Visszakívánkoznál a Kádár-korszakba, az 1970-80-as évek Magyarországára?

"azt nem mondtad,hogy a szüleid, a gyári munka mellett, mennyid dolgoznak a háztájiban, vagy otthon állat nevelés STB,"

Nem sokat, mivel állataink nincsenek, kert az van, de zöldfűszereken és burgonyán kívül másunk nincs.

Nem, nem élnék a Kádár-rendszerben, pont.

Azok, akik a viszonylagos jólétet emlegetik nem tudják, hogy Kádár ezt a rohadt-mocskos-imperialista hitelekből tartotta fenn és amelyet a következő generáció nyakába varrták. Volt erről szociológiai elemzés is, ott úgy emlegetik: Kádár jóléttel vette meg a lakosság politikai támogatását. Tehát "fizetett" azért, hogy ne lázadozzanak a csodálatos szocializmus miatt - ja ezt is mi fizettük meg. Undorító a kommunizmus!

Utolsó szerintem te nézd meg a Tokió történetet és az Ikirut /Élni a magyar cím/, az majd jót tesz.

Amúgy élnék simán, mondhatni természetesen.

Igen is, meg nem is...

Voltak rossz dolgok; ezért nem vágyakozik vissza az ember. Akinek nem volt munkája, az börtönbe került. Sok volt a besúgó, még a művészek között is. 3 évente lehetett kiutazni külföldre. Más-más útlevél kellett ahhoz, hogy más országba utazhass.

De ami jó volt, hogy olcsó volt minden, jók voltak a termékek, mint ahogy az egyik válaszadó említette. Jó rajzfilmek, műsorok mentek a TV-ben, amit az őseimmel együtt visszasírunk.

Ennyit a nosztalgiázásról.

Geniuseus, értem, hogy nem kívánsz ott élni, de az indokaid hamisak (ismerethiányról árulkodnak).

1. Nem szabták meg, hogyan élj, ha nem akartad. Ma jobban megszabják, csak más módszerekkel.

2. Egyetemet akkor könnyebben elvégezhettél, ha hajlandó voltál tanulni. Minden szempontból jobban. Kivéve, ha a régi rend gyermekének minősítettek, de ehhez nagybirtokosnak, nagy gyárosnak, főnemesnek kellett lenned. Bár ha arra gondolok, hogy egy Esterházy Péter elvégezhette...

3. Amilyen tudással "gyárban kellett megrohadnod", azzal ma munkanélküli vagy. Te döntöttél hová kerülsz - a tudásodon keresztül.

4. Az egyenlőség mibenlétéről fogalmad sincs, nem csodálom, hogy nem tartasz rá igényt. Én tartok, de nem arra, amire te gondolsz.

5. Az "igazságról" alkotott nézeted téves. Egyfelől a szocializmusban egyáltalán nem volt mindenki átlagos (pedig egyesek de szerették volna), másfelől, hogy mi az átlag és mi alatta, mi felette, az igényszint kérdése. Van akinek a milliós fizetés is kevés (és nem is él jól belőle), és van, aki az ötödéből vidáman él, mint Marci Hevesen.

Mondhatnám, csupa lényegtelen és gyerekes dolgot írtál negatívumnak. Pedig voltak komolyak is, csak azok többnyire nem közvetlenül érintették az embereket.

75' - ben születtem, vannak emlékeim. Volt egy alap biztonság, éhenhalástól utcára kerüléstől nem kellett tartani. A bűnözőket megtalálták, elfogták, lecsukták.

Élénkebb volt a kulturális élet, jobban törődtek a fiatalokkal.

De sok gond is volt. Hiánygazdálkodás, bár még mi álltunk talán a legjobban a többi szocialista ország között, de nem mindig volt az, amit venni akartál. Nyugatra utazni körülményes volt. Nem volt áruválaszték, volt egy TV adás, hétfőn az sem stb.

Lényegesen alacsonyabbak voltak az igények. Amiről nem tudsz, az nem is hiányzik. Nem lázongtak ennyire az emberek, a szüleim egy kis albérletbe vállaltak két gyereket, budi az udvaron, mosdás lavórban - Budapesten. Nem emlékszem, hogy mérgelődtek volna.

Összességében nem élnék abban rendszerben, mert nagy a pofám, nem engedném, hogy elvtársazzanak engem, vissza ugatnék a pártembereknek, valószínűleg konfliktusaim lettek volna, ha akkor vagyok felnőtt.

Gyerekként viszont, ha meggondolom felhőtlen életem volt.