Alföldi Róbert nem tud hibázni?

"Bocs, de ez hol van leírva?"

Az állami támogatás miatt, nemzeti irányvonal mentén kell nemzeti színházat csinálni. A szélesebb közönség réteg miatt a kultúra érdekében és még számtalan megfontolásból érdemesebb konzervatívabb rendezéseket bemutatni.

Amíg Pesten laktam szerettem alternatív színházba járni, egész pici lakásszínházakban is voltam, de ez nem lehet fő kulturális vonulat, ezt a közönségnek kell eltartania, esetleg alapítványoknak és egyéb mecénásoknak. A cenzúrázásnak nem vagyok a híve.

#10: ez történik, amikor a színházhoz abszolút nem értők kezdenek el okoskodni arról, aminek a létezéséről 2 hete még nem is tudtak.

Mutass nekem egy forrást, amikor kritikában lehúzott darab rendezője, színésze telesírta a médiát (milyen médiát? ilyesmivel senki nem kerül be a híradóba) a negatív kritika miatt.

Azt állítod, hogy negatív kritika nincs, miközben a 7ora7.hu, a Fidelio és a többi színkritikai portál kb. 10 darabból 5-t lehúz, 2 kap egy elmegy jellegű írást és a maradék jót. Ezt persze nem tudod, mert az említett oldalak létezéséről se tudtál 5 másodperccel ezelőttig, amikor elolvastad az előző mondatom.

Csak a te elborult agyadban van olyan, hogy megbélyegeznek egy kritikust, aki negatívat mer írni egy darabról, nem a magyar színjátszásban.

Én diplomás művész vagyok, de azért vannak a jóérzésnek határai. Művészettörténet órán is kétfelé szakadt az évfolyam amikor azt kellett tanulnunk, hogy milyen nagy művészet volt xy-tól, hogy zacskóval a fején keresztbe végigsétált a new york-i 8 sávos sztrádán.

Alföldi nem hibázik, a szakmai kritika képtelen racionális lenni.

Scythian!

„Az állami támogatás miatt, nemzeti irányvonal mentén kell nemzeti színházat csinálni.”

Ööö… az állami támogatásból ez miért is következik?

„A szélesebb közönség réteg miatt a kultúra érdekében és még számtalan megfontolásból érdemesebb konzervatívabb rendezéseket bemutatni.”

Alföldi úgy nyerte el az igazgatói posztot, hogy deklaráltan vállalta, hogy ő nem olyan színházat akar, ahol csak a szokásos történetelmesélés folyik, hanem alapvetően arra megy, hogy a nézőkben kérdéseket vessen fel, gondolkozásra bírja őket. Ezért volt több előadásának témája körül felhajtás. És arról lehet vitatkozni, hogy melyik fontosabb egy nemzeti színházban (általánosságban, nem csak a Magyar Nemzetiben): régi toposzokat újra és újra elmondani (még ha esetleg azok igazságtartalma meg is kérdőjelezhető), vagy a magyar embereket gondolkodásra bírni. Én például az utóbbi miatt nagyon is szerettem a Nemzetibe járni, a szokásos, a „klasszikus” darabokat úgyis programra tűzik a kisebb színházak is.

12:02!

Az, hogy te nem vagy képben a színházi élettel, nem jelenti azt, hogy más sem. Aki járt eddig színházba, az tudta, hogy ki Alföldi. Színészként Jászai Mari-díjban részesült, amiért azért valamit le kell tenni asztalra, rengeteg darabban játszott. Rengeteget rendezett (lassan 20 éve rendez darabokat), külföldre is hívták őt több helyre. Két évig volt a Bárka igazgatója is (segítek, ez egy színháznak a neve).

(Az egy másik kérdés, hogy a reggeli TV-s műsorok vezetése és a Heti Heteses szereplése nyomán még az átlag tévénéző is találkozott nagy valószínűséggel vele, szinkronszínészként is dolgozott).

Csak egy kis ízelítő: [link]

Alföldi egy középszerű színész rendező és igazgató.

Elvitathatatlan hogy vannak nem megszokott elképzelései.

De sajnos képtele a beidegződésektől megszabadulni.

Egy nemzetit nem lehet élénken liberálisan vezetni, hiszen a nemzet múltjáról szól és a múltbeli értékeiről.

Nyilván van rendezői szabadság, de az csak addig élvezhető míg az eredeti mondanivalót és tartalmat nem kérdőjelezi meg. Egy absztraktabb rendezés az alakíthatóbb művek esetén lehetséges egy nemzet értékeinek közvetítése viszont nem ez a kategória.

Fogalmam nincs hogy Alföldi egy olyan színházban ahol szabad kezet kap a művek kiválasztásában és nem köti a Nemzeti név által alapnak tekinthető a nemzetet bemutató művek elve, mire is lenne képes.

Lehet meg kellene neki adni ezt a lehetőséget is.

(egy Jobbikos)

13:17! Ahogy írtam, sok helyen rendezett már darabokat, és a Bárkában színházigazgató is volt. Megmérettetett már, és szakmájában nem csak Magyarországon ismerik el, rengeteg díjat is kapott.

"Egy nemzetit nem lehet élénken liberálisan vezetni, hiszen a nemzet múltjáról szól és a múltbeli értékeiről. "

Én ezt vitatom. A Nemzetinek nem feltétlenül a múltról kell szólnia, hanem a jelenről. Kik vagyunk mi? Nem az, hogy mit csináltak az őseink, hanem hogy mi, itt és most, mit csinálunk? Hogy élünk? Mik a nagy problémáink? Mi a baj velünk, mivel kéne szembenéznünk, és min kéne változtatnunk? Milyen területen lenne szükség az önkritikára, hogy a népünk fejlődjön, hogy a jelenben és a jövőben jól éljünk. Alföldi darabja tény, hogy inkább a jelen Magyarország, a jelen magyar nemzet kérdéseit boncolgatta, nem pedig a „dicső” múltba révedt.

"Nyilván van rendezői szabadság, de az csak addig élvezhető míg az eredeti mondanivalót és tartalmat nem kérdőjelezi meg. "

Szerencsére nem Alföldi nem is tett ilyet:

"Azt akartam elérni vele, hogy gondolkozzunk, és próbáljunk meg kiegyezni egymással, legalább alapvető minimumokban. Nemcsak a politikáról beszélek, mert az reménytelen dolog, hanem mi emberek a hétköznapi életben próbáljunk meg olyan kapcsolatokat erősíteni egymással, hogy elviselhető legyen az életünk. Az István egy konfliktusos darab. Senki nem vette észre, hogy a darab utolsó nagy himnikus dala, a Felkelt a napunk valójában egy gúnydal, ki van csavarva. Úgy írtam, hogy a lelki szemeim előtt lebegett a pillanat, amikor piros nyakkendőben masírozunk a Hősök terén és integetünk Rákosi pajtásnak. Kicsit idegesített, hogy ezt nem vették észre."

- Szörényi Levente

Szóval egész pontosan visszaadta, amit a szerző szeretett volna közölni a darabbal.

Legtöbb kritikát megfogalmazó életében nem látott egy Alföldi darabot sem.

Maximum a homofób megnyilvánulása ami előjön ezeknek az embereknek.

Legtöbbje maximum kocsmába jár, színházat a buszból látja.