Tervezi valaki mostanában véglegesen itt hagyni ezt az országot?

"#19 LOOOL, ha te orvos vagy, akkor az biztos, hogy hozzád sem mennék kezelésre :D A beszédstílusodból kivilágosodik az intelligenciaszinted is. Amit ugyebár nem adnak diplomával..."

Egy szóval sem írtam, hogy orvos vagyok. A te intelligencia szinted világlik ki a következtetésből, mely szerint orvosi latint csak orvos ismerhet. Ápoltam a délszláv háború alatt.

Hát szerintem is mehetsz nyugodtan!

És ezt írom úgy, hogy én is rohadtul unom az emberek mentalitását, a sok csõcseléket, az egyre nehezebb megélhetést búskomorabb jövõképet, satöbbit, de azért mégsem gondolom így ezt az országról mint te! :)

Ráadásul a külföldi munka az én fejemben is megfordult, de amíg eltengõdünk itthon kínlódunk aztán majd kiderül. Meg hát nem "menekülhet" mindenki mindenét hátrahagyva el. Nagyon provokálásgyanús az egész, pláne, hogy már volt ilyesmi kérdés a múltkor.

És nem hibáztatom azokat akiknek muszáj volt menni, mert épp' az egzisztenciájuk múlt rajta, és ugye nyugatin könnyebben összeszedheti magát anyagilag, de ez a "fúj mer' a 'zország így, úgy" kissé gyomorforgató.

"Ez pontosan így van. Odakint sohasem fognak emberként kezelni, mindig is egy jöttmentként tekintenek rád."

Érdekes, én ezt nem érzem. Sőt, kedves mindenki, míg otthon ezt nem éreztem. Apám is mondta hogy máshol nem fognak majd megbecsülni. Visszakérdeztem: miért, otthon megbecsülnek? Tisztelnek???

Megértelek kérdező, én is ezt éreztem. Sajnos nemcsak az aktuális politikai elit hibája is, hanem az átlagembereké. Furakodnak, tapossák el a másikat, áskálódnak.

Kedves kérdező! Most egyszerűnek tűnik, hogy kint kezdesz egy teljesen új életet, de nem biztos hogy be fog válni. Nekem volt ismerősöm aki Olaszországba ment és 4 hónap után visszajött mert honvágya volt. Másik pedig Angliából kb fél év után.

Nekem ilyen problémám nem volt mert olyan hosszú távra nem terveztem. Svájcban 2évig dolgoztam, nagyon szerettem egyébként, de sosem tudtam volna elképzelni, hogy ott éljek. Nekem is olyan érzésem volt ami előttem írtak, hogy én "csak egy magyar vagyok", igaz a nyelvet akkor még nem túl jól beszéltem. Németországban 14 hónapot voltam, az nem volt annyira jó mint a svájci meló. Mindkét országban idegennek éreztem magam, akármilyen is Mo., mégis itt élnek a rokonom, régi barátok, ide köt minden.Talán ha az egész falu átköltözne más lenne a helyzet. :D

Csak annyit akartam mondani, hogy így lehet könnyűnek tűnik de közel sem az. Pár évre megérheti kimenni, de végleg az elég merész terv. De minden jót kívánok és sok sikert, akárhogy döntesz!

Én nem tervezem eddig sem, és nem is fogok kimenni. Nem utálom Magyarországot, nekem ez a hazám, és ez nem attól függ, hogy kik ülnek épp a kormányon. Nem leszek megbecsülve? Mi számít megbecsültségnek? Ja, hogy csak a pénz és a karrier..

Nagynéném családi okok miatt 10 évesen Németországba került, oda fejezte be a tanulmányait, ott végezte el az egyetemet és azóta ott is dolgozik, már lassan 60 éves, tehát 50 éve kint él. De sosem érezte a hazájának, hanem ha nyugdíjas lesz, haza akar majd jönni és itt akar megöregedni. Szerintem sosem szabad azt mondani, hogy véglegesen elhagyja valaki ezt az országot.

29: " Mi számít megbecsültségnek? Ja, hogy csak a pénz és a karrier.. "

Tévedsz. Az számít megbecsülésnek, hogy a munkahelyeden partnerként tekintenek rád nem pedig egy robotra, aki nem ember és családja sincs. Pl. az egyik cégnél ahol dolgoztam, minden nap 6-7-ig bent kellett maradni minimum, annyi volt a meló. Ez napi 1-2 óra túlórát jelentett anélkül, hogy kifizetnének. Záráskor sokkal tovább. Amikor beiratkoztam egy nyelvtanfolyamra, szóltam a főnökömnek, hogy heti 2x pontosan a munkaidő végén mennék el, nem baj? Létszám stop volt, ha valaki lebetegedett majd besz...tunk hogy végezzünk. Eközben az angliai irodában 5-kor mindenki húzott haza vagy a cég központjában lévő konditerembe, 6-kor ki volt ürülve az iroda. Voltam kint nem egyszer, a leterheltségük sem akkora volt mint nekünk.

Aztán számít az is, hogy otthon úgy mész be a boltba: elnézést a zavarásért, aztán örülsz, ha az eladó méltóztatik veled foglalkozni.