Milyen volt az egyszeru nep elet Kadar alatt?

Sokkal jobb, mint ma. Nem volt munkanélküliség, éhezés, senki nem volt hajléktalan.

Csak azoknak nem "tetszett", akik arisztokrata, vagy nagytőkés ősökkel rendelkeztek. Nekik rosszabb soruk volt, mint a Horthy rendszerben, és dolgozniuk kellett, nem csak mások munkájából élni.

Kérdező te éltél akkor? Mert amit írsz, az NEM igaz. A munkaidő nem 12 óra volt, hanem csak 8.

Nem kellett nyalni a Szakszervezetnél, csak bejelenteni, hogy szeretnél egy beutalót. Nem csak Sopronba, hanem Balatonra, Mátrába és a többi helyre is. Ehhez még párttagnak sem kellett lenni.

Gondolom te vagy az a "grófi" ivadék, aki mindig prolizik.

Azoknak valóban nem volt jó, mert dolgozniuk kellett a megélhetéséről. Nem a "prolik" teremtették meg nekik a dorbézolásra való összeget.

"Eltem es dolgoztam a voros paradicsomban, nem kell valaki elmondja, hogy milyen jo volt a puha terror."

Akkor miert kerded?

Én is éltem és dolgoztam abban az időben. Sőt, még a Horthy érában is.

De amiket írsz, abban sok a csúsztatás.

Ha kellett, akkor NEM csak 4 órát lehetett túlórázni, hanem többet is.

Évvégi záráskor a Nemzeti Bankban Szilveszterkor éjfélig dolgoztunk, és volt olyan év, amikor még Újév délelőttjén is.

A munkahelyeken sem lógatták az emberek a lábukat, hanem tisztességesen dolgoztak. Az igaz, hogy sok helyen 2 ember végezett olyan munkát, amit egy is elvégezhetett volna. De ennek oka a rossz munkaszervezés volt. De ha ma bemégy egy állami hivatalba, ma is ugyanolyan az ott dolgozók mentalitása.

NEM azért voltunk a legvidámabb barakk, mert "puhább" volt a diktatúra. Hanem azért, mert itt éltek sokkal jobban az emberek.

Nem figyelt meg MINDENKIT a Titkosszolgálat. Az csak a Rákosi-időkben volt.

Kádárék a rendszerváltás előtt években figyelték meg azokat, akik a rendszer ellen szervezkedtek. Ez pedig nem az egész ország, és nem is az egész Kádár-rendszer ideje.

Ami a gyerekvállalást illeti: sokkal több gyerek született, főleg, amikor már bevezették a GYES-t, mint amennyi ma születik. Akkor ugyan is nem jelentett gondot a gyerek felnevelése, eltartása, iskoláztatása, ma viszont IGEN. Tudott házat építeni, lakást venni, sőt még hobbitelket is. (Ma ez a legtöbb fiatalnak csak álom.) Aki akart, az tarthatott autót is. Legfeljebb, ha újat akart, arra várhatott néhány évet. Mehetett üdülni, akár a Szakszervezet útján, de évente a szoc. országokba, két évente nyugatra. Akár egyénileg, akár IBUSZ-útra.

A polgári esküvő, névadó ünnep, pap nélküli temetés akkor

kezdődött ugyan, de ma is sokan kihagyják az egyházi szertartásokat.

De a vallásosság sem jelentett gondot, már a 70-es évek közepétől.

A férjemnek 75-ben volt a 25 éves érettségi találkozója.

Az osztálytársak között volt a Videoton főmérnöke, a Medicor osztályvezetője. Aki pár héttel azelőtt jött haza amerikai kiküldetéséből. Egyikük a HM-ben volt ezredes, magas beosztásban. Az egyik lány gyógyszerészként dolgozott a HM-ben, szintén ezredesi ragban.

Egy osztálytársuk viszont református pap volt.

A vacsora után közölte néhány osztálytársával, hogy másnap reggel Ő tartja az Istentisztelet a Református templomban.

Legnagyobb meglepetésünkre a templom előtt minden osztálytárs ott volt, és a "nagyfejek" is végighallgatták az Istentisztelet. Pedig ők párttagok voltak.

De a 70-es évek végefelé már nem volt feltétlen kötelező a párttagság, a magasabb beosztásokban sem. Az MNB megyei igazgatója pl. nem volt párttag. Akkor már a szaktudás volt a fontosabb. Még akkor is, ha sokan párttagok lettek a jobb érvényesülés miatt.

De ma is, ha állami helyen dolgozol, vagy vállalkozóként állami megrendeléseket akarsz, akkor Fideszesnek kell lenned. Pedig ma állítólag nincs pártállam.

Ha egy korszakot akar valaki jellemezni, akkor azt komplexen kell megvizsgálni és értékelni. Nem lehet csak egyes dolgokat kiragadni, és ráfogni az egész rendszerre.

A Kádár-éra valójában három különböző időszak volt.

Az 56-60-as évekig még alig enyhébb diktatúra, mint Rákosi idejében. A 60-as évek közepétől a 80-as évekig a gazdasági fellendülés és a tisztességes megélhetés ideje volt. A 80-as évektől viszont már a GMK-k, gebinek stb. megjelenésével már félkapitalizmus volt.E

Ekkor már világossá vált, hogy a mesterségesen fenntartott tervgazdaság nem működik. Sokan jártak a nyugati országokba, és látták a különbséget. De rontotta a közhangulatot az is, hogy Kádár után Grósz lett a főtitkár. Ő még az olyan kommunistákat is, mint Pozsgai, vagy Horn Gyula a rendszerváltás szükségessége irányába juttatta.

Rákosi államosította a városukban működő Református Gimnáziumot. Az igazgatót nyugdíjazta.

Az Igazgató Úr apámnak jó ismerőse volt.

Egyszer megkérdezték tőle, hogy mikor lehet vége Rákosi diktatúrájának. A válasza az volt, hogy akkor, ha a rendszer már felneveli az új, fiatal értelmiséget.

Az élet bebizonyította, hogy igaza volt, még ha majd 40 éves is kellett erre várni.

De a mai politikusok is elgondolkodhatnának ezen.