Bennetek szomorú érzést kelt, ha megláttok valamit az országban, ami egyértelműen a kommunista korszakra emlékeztet?

Nekem néha az jut eszembe, hogy vajon milyen lehetett abban a korban élni (nem sokkal a rendszerváltás előtt születtem)? Ilyenkor belegondolok abba, hogy például a szüleimnek mennyivel egyszerűbb volt elindulni a nagybetűs életben, mint nekem. Igaz, hogy egy olyan rendszerben nőttek fel, ami sokak szerint rossz volt, de én néha kicsit irigylem őket. Nem volt ez a nagy bizonytalanság, mint most. Könnyen bevállaltak három gyereket (engem és a két testvéremet), mert mindig volt munka, én meg a feleségemmel még az elsőt is halogatjuk, mert kicsit tartunk a jövőtől. Ma még mérnök vagyok egy multinál, holnap pedig akár már munkanélküli...

Végül az oldalon jelenlévő trolloknak és bérkommentelőknek megjegyezném, hogy nem vagyok a kommunista rendszer híve, de a magyarországi rendszertől sem vagyok hanyatt esve. Máshol - nyugatabbra - biztos jobb lenne, de van egy nagy hibám, hogy én itt szeretnék élni (egyenlőre még).