A magyarok miért nem tanulnak soha alázatot?
Azt látom, hogy a magyarokban semmi alázat nincs. Nem hogy mások véleményét nem vagyunk hajlandóak meghallgatni és megbecsülni, de még a saját családunk, honfitársaink és barátaink életét is alábbvalónak tartjuk a saját személyes életünkhöz képest.
Pedig úgy látom, hogy ez a dolog megöli a nemzeten belüli kommunikációt, és mivel természetesen nem lehet az, hogy mindenki olyan legyen az emberek szemében is, mint amilyennek láttatni akarja magát, mindenfelé megalázott, lehajtott fejjel járó, a megváltást váró és semmiért nem küzdő embereket látni.
Nem hiszem, hogy a nemzet lenne a legfontosabb dolog. És szerintem ez mindent el is mond. Inkább nyitni kéne a belső és külső energiára egyaránt. Ehhez pedig alázatot kell tanulni. A nagyképűségről és mások megalázásáról le kell mondani, a sérelmekkel - melyek többsége csak a nagyképűségből ered - meg kell birkózni. El kellene hogy kezdődjön a kemény, céltudatos, magabiztos, verejtékes munka, a céltalan rabszolgaság helyett.
Nem kérkedni akarok vele, hanem demonstrálni szeretném. Az alázatos viselkedést még én is csak tanulom, de már csak az elmozdulás ebbe az irányba rengeteget jelentett. Elértem azt fél év alatt, hogy kb. megduplázzam a fizetésem. Így most már 20 évesen napi 8-15 ezer forintot megkeresek, és nem arra várok, hogy majd a főnök fizetésemelést ad, hanem pontosan látom a szakmai fejlődés útját, és azt, hogy ez nekem hogy lesz jó, és hogyan fogom ezt a fizetést 5 éven belül tovább növelni. És csak annyi kellett hozzá, hogy belássam: nem érek többet. Ugyanis ez lehetővé tette nekem, hogy befogadjam és elsajátítsam mások tapasztalatát, tehetségét is. Tehát szerintem megéri megpróbálkozni az alázattal. Ti mit gondoltok?
válasza:Azért ez nem teljesen igaz.
Nálunk a család nagyon összetartó, a tágabb családi kör is.Mindig segítjük egymást.
A magyar mentalitással tényleg vannak bajok, nincs elég összetartás.
Írok 2 velem megtörtént szituációt:
-Egy délután sétáltam haza és arra lettem figyelmes, hogy egy bácsi rosszul lett az utcán.
Járókelőből nem volt kevés, nem egy kihalt utca volt és senki nem akart neki segíteni.Pedig sok ember elment mellette, míg odaértem.Én persze, kihívtam a mentőket neki.
-Egyszer Budapesten, szürkületkor egy szintén forgalmas utcán, egy 16 év körüli magyar lányt terrorizált két roma fiatal.
Ott is sok ember ment el, de inkább elfordították a fejüket, úgy tettek, mintha nem vették volna észre.
Nem vagyok egy félős srác, egyből segítettem a leányzónak.
Amikor ilyen eseteket tapasztalok, annyira haragszom a magyarokra.
Legszívesebben az összes ottani járókelővel meg aki hasonlóan gondolkodik, egy nagyon mélyreható beszédet folytatnék ,hogy szégyelljék magukat ,de nagyon és érezzék magukat bűnösnek, hogy ilyenek.Legyen bűntudatok emiatt.
válasza:Magabiztos és büszke embernek nincs szüksége alázatra. Azt azok gyakorolják, akik alapvetően másoktól függenek, és másoktól várnak segítséget, mert maguk képtelenek az önállóságra.
De azt gondolom, te tévesen értelmezed az alázatot. Mások elfogadása és tisztelete nem alázat, hanem empátia. A környezetünk megismerési igénye nem alázat, hanem tanulás, annak belátása, hogy az életünk egy olyan folyamat, ahol másoktól tanulunk és másokat tanítunk. Ez jó annak, akitől tanulunk, mert tiszteletet érez maga felé, jó annak, akit tanítunk, mert segítséget, megértést érez maga felé. Röviden, te rájöttél, hogy az ellenségképző propaganda helyett a természetes emberi viselkedés jövedelmezőbb. Átvitten és szó szerint is. De ez semmiképpen nem alázat, hiszen nem kritika nélkül, és bármilyen utasítást fogadsz el, van önálló véleményed. Csak az előbbiek szellemében fogalmazod meg, és nem ellenséget látsz mindenkiben. Kicsi általánosítással ez átvihető egyénről országra is, csak ott nem énkép, hanem nemzet szerepel.
Üdvözöllek a klubban.
válasza:Mert ebben az országban csak gátlástalansággal lehet életben maradni. Aki nem az, az rengeteget csalódik majd előbb vagy utóbb és megtanulja, hogy neki is gátlástalannak kell lennie és meg kell aláznia másokat, hogy az emberek tiszteljék őt. Aztán az általa megalázott emberek is szemét állatok lesznek majd, akik megint másokat aláznak meg, hogy tiszteletet vívjanak ki maguknak. Ha erre nem képesek, akkor őket tapossák majd életük végéig.
Ördögi kör.
válasza:Itt van például az én esetem. Az első 1 hónapban folyton aláztak a melóhelyemen, mert nem tudtam annyira a munkát, mint azok, akik már évek óta csinálják. Már 3 hónapja tolom, de annyira még mindig nem megy, mint aki már mondjuk 8 éve csinálja. Normális ember megérti, hogy akinek nincs tapasztalata vmiben, az annyira nem ügyes, mint akinek már van. Na, a magyarok pont nem ilyenek, ők direkt lesik, hogy kibe lehet beletörölni a lábukat és kinek lehet az orra alá dörgölni, hogy béna, szerencsétlen, nyomorult, alsóbbrendű, szánalmas, önbizalomhiányos, stb.
Többet ne várj ezektől, nem egy kultúrnép sajnos, mint mondjuk a skandinávok.
"Magabiztos és büszke embernek nincs szüksége alázatra. Azt azok gyakorolják, akik alapvetően másoktól függenek, és másoktól várnak segítséget, mert maguk képtelenek az önállóságra. "
Szerintem a magabiztos, tudatos ember nem csak hogy egyszerűen függ másoktól, hanem tudatában is van ennek. Szó sincs arról, hogy bárki is önállóan többre vihetné, mint emberek segítségével. Túlélném-e egyedül, ha van egy kis földem, vizem és fűtőanyagom? Kipróbáltam! Rászántam egy évet az önállóságom fejlesztésére. És túlélném. Megtermeltem mindent, előállítottam magamnak, nagyjából középkori eszközökkel, és lett elég ételem. (Sőt hozzá kell tenni, még így is rengeteg mindenre kellett támaszkodnom)
Na de mire maradt időm? Semmire. Tehát önállóan nem értem el szinte semmit, de viszont most másokra támaszkodva elértem azt, hogy a vagyonom gyarapodjon, és ne csak a mindennapi megélhetésre maradjon. Ehhez csak annyi kell, hogy másokra támaszkodj. És ez egy üzlet! Nem arról szól, hogy kihasználsz másokat, hanem üzletet ajánlasz. És tartod is a szavad. Ha pedig más rászorul, segítesz. Így sokkal gördülékenyebben, magabiztosabban haladnak a dolgok.
De egyébként a hozzászólás többi részével egyetértek. Ez egy üzlet, ahol csak a tisztességgel lehet előre jutni. Nekem legalábbis eddig ez a tapasztalatom.
válasza: válasza:Az, hogy az ember társas lény, annyira magától értetődő, hogy nem gondoltam, szükséges külön hangsúlyozni.
A büszke és öntudatos ember arra képes, hogy önmagát helyesen értékelje, a környezetében a megfelelő helyre tegye, ennek az állapotnak tiszteletben tartását másoktól elvárja.
Ebből következően megköveteli, ami jár neki (fizetésben, tiszteletben, viselkedésben) és hasonlóan megadja másoknak. Elfogadja a jó szándékú javaslatokat, és visszautasítja a rosszindulatot.
Úgy vélem, a normális együttélésnek semmi köze az alázathoz.
válasza:Alázat az élethez, kell nem az emberekhez..
Az emberekhez megértés, beleérzőképesség kell... Ha azzal foglalkozó ő mit érezhet, gondolhat, akkor nagyon ritka az az ember aki végül nem látja, hogy Te jobban ismered az érzéseit mint a családja..
Előfordult néhányszor, hogy segítettem másoknak, de nem vártam érte semmit, így sose tudtak hátbaszúrni....
Egyébként a tapasztalatom az, hogy általában értékelik az emberek az igazi önzetlenséget..
Szerintem, ha az Önismerete elég magas szinten van egy embernek és megbékélt Önmaga hibáival és tisztában van erényeivel az emberekkel nagyon könnyen tud kapcsolatot teremteni... És a többség kedvelni fogja érzik rajta, hogy kedves meg nem kritizálja őket és ettől lesz a személye vonzó..
De a szerénység nagyon fontos, mert a féltékenység mindig ott lapul a közelben.
válasza:szerintem van alázatunk, pl. itt van egy csomó fideszes, aki szeret a porban csúszni-mászni
ami képességünk nincs, az a tanulás, más kárán, de a saját kárunkon sem vagyunk képesek tanulni
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!