Kit tartanak a Horty korszak legjobb miniszterelnökének?

Bethlen Istvánt tartom én is nagyra, és Romsics Ignác is három nevet emel ki a Horthy-korszakból: Horthy Miklós, Bethlen István, Klebelsberg Kunó.

De a sort lehet folytatni: Hóman Bálint, Teleki Pál, Werth Henrik, Szombathelyi Ferenc.

Bárdossy Lászlót is ide lehet tenni, mint egy éleseszű államférfi, aki átlátta, hogy a német akaratnak nem lehet ellentmondani, és úgy ér minket a legkisebb rossz, ha önként adunk valamennyit, mint ha erőszakkal vesznek el mindent. Amikor a népbírósági pere folyt, kikezdhetetlen volt, a bíró igazából nem tudta felvenni a versenyt az érvelésével szemben. Akkoriban járta Budapestet az a vicc: "Hallotta, milyen jól védekezik a bíró úr Bárdossyval szemben?"

Kassa bombázásával kapcsolatban szeretnék idézni egy visszaemlékezést Ullein-Reviczky : "Bejelentés nélkül bementem a miniszterelnök szobájába. [miután ő az ebédvendégeitől elköszönt és eltávozott – a Szerk.] Magába roskadva ült egy fotelban, és riadt tekintettel meredt rám. Feldúlt idegállapotomban inkább azért beszéltem, hogy megkönnyebbüljek, s nem, hogy őt meggyőzzem, ezért képtelen volnék most visszaemlékezni akkori szavaimra. De egyvalamire tisztán emlékszem; azt mondtam neki, hogy tudomásom szerint olyan nem fordult elő a történelemben, hogy öt perc alatt át lehessen menni a békéből a háborúba. Máskor Bárdossy bizonyára kidobott volna, de aznap csak annyit felelt fakó hangon:

- Mit nem értesz? Hogy az oroszok megtámadtak bennünket, vagy azt, hogy mi reagáltunk rá?

- De hát biztos, hogy az oroszok voltak? - kiáltottam fel. A következőt válaszolta:

- Mivel a vezérkar főnöke, nyilván egyetértésben a németekkel, megállapította, hogy az oroszok voltak, s mivel a kormányzó is azt hiszi - hát ők voltak, és kész!

- Ez még nem ok a hadüzenetre! - erősködtem.

'Ha csak ez sérti a füled - szólt erre - add ide azt a sajtóközleményt' és a papírt megragadva nekilátott, hogy a *Magyarország ettől fogva hadiállapotban lévőnek tekinti magát a Szovjetunióval* szavakat kihúzza, és helyükbe a következőt írja: *Magyarország és a Szovjetunió között mostantól fogva beállott a hadiállapot*. Majd hozzátette: 'Végezetül még valamit, és aztán nem akarok többet hallani erről az ügyről. Mivel katonáink a németekkel összejátszva eltökélték, hogy semmitől se riadnak vissza, hogy belevonjanak minket a háborúba - mert hisz nyilván erről van szó - lehetetlenség elkerülnünk ezt a háborút, különös tekintettel arra, hogy Románia már hadviselő fél lett. Én ezt 'öt perc alatt', ahogy te mondtad - megértettem."

"Keresztes-Fischer Ferenc"

Ő nem csak belügyminiszter volt ?

Egyébként szerintem is Bethlen volt a legjobb.

Keresztes-Fischer Ferenc?

Bárdossy László a legjobb? A háborús bűnös aki kiváló stratégaként -ok nélkül- két világbirodalomnak (USA, Szovjetunió) is hadat üzent néhány hónap alatt. Illetve néhány héttel a Jugoszláviával kötött "örökbarátsági" szerződés után orvul megtámadta Jugoszláviát? Hogy egyéb jócselekedeteit ne is említsük....

No komment......

"Bárdossy László a legjobb? A háborús bűnös aki kiváló stratégaként -ok nélkül- két világbirodalomnak (USA, Szovjetunió) is hadat üzent néhány hónap alatt."

- A Szovjetunió elleni háború nem volt elkerülhető, sem az ő személyével, sem mással. Az viszont, hogy minimális részvétellel - csupán néhány tízezer, jelképesnek szánt katonai erővel - egyszerre oldotta meg, hogy a németek felé kimutassuk támogatásunkat (mely az akkor egyértelműnek látszó győzelem esetén előnyös lett volna számunkra a későbbiekben), illetve hogy ne is kelljen olyan nagy áldozatot vállalnunk, nagy politikai eredmény volt.

Az elve az volt, inkább adjunk önként keveset, mint később erőszakkal vegyenek el tőlünk mindent.

Az USA-nak való hadüzenetet pedig a németek követelték tőlünk, amelyet Washingtonban - éppen a külső kényszerre való hivatkozással indokolva - el sem fogadtak, majd csak később került viszonzásra.

"Illetve néhány héttel a Jugoszláviával kötött "örökbarátsági" szerződés után orvul megtámadta Jugoszláviát?"

- Tegyük hozzá azt is, hogy Jugoszlávia esetében egy eleve magyar területet foglaltunk csupán vissza, ráadásul abból sem mindent, csak a magyarok által is lakott részeket, a stratégiailag indokolt természetes határok (a Duna és a Tisza vonala) közé szabva.

Ha pedig a Szovjetuniónak jogalapja volt megtámadni Lengyelországot, arra hivatkozva, hogy megszűnt a kormánya (merthogy erre hivatkozott, és nem is kérték számon rajta), akkor nekünk jogalapot jelentett Jugoszlávia de jure megszűnése Horvátország kiválása után.

(Hangsúlyozom, nem ezt tartom jogalapnak, hanem a fentebbi tényt, ezt csupán az eltérő mérlegelés alátámasztására vetem fel.)