Mire elehet számítani Alföldi rendezésében az István, a király c. rockoperával?

"Na jó, már végképp átmentünk ad hominem támadásokba, szóval ez lesz az utolsó válaszom."

- Egyfelől ha rámutatok a kettősségből következtethető képmutatásodra, az nem személyeskedés - és akkor sem leszel hitelesebb, ha ezt latinul mondod, mert aztán éles kontrasztban áll a további szóhasználatod és írásképed. Egyszerűen nincs meg hozzá az erkölcsi hiteled.

"Egyébként kiváló ez az interjú vele"

- Igen, és te változtatás nélkül felhasználod érvelésként ellenem, függetlenül attól, hogy elmondtam már, hogy nem ez a baj, és részletesen kifejtettem, hogy pontosan mi is, de mivel egy darab önálló gondolatod nincs, "felkészülni" pedig csak ennyivel tudtál, újra és újra elsütögeted, függetlenül attól, hogy mit írok rá.

"Arra már tényleg nem tudok mit mondani, ha szerinted egy színész munkájának nem fokmérője az, hogy hány és mennyire prózai szerepet játszik."

- Ismét nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy te egysíkúnak nevezted Reviczky játékát, ami a te véleményed. De nem indokoltad meg, miért rosszabb a színészi játéka, mint például Gálvölgyié. Magad sem próbálod meg legalább szubjektív szempontok alapján alátámasztani (ebben az esetben - nem a színdarabok tekintetében! - megvalósulna a de gustibus non est disputandum elve), hanem csak annyit hozol fel ellene, hogy "köztudottan jobboldali elkötelezettségű", ennyit jegyzel meg róla, nem többet, és kész, már önmagában elég ahhoz, hogy ne legyen helye a színpadon. Nem mintha Kulka ne lenne pártkatona, aki az SZDSZ kampányában is aktívan kivette a részét anno, és azóta is annak a politikai közösségnek egy ikonikus arca.

"Ennyi erővel a Barátok Közt az ország negyedét szórakoztatja, az értékesebb alkotás, mint Tarr Béla filmjei, amit "csak" pártízezer ember lát és kedvel?"

- Tarr Bélánál? Bevallom, nem ismerem a munkásságát, elvette a kedvemet tőle az, hogy a nevét együtt emlegetik Jancsó Miklóssal. Ha vele képvisel egy színvonalat, akkor jól döntöttem, hogy tudatosan kerültem a találkozást. Ez utóbbi alkotásaiban ugyanis valóban random jelenetek egymáshoz vagdosása, ilyen-olyan helyszínekből és témákból való csapongás a jellemző, amelyben megkísérelni is felesleges lenne egy koherens szálat felgöngyölíteni, még ha poénosnak is szánja magát. Ilyet mi technikaórán ütöttünk össze nyolcadikban. Ha pedig már a végletekig lapossá válna, elszalad egy-egy meztelen nő, felriasztva a már jobbra-balra tekingető nézőket. Nem véletlen, hogy a kereskedelmi tévékben is csak a holtsávokban vetítenek ilyet, ha vetítenek, hiszen ezt csak álmosan és/vagy nagyon unatkozva lehet befogadni, de akkor is csak félfüllel.

Persze, ennek is van politikai tartalma, és itt válik ismét nyilvánvalóvá, hogy neked a művészet nem mást jelent, mint a politikai értékrended óhajtott visszaigazolását, egyáltalán nem igényes szórakoztatást, a szó klasszikus értelmében. Ez itt már másodlagossá válik, sőt, ennek rovására valósul meg az előbbi.

Nekem nem lehet "bármit eladni" csak azért, mert tükrözi a véleményemet - sőt, a legtöbb esetben még ez sincs így, csak rámondják, hogy igen, de én önállóan döntöm azt el.

"Egy sebész munkájának sem csak az a mércéje, hogy a betegeinek hány százaléka épül fel komplikációmentesen, de az is, hogy hány műtétet végez. Ha van egy biztosra menő sebész, aki évi 20 műtétet vállal el és minden betege felépül, mert csak 30 éves sportos férfiak rutinműtétjét végzi el, és van egy másik sebész évi 200 műtéttel és 70%-s "sikerességi" rátával, nem lehet nyilvánvalóan azt mondani, hogy az első a jobb, sőt."

- Almát hasonlítasz össze a körtével. Egy orvosnál ugyanis vannak számok, egy színésznél ez meghatározhatatlan. Értem az átvittséget, arra célzol, hogy a kevés, de "értékes" közönség többet számít egy színész felbecsülésekor, mint a tömegek véleménye. És mi alapján döntöd el, hogy a közönség melyik rétege "értékes"? Aki befogadja a "modern társadalmi értékeket", szemben a szélesebb résszel?

"Az sem megcsonkítás, ha az egyiptomi szín rabszolgahajcsárai ostor helyett géppuskával ütik a népet, ilyen apró részletek megváltoztatása bőven belefér a rendezői, alkotói szabadság fogalmába. Ha ez neked nem elfogadható, akkor azért miért nem háborodsz fel, hogy nem minden egyes sort játszanak el betűhíven a darabokból? Ez nonszensz."

- Az utóbbi valóban a rendezői szabadság, az előbbi kontárság. Mégis hogyan mutatna, ha Eger váránál repülő csészealjak támadnának a török helyett? Nem érted az anakronizmust? Hogy nem veszünk fel strandpapucsot öltönyhöz?

"Ez nem Vénusz Lady Gagává átfaragása, ez a Vénusz-szobor leporolása."

- Ha leporoljuk, azzal csak a rátapadt mocsoktól tisztítjuk meg, eredeti szépségére visszaállítva, nem hozzányúlva. Ti épp az ellenkezőjét csináljátok ennek, egy réteg festéket és piszkot rákentek, agyaggal befeditek a más által megfaragott tökéletes vázat, hogy aztán az így kialakult felületet magatok ízlésére formálhassátok, gyúrhassátok, az alapot eltorzítva.

"Az, hogy nem olvasol kritikákat ismét nem az én bajom. 7ora7.hu, szinhaz.hu, vanyabacsi.blog.hu, HVG-kritikák, olvasd őket vissza, meg fogod találni az egybehangzó elismeréseket, amiket rajtam kérsz számon."

- Én nem kritikusokra kérdeztem rá. Már egy korábbi válaszomban is utaltam rá érintőlegesen, igaz, más kontextusban, hogy a közönség szava mindig több, mint Puzséré, aki ebből él meg, míg előbbi objektíven áll hozzá, és ő a fogyasztó, azaz neki kell elégedettnek lennie, vagy ítélkeznie.

De te konkrétan a szakmáról beszéltél. Tehát: milyen szakmai elismertsége van meg Alföldinek, amivel a többszörösen díjazott, Magyar Művészeti Akadémia tagságával megtisztelt Vidnyánszky nem ér fel?

"Az, hogy a Katona idén 102%-s jegyeladást csinált nem vélemény, hanem tény. Nyilvánvalóan a jövőbeni 200%-t beígérő állítás is csak érzékeltetni akarta azt, hogy az Alföldihez legközelebb eső modern színházra mekkora igény van."

- Nem is az első, hanem a második feléről beszéltem az állításodnak. Ez, hogy "lehetne akár 200% is", egy olyan égbe szórt kijelentés, amit az érzelmeiden kívül semmi nem mondathat veled. Hogy honnan jön, fogalma sem lehet senkinek. Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot...

"Annyi hitelt megelőlegezek neki, hogy ha azt mondja, hogy visszanézték a színlapokat és 176 év alatt először fordul elő ilyen, akkor elhiszem neki azt és nem feltételezem, hogy hazugság."

- Pontosan, érzelmeid szerint, nem is törekedsz objektív ismeretek megszerzésére.

"Alföldi se tökéletes, senki nem mond ilyet. A román-botrány jogos, de végül vihar volt egy pohár vízben, mert semmi se lett belőle."

- Nem rajta múlott, és ezt te is éppúgy tudod, mint én...

"Pontosan ő nyilatkozta erről azt, hogy személyes hibájának tartja. 5 év alatt ilyesmi tán belefér."

- Igen, ami annyira hiteles, mint amikor Mesterházy majdnem egy évtized után elment Székelyföldre bocsánatot kérni (érdekes módon az azóta eltelt bőséges időben egyszer sem volt még utalás sem erre, sőt, még akkor sem, amikor a kettős állampolgárság megadásának lehetősége 2010-ben felvetődött, akkor sem, mikor ténylegesen megadásra került, és _még_ akkor sem, amikor hozzá adták a választási jogot később, de _még_ akkor is kivártak, hogy a megtorpedózás után átengedi-e az alkotmánybíróság, és csak _ezután!_, miután a végsőkig elmentek, és minden kötél szakadt, utána mentek kullogni Erdélybe, majd pedig a következő héten Szanyi ugyanúgy lerománozta őket... Nos, hasonló a helyzet itt is. A botrány az, ami ezt mondatni kényszeríti vele, nem a meggyőződés.)

"Az alkotmány tisztelete :) :) Nos a gránitszilárdságú vajból, gyurmából készült alkotmány kritikája ilyen formában szerintem belefér"

- A szétszaggatás? Hát nem. Ahogyan kultúrember zászlókat sem tapos meg, úgy alkotmányt sem tépked. Mondhatnánk, hogy "aki könyvek égetésével kezdi...". Gyanítom, csak a tűzvédelmi előírások miatt nem választotta ezt a megoldást. A hatása viszont ugyanaz, és a háttere is.

"bár azt hozzátenném, hogy azt a darabot, amiben ez történt nem láttam (vagy ha láttam erre a részre nem emlékszem) és így nem akarok bővebben okoskodni róla. Melyikről van szó?"

- Interneten olvastam, illetve a Páholy két adásában is beszéltek róla, keress rá gugliban.

"A történet sommája szerintem az, hogy a te véleményed, ami ha nem is képviseli, de véletlenszerűen 100%-ban egyezik a konzervatív, jobboldali véleményekkel az, hogy a szerző beosztottja a rendező, míg a modern színház partnerként kezeli a kettőt"

- Már itt kibukik a dolog, én ugyanis megközelítőleg sem mondtam ilyet, de most sematikusan rámaggatsz, a számba adsz mindent, amivel a "magamféléket" fel lehet ruházni.

"Arra neked kellene érveket mondanod, hogy miért ez a hozzáállás a helyes, a megszokás, meg a "korábban is így volt" az megszokás és nem érv."

- Mert a madártejet nem esszük erőspistával. Nem azért, mert "nem szokás", hanem azért, mert ízléstelen, és nem véletlenül nincs gyakorlata. A hozzád hasonlók azok is, akik letolják a gatyájukat, diszkrét seggdekoltázst villantva, semmilyen különösebb indokkal, csak "mer’ nekem ne szabja meg a társadalom, én önálló vagyok". Ezt vannak, akik kinövik. Vannak, akik ebben élik ki magukat később is.

"Ha a 20. század elején élnénk még a rabszolgatartást és a nők társadalmi másodlagos szerepére mondhatnád azt, hogy megszokott és amióta a világ világ így van, tehát folytatni kell."

- Így van. És lehet erről remek darabot írni. Írni, és nem egy másikat eltorzítani, ami teljesen más korban, és korról született. Mint Móra Ferenc mondta, "Török Bálint nem mondhatta Izabella királyasszonynak, hogy kár a benzinért." Akkoriban ezt nem kellett magyarázni. Ma pedig ezen kell oldalakon keresztül regélni...

"De annak a fényében, hogy milyen szintről, milyen stílusban váltunk, számomra minden jel arra utal, hogy az általam leírt stílus fog megvalósulni."

- Így van, tehát a stílusváltás az, ami nálad már önmagában leminősíti az egész jövőképet.

"Diktatorista is csak abban az értelemben vagyok, hogy helyesnek tartanám, ha rádöbbennének, hogy a gyűlölt liberális értékrend ugyanúgy elfogadja a konzervatív értékeket ÉS még jobbra-balra kiterjesztve is hozzáad."

- Tévedés, te ugyanolyan vagy, mint az, amit felrósz. Ismeretlenül, pusztán néhány internetes ismertető alapján megelőlegezve minősítesz le darabokat, látogatás nélkül is megvetsz színházakat, kijelented, minek van helye, és minek _nincs_ (ezt így, karakteresen) a Nemzeti Színházban, legfeljebb valami félreeső kis matiné-házban, ha nem a te ízlésednek megfeleltethető, politikai szereplés alapján ítélsz meg/el színészeket jó és rossz kategóriákra bontva, meg sem próbálva árnyalni.

Nem is különbözöl te azoktól, mint akikről szólsz. Csak ugyanannak a drótnak a másik végén vagy.

Talán csak még egy példával, hogy bemutassam: a németek el akarják érni, hogy a gyümölcsös sörökre ne lehessen használni a "sör" megnevezést.

És igazuk is van, egy alkoholmentes, gyümölcslével felöntött valamit ne nevezzenek sörnek. Lehet szeretni, de nem sör.

És itt is lehet mondani, hogy "ez csak újszerű elgondolás", de egy többezer éves italnak megvannak a maga keretei, amiken nem lóghat túl. Lehet másban felhasználni, de onnantól kezdve elveszíti a "sör" mivoltát.