Ki mit gondol a homeschoolingról, és miért?

Szülőként ellenzem. Nekem alsósok a gyerekeim, sokat foglalkozok velük, van egy szakmám, de nem tanár. Úgy látom, hogy 5 osztálytól egy átlag szülő bármennyire tanult is, nem tudja azt a szintet hozni, amit a gyerek megkaphat a suliban, ahol van külön ének, torna, rajz, magyar, matek, stb. tanár.

A társas kapcsolatok is fontosak, igen, éri a gyereket rossz hatás (pl. másik gyerek megnézheti a Nyaló Világot, a padtársának jobb a telefonja, stb..), vannak konfliktusai, de nem lehet egy gyereket üvegbúra alatt nevelni, inkább meg kell tanítani, hogy ezeket tudja kezelni, mert felnőtt korában egyedül kell ezeket kezelni. Na meg persze éri egy csomó jó élmény, hülyéskedések a szünetben, barátok, kirándulások. Persze, anyukával is lehet kirándulni, de más az, ha a haverjaival mehet.

Most persze az átlag, normális iskolákra gondolok, nem olyanra ahol a hátrányos helyzetű gyerek tampont dobál az órán a szünetben pedig kifosztja az osztálytársait.

A homeschooling helyett az iskolákat kellene család és gyerekbarátabbá tenni.

A semminél jobb eszköz arra, ha a szülő nem akarja a gyerek gondolkodása feletti ellenőrzést teljes mértékben állambácsi kezébe helyezni. (És van rá ideje - pénze :P -, hogy ő foglalkozzon a gyerekkel.) Ha vannak társas kapcsolatai - amelyek nem olyan véletlenszerűen és ellenőrizhetetlenül alakulnak ki, mint a központi sulikban, ahol mindenféle gyerekeket terelnek össze harminc fős csoportokba, aztán szintén random módon néhány tanárt is a nyakukba sóznak, akik akár leépült alkeszok is lehetnek -, a gyereknek semmiféle problémát nem okoz a dolog, sőt, az ő igényeihez jobban igazodó képzésben lehet része. Nem arra lesz szocializálva, hogy egy alapjában véve az érdekeivel ellentétes intézményben kussoljon és engedelmeskedjen, hanem jobban képessé válik az önkifejezésre.

Leginkább csak gazdasági akadályai vannak, ti. az, hogy mintegy 90 éve már mindkét szülőt a GDP-malomba terelték, így a gyerekekre valaki másnak a szülője kell vigyázzon.

A tananyag elvileg hozzáférhető és ingyenesen leszedhető a netről tehát ezen a téren még nincs is probléma. A szülő nevelési képességei és pedagógiai jártassága viszont eléggé megkérdőjelezhető, nem poénból kell továbbtanulni ahhoz, hogy akár egy világvége mögött általános iskolában is taníthassál.

Komoly problémák merülhetnek fel tananyag pártatlan összeállítása és leadása terén. Ez első sorban a humán tárgyaknál, mint például a magyar irodalom vagy éppen a történelem problémás lehet elsősorban gond, a reál tárgyaknál meg egyszerűen az ismerethiány lenne a probléma. Integrálni meg mátrixokat kezelni, az általános relativitáselméletet alapszinten felvázolni, vagy akár az evolúcióról összefüggő tíz értelmes és igaz mondatot mondani jó eséllyel a mai felnőttek többsége se tud ha jól sejtem. A gyerekek tanítása is annyiból állna állna hogy elélök egy wikiről leszedett cikket róla, vagy egy tankönyvet, oszt okuljon belőle a kölyök.

A szülőt a pedagógussal ellentétben semmi sem kényszeríti arra, hogy ne próbálja befolyásolni a gyereket, illetve rászorítsa a tanulásra, ahogy egy jó pedagógus teszi. Meg jól eséllyel nem is rendelkezik kellően széles világképpel és ismeretanyaggal, hogy egy kamaszgyereket okítson.

Előnyként annyit hoznak fel, hogy a szülő elvileg jobban ismeri a pedagógusnál a gyereket, a képességeit satöbbi. Ami igaz is lehet, de személyes érintettsége folytán simán kivetítheti a saját vágyait a gyerekre, vagy csak szülői szeretetből jócskán túlbecsüli a gyereke képességeit. Netalán épp az ellenkezője, amit például Bill Gates is tapasztalt apja felőle, hogy belőled úgyse lesz semmi fiacskám, mondanom se kell, hogy elég nagyot tévedett.

Nem is beszéltem arról, hogy a random kölykökkel való összehaverkodás amit annyira ellenzett az egyik válaszadó, igencsak fontos része a gyerek szocializációjának. Hisz rengeteg esemény van egy gyerek hát még egy felnőtt életében, amikor vadidegen emberekkel kell a közös hangot megtalálnod. Ha ezt gyerekkorban nem sajátítja el a gyerek akkor felnőttként se tudja jó eséllyel.

Akkor működne a dolog, ha minden szülő vagy legalábbis az egyik egy középiskolásokat okító magándiák felkészültségével és képes lenne a saját gyerekeire is idegenként objektíven tekintetni, ha éppen tanítja őket.

Ez hatékonyabb lenne mint a közoktatás csak a hivatásos magántanárok ekkora garmadájára se pénz, se ember sincsen.

Meg hát szerintem egy kezemen megtudnám szerintem számolni hány ilyen család van Magyarországon aki képes lenne megfelelő hátteret biztosítania a tanításhoz.

Annak aki nem tudná miről van szó:

[link]

[link]

Az első válaszoló vagyok, és megint ellene érvelnék.

Félig-meddig érintett vagyok, mert külföldön élünk és próbálkozom a gyerekeknek a magyar tananyagot is leadni. (itt amúgy tilos a homeschooling, kötelező az iskola. Amikor megérkeztünk és 3 hétig még nem voltak a gyerekek beíratva mert ügyet intéztünk, többen megkérdezték iskolaidőben (eladók, pénztáros, ingatlanos, az ingatlanosnál egy ügyfél) hogy a gyerekek miért nincsenek iskolában, állandóan magyarázkodtam. A rendőrök is az egyik turisták által látogatott helyen nagyon néztek minket, de amikor közelebb értünk és meghallották, hogy idegen nyelven beszélünk és elkezdünk fotózkodni,akkor nem szóltak hozzánk)

Szóval szülőként úgy látom, hogy ez nagyon nehéz. Ugyebár nem képzett tanárokról van szó, hanem átlag anyákról. Nekünk nem tanították hogyan kell tanítani, nincsenek készen anyagok, persze a netről rengeteg minden letölthető, csak idő megkeresni, kiválasztani a legjobbat, összeállítani a gyereknek a feladatokat, nyomtatni...

Itt van az, hogy ahhoz, hogy valaki a gyerekét otthon tanítsa, ahhoz a legfontosabb egy apuka, aki pénzeli az egészet, nem is kicsit. Azt, hogy anyuka évekig otthon van, ott a net, a számítógép, a nyomtató (+ baromi sok festékpatron és papír), ilyen-olyan cucc. Ez sok idő és pénz! Mert délelőtt lehet tanítgatni a gyerekeket, délután kutakodni a neten és összerakni a másnapi tanulnivalót (mert nekünk ez nem olyan hogy előkapom mit csináltam a másik osztályommal). Ezalatt a lakás nem takarítja ki magát, a kaja nem főződik meg, a gyerekeket meg valakinek el kéne vinni a délutáni sport/zene/nyelv foglalkozásra, hogy egyrészt pótolják amit anyu nem tud megadni, másrészt addig anyu tudjon nyugiban gépen kutakodni. Szóval jól jönne egy segítség.

Úgyhogy szerintem ha valaki IGAZÁN jól akarja ezt csinálni, hogy a gyereknek többet adjon mint amit az iskolában kapna (mert enélkül nem látom értelmét), megfelelő haladást a tanulásban, legyen meg a mozgás, némi zenei ismeretek, kézműveskedés, életkoruknak megfelelő társas kapcsolatok - különórák révén - az hatalmas idő, energia és pénz ráfordítás. És amennyi pénzbe ez kerül, akkor ott már úgy gondolom, hogy az ember tud találni olyan iskolát, ami az igényeinek megfelelő. Ráadásul a gyerekek az első 4 évben megismerik az iskolai életet, megtanulják, hogy hogyan kell jegyzetelni, stb, amire szükségük lehet felső tagozatban és később. Említette itt az előző hozzászóló a szülő szubjektivitását, ami szintén nagyon fontos. A gyereknek jó az, ha reálisabb visszajelzést kap, ha tudja, hogy hol helyezkedik el a társadalomban. Én is feldolgoztam, hogy miben vagyok totálisan tehetségtelen és tudom, hogy a többiekhez képest mi az, amiben jó vagyok.

Ha a gyerek nem kap korrekt visszajelzést, akkor később pofára esés is lehet belőle, amikor közösségbe kerül - na meg húzóerőt is jelenthet, ha látja, hogy valamiből többet kell tanulnia.

Még egy eszembe jutott. Ha ugyebár a gyerek magántanuló, akkor osztályozó vizsgát kell tennie év végén az iskolában.

Innentől kezdve hiába gondolom úgy, hogy más rendszerben, felosztás szerint kéne tanulnia az én gyerekemnek a képességei miatt (mondjuk a 3. osztályos gyerekem környezetből olyan jól halad, hogy már a 4. osztályos anyaggal is szinte végzünk, közben matekból gyengébb, és 3. év végén még mindig a féléves anyagnál tartunk, mert addig nem akarok tovább haladni vele, amíg az írásbeli műveleteket nem tudja magabiztosan), ha neki a 3. év végén abból kell osztályozó vizsgát tennie, ami elő van írva, hogy mit kell tudnia egy 3. osztályos gyereknek.

Így pont az veszik el ami a lényege lenne, hogy a gyerek képességei szerint halad, van amiből gyorsabban és van amiből lassabban, ahogy a szülő jónak látja. Vagyis anyuka gyakorlatilag leadja az iskolai tananyagot és a vizsgára kell koncentrálni (tehát előtte magoltatja a gyerekkel, hogy mik a talaj összetevői) előtte már pár héttel.

Pl. Magyarországon a történelem oktatás 5. osztályban kezdődik, durr bele a közepébe jó részletesen, őskor utána Egyiptom olyan szinten, hogy csak pislogtam, mert szerintem ezt ilyen mélységében én csak gimiben tanultam. Jól bemagoltatjuk a gyerekkel a sok adatot, majd legközelebb Egyiptommal 4 év múlva a gimi első osztályában foglalkozik, majd utána érettségizik belőle... Ehhez képest itt már a 3. osztályosnak is volt pici történelem (a környezetismeret oktatás részeként), nem sok, épp pár oldalon. A 4. osztályosnak már egy egész trimeszter volt történelem, szintén felületesen, de részletesebben mint a 3. osztályosnak. Láttam az 5. osztályos könyvet, ott is a harmadik trimeszterben megint történelmet tanulnak, de megint részletesebben - persze nem annyira, mint a magyar 5. osztályos tankönyvben.

Én ha otthon oktatnék, akkor hiába gondolnám úgy hogy az a jobb a gyereknek, ha folyamatosan előkerül ugyanaz a téma egyre részletesebben, és persze így nem 5. osztályosként tanulja meg, hogy mettől meddig uralkodott Tutanhamon hanem 6. osztályosan - vagy akár 7. osztályosan - , ha tőle az 5. év végén az osztályozó vizsgán ezt számon kérik, és irgumburgum ha nem tudja. Akkor ugyebár megint ott vagyok, hogy leadom azt, amit a tanár elmond az órán és igyekszem bemagoltatni, hogy a vizsgán tudja.

Másik oldalról viszont valami kontroll kell, mert ha nincs folyamatos ellenőrzés, akkor ne 18 éves korában jöjjenek rá, hogy a gyerek gyakorlatilag félanalfabéta, mert anyuka nem fektetett annyi energiát az oktatásba.

(azt megkérdezhetem, hogy puszta kíváncsiságból kérdezed vagy te is cikket írsz és ahhoz gyűjtesz adatokat?)

És még valami. :-)

Az otthon tanító anyukáknak elég ritkán van 1 gyerekük, inkább 2+. Erre egyedül vannak, oktatási tapasztalat és rendelkezésre álló kész anyagok nélkül, mert az nem terem csak úgy náluk, azért meg kell dolgozni.

Nekem kicsi a korkülönbség a kettő között (1 évfolyam), pl. környezetet egyszerre taníthatnám a kettőnek, de nem tehetném, mert osztályozó vizsgán mást kérnének számon tőlük.

De a matematikát már nem tudom egyszerre tanítani, mert nem egy szinten vannak, ráadásul a képességeik sem egyformák (pont a kicsi a lassabb). Nekem már az iskolai oktatás kiegészítése is nagy falat, igyekszem, szépen haladunk is, de amit én csinálok, az mégis csak a plusz (1-1 óra kb), és ezért is sokat megdolgozom. Ha két gyerek teljes oktatása az én nyakamban lenne minden tantárgyból, az gyakorlatilag egy teljes munkaidős állás otthon. És ez csak két gyerek, nincs ott mondjuk egy 3 éves, akivel szintén foglalkozni kell, gyurmázni vele, időben megetetni, délben lefektetni...

Barátnőméknél amikor voltunk, a nagyoknak egyszerre volt a tanulási idő, és bár a gyerekek elég fegyelmezettek voltak, előjöttek a kis apróságok amik egy tanórán amikor mindenki ugyanazzal foglalkozik nem jellemző: nekem miért kell matekozni, a másiknak érdekesebb a feladata, én is olyat szeretnék, utána kaphatok olyat? Neki sokkal egyszerűbb, stb..

Ha az egyiknek magyarázni kellett, a másik 3 ott fülelt, vagy csinálta volna a feladatát, de amíg épp próbálta összeadni a 34+29-et fejben, addig a másiknak a fülébe sutyorogtam, hogy a hajó az pontos J.

És ott volt egy 3 éves, aki még csak nem is volt rossz, csak 3 éves - épp a szobatisztaság határán, amikor jelzett, hogy pisilni kell, akkor szaladni kellett vele, ő még nem tudott sokáig egy dologgal foglalkozni, sokáig csendben lenni, délben altatni kellett, ki kellett vinni mozogni..

Ez mind elment 1-1 órában délutánonként, de napi szinten több órában úgy, hogy azért haladni kell, már nagyon nehéz lenne.

Mondjuk egy 3 gyerekes anyuka aki otthon akar oktatni, annak elég nehéz úgy megszervezni, hogy a nagyobb gyerekek oktatásán (napi 3-4 óra kell) kívül foglalkozzon a legkisebbel is eleget, sodorjon vele is gyurmakukacot, a nagyok se csak tanítani lássák az anyukájukat, hanem játsszon is velük vagy sétáljanak, vigye őket különórára (csoportélmény miatt és azt pótolni amit ő nem tud megadni, zene vagy sport pl) készítsen reggelit-ebédet-vacsorát, természetesen nem gyorsan összedobva, hanem tápláló legyen és egészséges, készüljön elő másnapra a tanulnivalóval, végezzen házimunkát ha nincs takarítónője és bejárónő aki bevásárol, és emellett maradjon ápolt, csinos nő (rendszeresen sportoljon hogy ne hízzon el, időnként vágasson hajat, festessen), férjével is töltsön időt, és akkor még szó nincs arról, hogy neki is lehet igénye, hogy egy picit kikapcsolódjon, felnőtt társaságba menjen, elolvasson egy könyvet.

Nagyon örülök hogy az előző válaszadó kommenteinek, hogy tapasztalhattuk egy olyan véleményét, aki maga is próbálkozott ezzel a módszerrel, valamint az anyagi vonzatait is felhozta a dolognak Én sajnos nem szolgálhatok ilyen tapasztalattal, a gyerkőc még messze van attól, hogy a köz vagy a magánoktatás által kelljen szenvednie. kénytelen leszek egy kicsit távolabb szemlélni a dolgot, mert előző hozzászólásomban kizárólag a magyar viszonyok közötti bevezetésre koncentráltam. Nézzük meg az intézménymentesített módszert az eredeti környezetében az Egyesült Államokban.

A kilencvenes években viszonylag ismertté vált mozgalom az ellen próbált tenni, hogy a fejlett világ országaihoz képest hihetetlenül alacsony alig 90%-os írás és olvasás képessége a lakosság körében. Aminek az okai a gyerekek roppant eltérő anyagi helyzete családi háttere, iskolai előtti szocializációja és a kulturális különbségek, komoly súrlódásokat idéztek elő a gyerekek között és az akkori igencsak gyengécske közoktatás csődöt mondani látszott.

Emiatt gondolták úgy néhányan, hogy jobb helyük lenne a közoktatáson kívül a gyerekeknek, mivel az Egyesült Államok legfelsőbb szervei nem tudott a helyzettel mit kezdeni engedélyezte a dolgot. Az eredményei viszont a módszernek még a szülőotthonában is kétségesek. Az írástudatlanság aránya jelentősen visszaesett 2-3% köré, de ezt nem lehet egyértelműen a homeschooling javára írni, mert ezzel egy időben a Clinton által vezetett kormány jelentősen átszervezte a közoktatást, ami utódjai folytattak. A különböző statisztikák eredményei alapján néhol kicsit jobban kicsit rosszabbul szerepeltek az országos átlagnál, a lényeg egyikben sem volt összehasonlítás az országos átlag szociokulturális hátterével. Tehát nem tudhatjuk, hogy a közoktatásban milyen teljesítményt nyújtottak volna a távolmaradók.

A többi gyerektől való elkülönülés felemás eredményeket szült a két oldalban, az egyik szerint sikeresebbek és nyitottabbak az ilyen gyerekek, a másik, épp olyan hiteles és megalapozott statisztikák és felmérések szerint, viszont romlott a társadalomba való beilleszkedésük és a spontán kapcsolatkialakítási képességük.

Tehát még szülőhazájában sem sikerült kellően alátámasztott eredményeket produkálni egy merőben más környezetben kipróbálni több mint felelőtlenség, pláne hogy a mi problémánk nem egyezik az Egyesült Államokéval.

Kezdjük ott, hogy Európa közoktatása legalábbis az alsósoké feltehetőleg kielégítően zajlik mert Európa legelmaradottabb térségeit leszámítva 1% körül vagy alatt stagnál az analfabetizmus. Tehát a magánoktatás a helyzeten egyszerűen képtelen javítani, mert aki jelenleg nem képes akár a magyar közoktatásban, írni olvasni vagy számolni megtanulni, az vagy egy súlyosabb szellemi fogyatékossággal, avagy csak szimplán borzalmas szociokulturális háttérrel rendelkezik, valamint azon kevesek, akik amikor gyerekek voltak még nem létezett országos és kötelező közoktatás.

A többi gyerekkel való súrlódás, ahogy a hazai alternatív eszmék képviselői nem túl cizelláltan és etnikai színezettel megbolondítva, de felhívják a figyelmet hogy az ország legelmaradottabb térségeiben igenis komolyan bántódása eshet néhány helyen a gyerekeknek, csak ezen speciel pont az nem segít, hogy leválasztjuk őket a közoktatásról és még mélyebben nyomjuk bele a szerencsétlen diákot a posványba.

A többi részén meg maradandó károkat nem okoz benne egyik iskola se, de fontos lépés az idegenekkel való kapcsolatépítésben és kommunikációban az általános iskola, akárcsak az óvoda és bölcsőde.

Valamint Magyarország kimondottan nem bevándorlási célország, így egyes Európa jobbik felén élő ország illetve néhány angolszász ország problémájában sem osztozunk, így a nyelvi nehézségek áthidalására sem alkalmas túlzottan a homeschooling.

Jövök az újabb kisregénnyel, de előtte erre reagálnék:

"Szóval az alsó tagozat mindenki szerint elképzelhető házi keretek között, ahogy én értelmezem. Írni, olvasni, százas számkörben számolni bárki képes megtanítani a gyerekét."

Ez nem csak ennyit jelent, nem elég azt feltételezni, hogy egy átlag szülőnek nem nagy cucc az alsótagozatos gyereket otthon megtanítani számolni, mert nem ennyiből áll az otthoni oktatás. Elméletben, két mondatban összefoglalva működhet, amikor ott az anya a gyerekeivel a mindennapokban, akkor sorra jönnek a buktatók, ami után megkérdezi az ember, hogy megéri????

Korábban röviden elintéztük azt, hogy a szülő véleménye szubjektív, erre szeretnék saját példát hozni, mert ez is fontos érv szerintem a homeschooling ellen és hogy teljes mértékben a szülőre bízzuk a gyerek oktatását.

A kisebbik gyerekemről a bölcsiben mondta a gondozónő, hogy nagyon jól rajzol. Én álltam a kezemben a firkával, láttam, hogy tök ugyanolyan mint a többi 2 éves formátlan maszata, és röhögtem magamban, hogy persze, jópofizunk, hogy legyen jó napja anyukának.. 2 év múlva meg az ovis faliújságon nézte mindenki, hogy a gyerekem rajza hogy kiemelkedik a többi közül. Középsősen rajzolt úgy, mint más 2. osztályban, nagycsoportosan úgy rajzolta le a maciját, ahogy én soha nem fogom tudni. Mindenki dicsérte, bár nem lett mini Picasso, mert a gyerekeknek más a fejlődési üteme (ki gyorsabb ki lassabb), de még mindig a legjobbak között van rajzból és a kézügyessége is kiváló (az enyémnél sokkal jobb, nekem kéne órákat vennem tőle). Ezt a gondozónő már akkor látta, amikor csak maszatolt, mert kiszúrta, hogy másképp fogja a ceruzát, jobb a vonalvezetése mint a többieknek.

Igen, a gyereket a szülő ismeri a legjobban - de csak azt az egyet, míg a tanárok/óvónők stb. ismernek 100+ gyereket, és általában jobban tudják, hogy másokhoz képest miben jobb és mi az, amiben le van maradva, mi kezelendő probléma és mi az, amire legyinthetünk, hogy majd kinövi.

Közben kiderült, hogy logopédiára van szüksége mert nincs meg néhány hang, és az ovis logopédus említette, hogy gyakran előfordul, hogy az ilyen gyerekeknél a nagymozgásokkal is gond van, esetleg fel kéne mérni a gyereket. De ez csak úgy "esetleg" szinten merült fel. Én már mondogattam korábban, hogy furán fut, de mindenki szerint túlságosan hasonlítgattam a másikhoz, beképzelem magamnak, nincs semmi baja a gyereknek.

Elvittem felmérni, kiderült, hogy a gyerek szét van esve, nem tud ritmusra egyszerre mondókázni, tapsolni és ugrálni, meg van mindenféle. Nem súlyos, de fejleszthető, időben elkaptuk, még jóval iskola előtt. Majdnem egy év után kiderült, hogy az egyik irányban a gyakorlatokat mintha picit nehezebben csinálná(nekem nem tűnt fel amikor otthon tornáztattam), a gyógytornász levetkőztette, hopp, az egyik lapockája feljebb van - alig látható, csak akkor, ha nyugodtan háttal áll pucéran a gyerek, mozdulatlanul (ilyet mikor csinál magától egy 6 éves?? Szülő meg mikor vizsgálgatja???). Nem súlyos, de ha nem korrigáljuk gyógytornával, akkor évekkel később ez hátfájáshoz vezethet és látványosabb lesz. Pedig rendszeresen jártunk orvosi vizsgálatra - amire kellett-, de ez akkoriban tényleg alig észrevehető volt, csoda ha kiszúrja az orvos.

Iskolában átlagosan teljesített, de hullámzóan, hol hasított, hol mint a bambanyuszi ült, én állítottam, hogy figyelemzavaros. A tanárral megbeszéltük, beutalták a nevtanhoz vizsgálatra.

2,5 órán keresztül vizsgálták, kiderült, hogy az intelligenciája átlagos, sőt egy területen 8 évesen a 11 éves szintet hozta. Viszont beszédészlelési zavara van, ami sok mindent megmagyarázott (persze ha valaki kérdez valamit a gyerektől, az meg jó sokára kinyög valami fura választ, akkor az az első gondolata, hogy a gyerek buta - holott csak nem értette). Figyelemzavara egyáltalán nincs, aki a vizsgálatot végezte az mondta, hogy ha az lenne, akkor ezt meg azt se tudta volna megcsinálni...

Még csak a 3. osztályt végezte, de már túl vagyunk fejlesztésen, gyógytornán, vizsgálaton, több százezer forinton.... homeschooling esetén meg ötödik év végén pisloghatnánk, hogy jééé, a gyerek nem úgy teljesít mint az átlag, csak nincs valami baj???

Így viszont egész jól teljesít a tanulmányaiban. Jó, Nobel díjas atomfizikus nem lesz, de jó esélye van, hogy egy ügyes grafikus, könyvelő, kozmetikus, bármi legyen, és megkíméltük egy csomó tanulási kudarctól felsőben és középiskolában, mire kiderül mi a baj.

Ráadásul nála nem is jelentkezett minden súlyosan, szóval nem könnyen kiszúrható volt, véletlenek sorozata és a jó együttműködés segítette (iskola-szülő-szakemberek).

És itt van az, hogy a szülő egyedül nem képes felismerni, hogy van-e probléma. Sokszor ha a szülő meghallja azt a szót, hogy nevtan, az első reakciója, hogy az én gyerekem nem hülye/neveletlen, és állítólag sokan nem is viszik el a vizsgálatra a gyereket (a nevtanban mondták, hogy jó látni a szülő és az iskola együttműködését, mert sok szülő nehezményezi, ha felmerül a vizsgálat szükségessége és egyszerűen nem mennek el).

Az iskola is az átlag gyerekekre van berendezkedve, ha felmerül valami, akkor szakember segítsége kell, tehát nem lehet egyedül az iskolára hagyatkozni.

És a szakemberek akkor tudnak foglalkozni a gyerekkel, ha eléjük kerül... Na meg az sem 100% amit mondanak, mert az csak egy adott pillanatban vizsgálja a gyereket, előtte sose látta. Így bár nekünk a beszédészlelési zavart eltalálták, a rajzkészségére azt írták, hogy gyenge. Ott volt a gyerek, hogy tök jó logikai játékai vannak a néninek, ott a sarokban a babaház és megígérte, hogy a vizsgálat után játszhat vele, kértek tőle egy emberrajzot, hát odakanyarintott pár vonalat (kiscsoportos szinten) hogy tessék, nem gondolt arra, hogy majd ebből következtetéseket vonnak le...

Szóval az sem megoldás, hogy homeschooling esetén írják elő az 1-2 évente kötelező felmérést, mert az sem biztos, hogy pontos képet ad.

8: " Tehát a magánoktatás a helyzeten egyszerűen képtelen javítani, mert aki jelenleg nem képes akár a magyar közoktatásban, írni olvasni vagy számolni megtanulni, az vagy egy súlyosabb szellemi fogyatékossággal, avagy csak szimplán borzalmas szociokulturális háttérrel rendelkezik"

Pontosan!

A legtöbb átlag általános iskolában normálisak a körülmények, és a homeschooling nem ad olyan pluszt, hogy megérje. Ami probléma felmerül, azt inkább meg kell oldani, mert a közoktatáson van mit javítani.

Az, hogy egyes iskolákban milyen állapotok vannak és renitens diákok lehetetlenné teszik a tanítást (vagy a 7 éves elsősöket zaklatják a 16 éves ötödikesek) annak a megoldása sem az otthon oktatás, mert akkor az egész térséggel gond van, ha kiveszem a gyereket a suliból, attól még a szomszédaink ugyanazok...

"A többi részén meg maradandó károkat nem okoz benne egyik iskola se, de fontos lépés az idegenekkel való kapcsolatépítésben és kommunikációban az általános iskola, akárcsak az óvoda és bölcsőde. "

Ezzel is egyetértek. Nálunk anyukám háztartásbeli volt, de 5 éves korom után majd' megbolondultam, hogy mehessek oviba. Mindig néztem, ha az ablakunk előtt mentek az ovis csoportok. Iskola előtt beadtak, na akkor meg nem tudtam beilleszkedni, délben rohanhattak értem, mert nem akartam délután maradni.