar állam fennállása alatt egy kizsákmányoló rendszer volt, ezer éven keresztül elnyomó osztályok uralkodtak rabszolgák, jobbágyok, majd a munkások és parasztok felett. A társadalom eme torz rendje a javak torz eloszlását eredményezte, amelynek megtartása a mindenkori hatalom alapvető érdeke volt. Ezt a torz vagyoni eloszlást a Tanácsköztársaság egy pillanat alatt igazságossá tette, társadalmi tulajdonba vették az üzemeket, az áruházakat, a földbirtokokat, az iskolákat, a színházakat, a mozikat, a könyvtárakat, a műkincseket, a gyógyszertárakat, a lakóházakat, egyes helyeken a kisiparosok műhelyeit és szerszámait, a pénzintézeteket és a lakóházakat, ipari-, bánya- és közlekedési üzemeket. Ezzel megszűnt a királyok, grófok, hercegek, milliomosok és papok általi elnyomás, megkezdődhetett a javak igazságos elosztása, melynek eredményeképpen az élt volna jól, aki keményen dolgozik. A horthy-rendszerben ismét bárók, grófok és vitézek nyomhatták el a dolgozó osztályokat, majd a szocializmus ismét felszámolta a nemesi előjogokat, amit a mai parlament szeretne visszaállítani.

Nemzetiségi elnyomás megszüntetése

A magyar uralkodó osztály nem csak a magyar népet nyomta el ezer évig, hanem a hazánk területén élő nemzetiségeket is, olykor őket jobban is. Ezt a társadalmi egyenlőtlenséget, nemzetiségi konfliktust szító embertelen tendenciát is szándékában állt a Tanácsköztársaságnak megszüntetni. Deklarálták a nemzetiségek jogait, kezdeményezték a nemzetiségi elnyomás megszüntetését. A horthy-rendszerben nem csak elnyomták hazánk kisebbségeit, de azok fizikai megsemmisítése és kiirtása is megkezdődött. A felszabadulás után ismét előtérbe került a nemzetek egyenjogúsága és a békeharc. A rendszerváltás után megint ott tartunk, hogy Magyarországon a kisebbségek kiirtására buzdító cikkek jelennek meg, a nacionalisták ismét feszültséget gerjesztenek a népek között, ami további ellenségeskedést és háborús fenyegetéseket szül.

Agrárreform

A „gerillaharcos tulajdonképpen agrárreformer” – írta Che Guevara a népszerű Gerillaharcos kézikönyve című művében. Az ötlet nem tőle származik, hiszen a vidék forradalma nem jelent mást, mint a földtulajdonviszonyok igazságossá tételét. A Tanácsköztársaság egyik első dolga volt, hogy a közép és nagybirtokokat államosították, ezekre szövetkezeteket terveztek, júniusban pedig már meg is kezdődött a földosztás a szegényparasztok számára. A rendelet szerint földtulajdon nem illet meg olyan személyt, aki nem dolgozik rajta. A tanácshatalom bukása után ismét olyanok kezébe került a föld, akik nem dolgoztak, hanem másokat dolgoztattak rajta. A szocializmusban hazánk mezőgazdasága soha nem látott méretekben termelt, a rendszerváltás során az agrárágazat pedig az elsők között lett lezüllesztve.

Egyház

Az dolgozók állami elnyomása mellett véget vetettek a szellemi elnyomásnak. A tanácshatalom új tankönyveket adott ki, kiterjesztették az oktatást és megszüntették az iskolákban a kötelező imádkozást (aki akart, imádkozhatott). Az egyházi oktatást megszüntették, az oktatási intézményeket állami tulajdonba vették, ezután az oktatás már nem csak egy szűk elit számára lett volna elérhető. A horthy-rendszerben az egyház visszakapta a szellemi agymosás jogát, és már nem csak a vallásos dogmákkal, de a fasizmussal is mérgezték a fiatalok tudatát. A szocializmus a dogmatikus tanok oktatása helyett a tanrendszert tudományos alapokra fektette. Az színvonalas oktatás szakemberek százezreit képezte ki. A rendszerváltás után az oktatási rendszer ismét romokban, párhuzamosan az erkölcsök és a kultúra is a minimum alatt rostokolnak.

Általános jelenség a leírtak alapján, hogy a Tanácsköztársaság reformjait a horthy-rendszer elnyomta, majd a szocializmus kiteljesítette és a rendszerváltás újra lábbal tiporja. A mai kapitalista elit és bértollnokaik a Tanácsköztársaságot „rémuralomnak” tüntetik fel, hőseiket legyilkosozzák. Egyértelműen azt szeretnék, ha a dolgozók ne részesülhetnének azokból a társadalmi javakból, amikben a tanácshatalom részesítette őket.