Miért jó a gyenge iparú kis nyitott gazdaságok számára a szabadpiac?

Nos, először is, a kvóták viszonylag új dolgok, mielőtt "szabad" volt a piac (nagyon kevés helyen volt csak valójában teljesen szabad eddig), a vámok léteztek (bár bizonyos szempontból a kettő ugyanaz).

Ami a legfontosabb:

Most is a kölcsönösség érvényesül. Hosszú távon nem tudsz nagyobb értéket importálni annál, mint amit exportálsz. Azért az áruért (vagy szolgáltatásért), amit behozol az országba azzal fizetsz, amit a másik országba szállítasz. Gondold csak végig, miért hozna ide nekünk az Opel egy csomó autót, ha nem tudunk érte adni nekik semmit sem cserébe? Persze, ahogy a piacon a festő sem úgy vesz kenyeret a péktől, hogy csak neki dolgozik, hanem közvetetten, például kifesti a borász lakását, aki pedig bort szállít a péknek. Ezt a tranzakciót pedig pénz útján közvetítik, így nem kell a festőnek olyan embert keresnie, akire épp szüksége van a péknek. Ugyanígy, az országok közti kereskedelem sem csak 2 ország között egyenesen jöhet létre. Például, az Opel cég autókat szállít hozzánk, mi pedig eladunk egy csomó pálinkát az osztrákoknak, akik pedig később olyan söröket készítenek, amelyeket az Opel cég dolgozói és tulajdonosai vesznek meg. Persze ezt is pénz közvetíti, nem kell az autót megvásárlónak olyan embert keresnie, akinek a termékére a gyártónak éppen szüksége van. A szabad kereskedelem lehetőséget ad arra, hogy mindenki megtalálja azt a személyt, akinek az igényét az általa előállított termékkel/szolgáltatással ki lehet elégíteni, s a pénzrendszernek köszönhetően a fizetségét bármire el tudja költeni, amire neki szüksége van.

Képzeld el, hogy bevezetnek egy kvótát, ami alapján a németek csak annyi Opelt hozhatnak be hozzánk, amennyi értékben pálinkát vesznek tőlünk, s hozzájuk pedig csak annyi osztrák sört lehet bevinni, amennyi Opelt az osztrákok tőlük vesznek. Mi történne ilyenkor? Valamennyi pálinkát talán vennének tőlünk, de nem annyit, amennyit az osztrákok, mert egyszerűen nem szeretik annyira, úgyanígy, az osztrákok is csak néhány Opelt vennének a németektől, és így a végeredmény az lenne, hogy mindenhol kevesebb autót is italt termelnek, és kevesebbet vesznek belőle, mint ahogy egyébként tennék, tehát mindenki rosszabbul jár. Vagyis, hogy pontosabbak legyünk, nem feltétlenül mindenki. Azok jár(hat)nak jobban, akik az országban olyan terméket gyártanak, amelyre kvótákat, vámokat vetnek ki, mert így a komperatív előnnyel nem rendelkező iparágak tulajdonosainak (és talán dolgozóinak) előnyére vállhat, hiszen az egyébként kevésbé értékesíthető szolgáltatásaik védve vannak a külföldi versenytől (persze, ez csak addig okoz neki többletet, amíg a gazdaság csak kisebb része van ilyen helyzetben, hiszen ha mindenki csak országon belül termelne, akkor kénytelen lenne például még a narancsot is magyar termelőtől venni, ami számára sem feltétlenül előnyös).

Egy másik példa az érzékelés kedvéért:

Mi lenne, ha minden magyarországi megyének meg lenne a joga, hogy vámot/kvótákat vessen ki? Ezentúl a Bács-kiskunk megyei búzát nem szállíthatnák (vagy csak korlátozottan) a Tolna megyei Paksra, ahonnan pedig az odaszállított villamosáramra vetnének ki korlátozásokat. Így minden országon bellüli kereskedelem drágább lenne, hiszen nem csak az egyébként felmerült költségeket, hanem a kormányzati vámokat is ki kéne fizetni, a kvótákat be kéne tartani, tehát a kevésbé termelékeny helyi iparnak/mezőgazdaságnak kéne azt a terméket előállítani, amelyre természeténél fogva kevésbé alkalmas, így összességében mindenki rosszabbul járna.

Azért érvényes ez fokozottan a kis gazdaságokra, mert ezekben az országokban alapvetően jóval kevesebb dolgot lehet könnyen előállítani, mint a nagyokban. Az Egyesült Államokban például rengeteg különbőz éghajlat van, képesek fenyőerdőket, búzaföldeket és narancsvidkékeket is fenntartani, kőszenet, alumíniumot, aranyat, olajat kitermelni, de részben földrajzi adottságaik miatt, a kis államok nem rendelkeznek ilyen sok féle nyersanyaggal, sem a kitermeléshez szükséges emberi erőforrásokkal, így célszerűbb, ha néhány dologra szakosodnak, s ezeket elcserélve szerzik be a többit.

A kvótával/vámokkal fennálló további probléma:

-ezeket előre meg kell határozni kormányzati szinten. Hogy ez miért gond? Mert egyrészt, az ezeket meghatározó államtitkárok, bürokraták tévedhetnek, a kvóta kisebb lehet, mint amennyire az országnak valójában szüksége van, vagy olyan sok lehet, hogy képtelenség kitölteni, ebben az esetben pedig teljesen hatástalan (bár szerintem egyébként sem hasznos), mindössze a költségeket növeli annyiva, amibe a nyilvántartás és a meghatározás került. Másik probléma ezekkel, mint minden kormányzati dologgal, hogy nagyon nehéz megváltoztatni. Ha valamit törvénybe foglaltak, azt csak meghatározott procedúrával lehet felbontani, ezért előfordulhat, hogy még akkor is magas vámok, kvóták súlytják valamely áru kereskedelmét, ha az országban abból hiány van.

Továbbá, könnyen előfordulhat (sok példa van rá), hogy a kvótákat/vámokat valójában egy adott, a külföldi konkurenciával szemben nem versenyképes iparágat birtokló csoport nyomására vezetik be, mondvacsinált indokokkal, így ez a csoport jól jár, mindenki más az országban azonban rosszabbul, hiszen ugyanazt a terméket drágábban tudja csak megvenni.

Végül néhány példa a kis, nyitott gazdaságokra:

Szingapúr

Hong Kong

Új-Zéland

Mindegyikük elég gazdag.

Félreérted a kereskedelem lényegét. Úgy látom, hogy azt hiszed, hogy ha X ország termékekkel árasztja el a magyar piacot, az önmagában jó neki, ha másért nem, a mi jó kis magyar forintainkért megéri az X országbeli munkásoknak egésznap dolgozni, a tőkéseiknek pedig a gyáraikba fektetni. Ezt még tetézhetjük azzal, hogy a gonosz X országbeli tőkések hiteleket adnak nekünk, hogy még több terméket gyártathassanak le a dolgozóikkal és ehhez mégtöbb nyersanyagot és gépet vehessenek. Majd, ezután szépen megkapják a jó kis forintjaikat, amit a fejükre kenhetnek.

A valóságban azért hozzák ide az árukat, mert úgy gondolják, hogy miután itt eladták, az érte kapott pénzből olyan cuccokat tudnak venni, amire nekik szükségük van. Igen ám, de mi itt forinttal fizetünk. Tehát, két lehetőségük van: vagy itt elköltik a forintjaikat, valamire, amit mi állítunk elő (tehát ugyanakkora értékben exportálunk valamiket), vagy beváltják egy külföldi devizára. Csakhogy a külföldi pénztulajdonosok sem hülyék, ezért ha tudják, hogy a magyar forintból semmit sem tudnak venni, mert semmit sem gyártunk, akkor bizony nem fogják beváltani, vagy ha igen, akkor olyan áron, ami nevetségesen alacsony lesz, tehát az X országbeli termelőnek nem éri meg ideszállítani az áruját, hiszen ha nem gyártunk semmit, ő sem tud mit kezdeni az itt kapott pénzzel, tehát, létre sem jönne a csere. Ha hitelbe szállít, vagy nem vásárol rögtön, akkor az azért történik, mert arra számít, hogy a jövőben meg fog növekedni a termelékenységünk, és akkor többet tud majd vásrolni tőlünk, tehát ebben az esetben is fennáll a kölcsönösség.

A nemzetközi kereskedelemről:

Attól, hogy Y ország X -hez képest minden termék előállítása során előnyben van, még mindig előnyös mindkettejük számára a kereskedelem.

Tegyük fel, hogy mindkét országban 10 munkás van, s X országban minden egyes munkás vagy 1 tonna halat, vagy 2 tonna búzát tud évente termelni, míg Y országban minden munkás vagy 2 tonna halat, vagy 3 tonna búzát tud termelni. Ha zárt gazdaságokról beszélünk, akkor X országban legfeljebb 10 t halat vagy 20 t búzát tudnak termelni, Y -ban pedig 20 tonna halat vagy 30 tonna búzát, illetve ugye a dolgozókat nem egy feladatra öszpontosítva valami kombinációt, például 5 t hal és 10 t búza X esetében.

Node, ha kereskednek egymással, akkor el tudják érni, hogy többletet kapjanak. Ha Y csak halat termel, akkor 20 tonnát tud létrehozni belőle, míg X, ha csak búzát, akkor 20 tonnát. Ha ebből elcserélnek 8 egység búzát 5 egység halra, akkor a végeredmény az, hogy X -nél 12 egység búza és 5 egység hal van, ha viszont a lehetőségeit visszanézzük, zárt gazdaságban X 10 egység búza előállítása mellett csak 5 t halat termelhetnének meg, tehát 2 tonna búzával jobban jártak. Y országban pedig jelenleg 8 tonna búza van és 15 tonna hal, ha azonban nem kereskednének 15 tonna hal mellett csak 7,5 tonna búzát termelhetnének, tehát 0,5 tonna búzával jobban jártak (bocs, hogy nem az összes egész szám, de csak hasraütésszerűen adtam meg az alapszámokat).

"Semmilyen kölcsönösség nincs, az erősebb kutya elve érvényesül."

Pesze, mert a spanyol paraszt odasétál hozzád a piacon, fejedhez nyomja a pisztolyát és azt mondja: "most azonnal vedd meg a paradicsomomat, vagy lelőlek!!"

Ez a VSz idejében még hasonló lehetett, amikor is a KGST -s cserearányokat az itt állomásozó 200 000 szovjet katona erősen befolyásolhatta, de ma teljesen önkét döntesz úgy, hogy spanyol zöldséget és kínai vackokat veszel, azért, mert úgy látod, hogy ezért az árért megéri, s nem azért, mert nincs alternatíva és kényszerítenek rá, hogy megvedd.

"Ezt nem is tudom értelmezni.

Te minden áron a cserekereskedelmet akarod a kvótarendszerre ráhúzni."

NEM. Én azt próbálom elmagyarázni, hogy a pénz is egy csereeszköz, csak univerzális. Attól, hogy vannak bankjegyek még mindig van csere, csak nem közvetlenül árut cserélünk árura, hanem árut pénzre, majd a pénzt árura. A pénz célja a csere leegyszerűsítése, hogy ne kelljen folyton egyik áruval a második, harmadik árushoz rohangálnod csak azért, hogy a negyediktől be tudd szerezni azt, amire valójában szükséged van.

"És a kvótarendszer miért is nem?

Ugyan ez a lényege, csak ha egy ország nem teheti meg hogy túl sokat importáljon akkor ma mi van? "

A kvóta nem csinál mást, mint korlátozza a kereskedelmet. Ha egy ország nem teheti meg, hogy importáljon, akkor nem fog importálni, mert hülyék lennének a külföldiek ingyen adni nekik az áruikat.

"Jön az adósság az infláció stb stb."

Infláció akkor van, ha a gazdaságban lévő pénzmennyiség gyorsabban növekszik, mint az adott gazdaság kibocsájtása, az adósság pedig nem tud végtelenségig növekedni, ha nem hiszik el, hogy később ki tudod fizetni, akkor nem kapsz kölcsönt (piaci alapon legalábbis).

"Nem protekcionista gazdaságról beszélek, hanem a kvótákkal egyensúlyba tartottról. Hatalmas különbség."

A kvótahasználat a protekcionizmus egyik formája. Minden olyan tevékenység, amellyel mesterségesen megnöveled a külföldi termékek árát gyakorlatilag protekcionizmus.

"Csakhogy te nem veszed figyelembe hogy országon belül azonosak az adók a környezet védelem a demokrácia mértéke

a minimálbér a szoc transzfer."

Nem, a helyi adók, amelyeket a helyi önkormányzatok vetnek ki különböznek, továbbá vannak komoly infrastrukturális és társadalmi különbségek is. Ez pontosan olyan, mint a világkereskedelem, csak kicsiben.

"Ha van kvóta akkor is bejöhet bár mi, csak éppen a vámokkal kifizeti a fogyasztó a ,gazdaság szintentartásához szükséges + adót!"

Az adóval nem tartod szinten a gazdaságot, hanem csak terheled vele. Tulajdonképpen mesterségesen drágítasz meg minden kereskedelmet.

Nem tudom, hogy feltűnt-e, de Hong Kong, Szingapúr és Új-Zéland egyaránt több ezer km -re vannak egymástól. Hong Kong földrajzi elhelyezkdése nem kedvezőbb, mint a legtöbb hasonló félszigeté a hatalmas kínai tengerparton, Szingapúr pedig szintén csak egyike lehetne az indokínai szigetvilág kikötői közül. Ami miatt viszont mindegyik kitűnik, hogy évtizedekre visszamenőleg, mind a mai napig a kereskedelmet legkevésbé korlátozó országok közé tartoztak/nak. Hong Kong GDP -je 1961 és 1997 között 180 szorosára nőtt.

Továbbá, ha megnézzük, hogy melyek a gazdasági szabadságot mérő indexeken elől álló országok, akkor ott találjuk még a korábban említetteken kívül Ausztráliát, Svájcot, Dániát, Kanadát és az USA -t is.

A legfejlettebb Dél-Amerikai ország jelenleg Chile, a poszt-szocialista országok közül pedig Észtország, mindegyikben közös, hogy az adott kategórián belül náluk a legszabadabb a kereskedelem.

"Ami szinte azonnal változtatható ha van rá igény."

Csak elméletben. Ez ugyan mindig az adott rendszertől is függ, de előfordulhat, hogy nincs meg az ehhez szükséges kormánytöbbség, nem is olyan rég nálunk is volt kisebbségi kormány, ilyen esetben simán előfordulhat, hogy nem változtatják meg, vagy akár az is előfordulhat, hogy a kormány inkompetens és ostoba döntéseket hoz, ezért nem úgy módosítják a kvótákat, ahogy szerinted kéne.

"De tessék, írd le hogy nekünk milyen komparatív előnyeink lehetnek és miként használhatjuk fejleszthetjük ki egy szabadpiaci közegben?"

Nem tudom, és nem is kell tudnom. A szabad piac lényege, hogy bárki találjon is bármilyen lehetőséget, azt szabadon kiaknázhatja, így pontosan előrejelzést készíteni ilyesmiről lehetetlen.

Ha van bármilyen, külföldön értékesíthető lehetőség, azt előbb vagy utóbb felfedezi valaki, ha békén hagyják és nem lehetetlenítik el a próbálkozásait.

+ Még valami: Ugyan rengeteg ága van a közgazdaságtannak, de abban gyakorlatilag minden iskola képviselői, az osztrák iskolától kezdve a Chicago -in át egészen a Keyens-iig mind egyetértenek abban, hogy jobban járnánk a külkereskedelmi korlátozások eltörlésével.