Ki mit tud mesélni a 90es évekről? Olyan mintha tegnap lett volna pedig mégsem.

Én is 8 évet éltem benne.

Arra emlékszem, hogy ment a Szállj el kismadár a rádióban én meg nagyban tömtem magamba a gabonapelyhet. :D

Jó volt az. A női divatot meg annyira lesz*rtam, hogy az valami hihetetlen. :D Most se nagyon érdekel, csak a nők kerítenek neki akkora feneket. Számomra vagy szép egy ruha vagy nem szép. Nem divatos meg nem divatos, pfff...

# 3:

Hogy emlékezhetsz úgy a női divatra, hogy 8 évig "éltél" benne?

Nekem még vörös csillagos születési anyakönyvi kivonatom van és 4 évesen TSZ busszal jártam óvodába, mégsem emlékszem a női divatra.

Egyébként persze, viszonylag elment az a korszak, de csak azért, mert nosztalgia szemüveggel tekintünk rá. Ha belegondolunk, már az sem volt olyan jó világ, főleg a rendszerváltás után, amikor hirtelen megnőtt a munkanélküliség.

- Hurrá, eljött a demokrácia, itt a többpárt-rendszer, megszabadultunk a szovjet elnyomástól!

- Mi az, hogy már nem kell a szovjeteknek szabolcsi lé-almánk? Nem baj, visszük nyugatra! Hogy az osztrákoknak sem kell??? Vágjuk ki a szabolcsi almáskerteket. Vessünk bele bukfencet!

- Hogy ezek után nyugat-majmolók leszünk? Hiszen azok már csak tudják, hogyan is kell jól élni! Perceken belül itt nálunk is lesz amerika!

- Zárjuk be a konzerv-gyárakat, számoljuk fel a ráfizetéssel dolgozó gyárakat, üzemeket, az állam ne fizesse ezután a rossz minőségű termékek gyártását!

- Hogy-hogy ezek után itt a munkanélküliség? És akkor miből élünk, mihez kezd az a sok száz, sok ezer család, akinek megszűnt-bezárt a munkahelye? Hát ezek után hol van a létbiztonság?

- Egyáltalán mi az, hogy munkanélküli, mi az, hogy nincs havonta fix munkabér, mi az, hogy nincs munkahely?

- Jó hát akkor legyünk vállalkozók! Igaz, hogy induló tőkénk nincs hozzá, nem baj ad a bank hitelt, igaz, hogy fogalmunk sincs, hogyan kell vállalkozni, nem baj, majd megtanuljuk menet közben! Hogy sokan tönkrementek = tanult a saját kárából, igaz hogy azóta is BAR-listán van, de kit érdekel?

Soroljam még?

Kb. így indult a minden-napos élet a '90-es években!

"Nem volt rossz fiatalnak lenni"

Kérdezd meg a szüleidet, mit éreztek, amikor esetleg azzal kellett szembenézniük, hogy egyik napról a másikra megszűnt a munkahelyük.

Te pedig mint "feltörekvő ifjúság" változatlanul elvártad, kérted, követelted az addig megszokott zsebpénzedet, az addig megszokott színvonalú, legdivatosabb ruhát-cipőt, változatlanul ugyazzal a természetességgel ültél az asztalhoz, és ugyanazokat az ételeket akartad látni a tányérodon, mint előtte pár hónappal, előtte egy-két évvel.