Nem lenne jobb ennek az országnak egy második szocializmus, mert ez a vadkapitalizmus nagyon igazságtalan?

Valószínű azért nem érted, mert nem éltél szocializmusban (ami valójában nem is az volt, hanem orosz-kommunizmus).

A valódi szocializmus Izraelben volt a kibucokban. Azt viszont Európában nem lehet megvalósítani, mert itt a szocializmus arról szól, hogy aki uralkodik, annak jó, a többinek meg kuss.

Olvasd el Orwell Állatfarm c. könyvét, és megtudod mi volt a szocializmus...

Ja, bocs - az előző válaszoló vagyok: Orwell könyvében az orosz kommunizmust találod.

A szocializmust (izraeli) Leon Uris Exodus c. könyvében találod meg...

A probléma nálunk azzal van, hogy egyesek nagyon meggazdagodtak a rendszerváltás után és a több tízezer milliárd forint, amit egyszerűen bezsebeltek a privatizációból, elhagyta Magyarországot és jelenleg adóparadicsomokban csücsül.

Nem lenne baj a kapitalizmussal, ha normálisan működne.

Itt van például a mi cégünk. Egy építőipari vállalkozásnál dolgozom villanyszerelőként (segédmunkásnak vagyok hivatalosan felvéve) 56 másik társammal, az átlagkereset nettó 105 ezer forint havonta, miközben a főnök tavaly 1,239 milliárd profittal zárt.

Nem lenne gond a pénzével, ha mondjuk azt a 239 milliót még szétosztaná közöttünk és akkor mindegyikünknek jutna belőle még átlag 4,2 millió évente, ami havonta 350 ezer plusz lenne, csak hát az a helyzet, hogy inkább megtartja magának, rajtunk meg röhög, hogy ha nem tetszik, akkor takarodjunk, simán fel tud helyettünk venni mást melózni...

Igen ez az!

Szerintem bujkál benned egy kis pánikbetegség is.

Az álmodozások kora lejárt. Az az alsó tizenévesek privilégiuma.

Ha a való világot nézzük, akkor az ember tulajdonságaiból kell kiindulni. A kommunizmus a leírt formájában (nem a kivitelezési kísérletben, mert az még csak nem is hasonlít rá) éppen az emberi tulajdonságok miatt nem működőképes. Van persze működőképes is, de ott még nem tartunk (továbbá a kibucnak semmi köze a szocializmushoz - egyszerűen mások az elvei).

Az emberek nem egyformák adottságaikat tekintve. Vannak művészhajlamúak, humán beállítottságúak, reál beállítottságúak, technikai érzékkel rendelkezők, stb. Ők a különböző helyzetekben másképpen érvényesülnek. Az embereket a siker, az eredmény, a teljesítés motiválja. Akiket ezek nem, azok menthetetlenül lemaradnak. Vannak hátrányos adottságokkal születők. Tehát elég sokszínűek vagyunk. Egy társadalmi felépítménynek erre mind tekintettel kell lennie. A kommunizmus a fűnyíróelv miatt életképtelen. Nem az az érdekes, hogy mit csináltak belőle, hanem az, hogy ha a leírt elveket betartjuk, hosszú távon nem életképes. A kapitalizmus a parttalan szabadság miatt életképtelen. Amíg a fejlődés egy bizonyos szintet nem ér el, addig a gátat az ismerethiány hozza létre (lassan érünk el távolra, nehéz sok adatot rendszerezni, nagy birodalmak áttekintése nem lehetséges, mert az ellenőrzés csökkenése helyi módosulásokat eredményez...). Ha a technológia elegendően fejlett, akinek van lehetősége azt használni, elérhetetlen előnyre tesz szert, ezért a szakadék nem az emberek rosszasága, hanem a dolog természete miatt növekszik.

Ezek ellen egyetlen ellenszer van: az önálló, öntevékeny, döntésképes ember, aki a döntéseket maga akarja meghozni. Ez azt jelenti, hogy nem veszünk be minden mesét, hanem ellenőrizzük. Ha nem tudjuk, keresünk olyant, aki tudja, és akiben megbízunk. Politikai megfogalmazásban, a képviseleti demokrácia azért hibás, mert a hiszékenységre épül, az ambiciózus képviselő pedig ezt kihasználja. Nem rossz ember, csak él a lehetőséggel. Rosszá akkor válik, ha ő maga idézi elő, hogy mást ne lehessen képviselőnek választani. Nem tudna élni a lehetőséggel, ha az emberek öntevékenyek, ellenőrzők lennének, és a helyzettel visszaélő képviselő hazugságait nemcsak észreveszik, hanem tovább nem hagyják hazudni (elzavarják). Ennek is fel lehet építeni egy működési formáját, azt részvételi demokráciának hívják. Az a sajátossága, hogy a kormányok (mert azok ott is vannak), nem tudnak a nagytőkének kedvező törvényeket megszavazni, mert az első után elzavarják őket (sőt, ilyeneket meg se választanak). Ekkor a gazdaságot olyan törvények szabályozzák, amelyek nem engedik a mások rovására történő nyerészkedést. Csak annyira, amennyire az a fejlődésnek hasznos. Ezt is nevezhetjük kapitalizmusnak, vagy akár szocializmusnak, csak éppen mindkettőtől elvében és gyakorlatában eltér.

Bocsi az előbbi válaszomat nem ide akartam küldeni.

Sokkal könnyebb most élni mint a szocializmusban. Viszont a sokkal könnyebbet is nehezebbnek érzik az emberek, mert amerre nézel dolgok vannak amikre vágyhatsz. Régen nem vágytál sok mindenre, mert nem volt semmi amit megvehettél, maximum színes tvre. Egyszerűen szerintem el sem tudod azt képzelni, hogy lemész a boltban, és nem kell a márkákon agyalni, csak azon, hogy éppen lehet e cukrot kapni vagy nem.

Szóval abban igazad van, hogy régen nem kellett azon agyalni, akarsz e egy pizzát, vagy egy dobozos üdítőt, vagy egy ízesített joghurtot, vagy egy normális ruhát, vagy egy bármilyen most nevetségesen gagyi dolgot mert nem volt! Illetve akkor sokszor az olyan bonyolult árucikkek mint az étolaj, cukor, margarin is sokszor hetekig elérhetetlenek voltak. Szóval ha fogod az átlag kereseted, és csak olyan dolgokra költöd amiket annak idején is meg tudtál venni, akkor ez itt a mennyország.

Arról, hogy közben igényeid alakultak ki, meg nem a kapitalizmus tehet. Tény, hogy a szocializmusban boldogabb volt a legtöbb ember, mert nem volt mire vágynia, és az alap dolgok olcsóak voltak, ha éppen lehetett kapni. Alap dolog alatt csak olyan termékeket érts, amikbe már nem férnek bele a most 50forintos apró szemetek, mert az anno nyugatról származó státusz szimbulom volt.

"Sokkal könnyebb most élni mint a szocializmusban."

Legalább ne hazudnál!

Nem hazudok! Sosem kívánnám vissza!

Bár nekem normális végzettségem van, és nem vagyok életre alkalmatlan.

Anno rendszerellenségek voltunk, most meg hagynak élni.

Arról meg végkép nem a kapitalizmus tehet, hanem a szülő ha gyereket szül a semmire.

A szegénység főleg azoknak az emberállatoknak is a terméke, akik a semmire potyogtatják ki magukból a gyereket.

Ha valaki nem tudja eltartani a gyerekét ne szaporodjon. Ha valaki hülye és életképtelen, meg ne nyögjön, hanem fogadja el a helyzetét.