Mire elehet számítani Alföldi rendezésében az István, a király c. rockoperával?

"Ha te nem vagy képes a mű üzenetére figyelni azért, mert napszemüveget hordanak a színészek akkor nagyon kár beléd a jegy és kár beléd Madách üzenete, mert akkor szerinted a darab nem más, mint az időutazó ördög trécselése."

- Ki jogosult arra, hogy meghatározza, mit akart mondani Madách...? És ha nekem teljesen más a mű értéke, és más az üzennivalója?

"Az ilyen literalitásért hajlongóknak kétségkívül nem Alföldi való. Meg nem az Örkény vagy a Szkéné. A Radnóti Színház és a Víg sem. Nekik nyári utazgató társulatok valók harmad-, negyedvonalbeli színészekkel, Rejtő-darabokkal, varietéműsorokkal."

- Azon kívül, hogy lehúzol mindenkit, pöffeszkedő stílusban minősítesz bármit, ami "nem áll ki a XXI. század értékei mellett", és minden másod, harmad, sőt, negyedvonalbelinek aposztrofálsz, tudsz érveket is felhozni azok ellen, amiket írtam, és kifejtettem a belinkelt kérdésben?

Tudod, attól hogy színházba jársz, még nem leszel önmagában kultúrember, ahhoz sok más összetevő is kell még...

"Nekik az a színvonal kell, amit az általad említett Pletykafészek otthonául szolgáló Centrál nyújt."

- Voltam a Madáchban is, a Nemzetiben (még Alföldi előtt), a Játékszínben, a Kamaraszínházban, az Operettben, a Vígszínházban, és több másban is.

Nálam nem válnak be az előre kidolgozott sémák...

"A kosztümhöz ragaszkodó színház sztereotípiája már tőlünk két országgal keletebbre is túlhaladott dolog a magas színvonalat képviselő társulatoknál."

- Netán ebből írtad a doktoridat, vagy olvastad egy véleményformáló médiafelületben ezt a hangzatos mondatot? Mint mondtam, mindenre lehet találni példát, és ellenpéldát. Addig pedig, amíg nem jártad körbe Európa színházait, ne hivatkozz rájuk, mint téged igazoló állítás.

"A rendező jogosult arra, ez teljesen triviális."

- Mégsem annyira triviális, mint sejteted. Ugyanis ahány rendező, annyiféle értelmezés. Melyik adja meg a "valódit"?

"A nézőnek meg joga van nem elmenni az előadásra, ha azzal nem ért egyet, de egy dologra nincs joga: a kultúrát abszolútként kezelni. Nincs olyan, hogy csak a te/ti interpretációtok a helyes, másé pedig leköpendő."

- Aminek te mutattad be iskolapéldáját?:

*Az ilyen literalitásért hajlongóknak kétségkívül nem Alföldi való. Meg nem az Örkény vagy a Szkéné. A Radnóti Színház és a Víg sem. Nekik nyári utazgató társulatok valók harmad-, negyedvonalbeli színészekkel, Rejtő-darabokkal, varietéműsorokkal. Nekik az a színvonal kell, amit az általad említett Pletykafészek otthonául szolgáló Centrál nyújt.*

"Mutass nekem egy színikritikust, aki úgy húz le egy darabot, hogy azt emeli ki, hogy nem a "helyes" üzenetet közvetíti."

- Színkritikus ugyan nem vagy, de talán ez válasz, ugyanis esetedben pont ez valósult meg:

*Ha te nem vagy képes a mű üzenetére figyelni azért, mert napszemüveget hordanak a színészek akkor nagyon kár beléd a jegy és kár beléd Madách üzenete, mert akkor szerinted a darab nem más, mint az időutazó ördög trécselése.*

"Tudod, alkotói szabadság, meg ilyen őrültségek."

- Az ilyen hangzatos jelszavakkal való szólamok mély gondolatokat közvetítőnek tűnnek, de éppenséggel üresek.

Igen, alkotói szabadság. Csakhogy a liberalizmusnak is van határa. Kimenni az utcára egyszáll semmiben, az közszeméremsértés, nem "az irányokat újragondoló divattervezés".

"A másik kérdést én írtam ki, emlékszem úgy-ahogy arra, amit ott mondtál. Semmi újat, csak a tradíciókhoz görcsös ragaszkodást."

- Nem, nem erről beszéltem. Arról beszéltem, hogy mindent helyén kell kezelni. Egy modern darabbal semmi baj nincs - mondtam példát is ilyenre -, ott van a Made in Hungaria, amelyben semmi kosztümösség és eltartott kisujj nincs. Sőt, akár az ókor is lehet ilyen felfogású, ha eleve humorosan és ilyen szellemiségben van megírva maga a darab, és nem is kell komolyságot adnia. Erre lehetne mondanom a József és a színes szélesvásznú álomkabát c. előadást, aminek már a címe is sejteti, hogy mire számítson a látogató. Ott mindenkit felderít az Elvist imitáló fáraó, Gáspár László alakításában. Az Ember tragédiája nem ez a kategória, az egy bizonyos szellemben készült. És abba nem fér bele a lézerpisztoly, vagy a leszálló ufók.

"Értem én, hogy nem érted a modern színházat, nem is kell értened, de akkor kezeld a saját ismereteidet a helyén. Ha elismered, hogy van ok arra, hogy a Rejtő-könyvek nem kötelező olvasmányok, a Candide viszont igen, akkor bőven lehet beszélgetni színészek kategorizálásáról."

- Mivel húzták ki ennyire nálad a gyufát a Rejtő-könyvek, hogy már másodszor hozod fel úgymond "érvként" ellenem, úgy, hogy egyszer sem kerültek részemről megemlítésre...?

"Hobobácsi meg Reviczky Gábor és a művészetileg számtalanszor megbukott Eperjes bőven nem tartozik a Nemzeti színvonalát megütők táborába."

- Mi alapján határozod ezt meg? Én azt mondom, hogy nem így van. Nos? Kinek van igaza? Mert magabiztosan kijelentesz dolgokat, de a szavadon kívül semmi alátámasztást nincs.

"Ha már a palánkba szöget verés meg a szarral festő dadaisták (akiknek amúgy közük nincs az említett cselekedethez, azok a poszt-avantgardisták lennének) példáját hozod"

- A dadaistákról nem én szóltam, jó, hogy ennyire figyelsz. De ezt már ott is sejthettem volna, amikor kiírtál egy kérdést, majd a rá érkezett válaszokat otthagytad. Javadra legyen írva, hogy azért "valami rémlik neked" a mindössze három hete írt válaszommal kapcsolatban.

"de arra nincs joguk, hogy ne helyén, fontosságán kezeljék az ilyen műveket"

- Úgy fogják. A Nemzeti Színház azonban az elit. Pár "alternatív" földalatti lebujba illik a fémes, szöges melltartós, fekete villámokkal szemhéjára festett, ostoros Júlia, és Shakespeare művének "egyedi" értelmezése, az ország legkiemeltebb helyén nem. Mert nem ez adja a színművészet legmagasabb fokát.

"arra meg végképp nincs joguk, hogy azért nevezzék jobb esetben értéktelennek, rosszabb esetben megvetendőnek, mert nekik nem tetszik."

- Emlékeztetlek újra, ki nevez értéktelennek és lekezelően hátul kullogónak valamit, ami számára nem az etalon:

*Az ilyen literalitásért hajlongóknak kétségkívül nem Alföldi való. Meg nem az Örkény vagy a Szkéné. A Radnóti Színház és a Víg sem. Nekik nyári utazgató társulatok valók harmad-, negyedvonalbeli színészekkel, Rejtő-darabokkal, varietéműsorokkal. Nekik az a színvonal kell, amit az általad említett Pletykafészek otthonául szolgáló Centrál nyújt.*

Még mielőtt mondanád: én sem jelentettem ki olyat, hogy "Alföldi darabjait tilcsákbe", csupán hogy kezeljék a helyén, és a helye nem a Nemzeti.

"Az, hogy egy mű üzenetének a rendezői interpretációja nem kritizálható és ha egy színdarab (esetlegesen a forrásként szolgáló mű is) szar az két teljesen különböző dolog."

- Akkor ismét idézek: *Nem kell, hogy szeressék, de arra nincs joguk, hogy ne helyén, fontosságán kezeljék az ilyen műveket, arra meg végképp nincs joguk, hogy azért nevezzék jobb esetben értéktelennek, rosszabb esetben megvetendőnek, mert nekik nem tetszik.*

Nem látod, milyen képmutató és arrogáns vagy...? Sarkított példával a klasszikus maffiatörvény: ami a tiéd az az enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd.

Vagyis amit mondasz, vagy vonatkozik mindenkire - rád is -, vagy nincs jogod érvként felhasználni, mert borzasztó hiteltelenné válsz, a magasröptű gondolatok ellenére is.

"Talán te sem fogod a centrálos Pletykafészket a Nemzetibe követelni hivatkozva arra, hogy eddig nem volt esélye."

- Nem is mondtam ilyet. Éppen azt mondtam, hogy _a helyén kell kezelni_, illetve hogy az önmagában még nem minősít egy darabot, ha modern környezetben játszódik, mint ahogy ez is abban van.

"Reviczkytől a te kosztümös ideálodat remekül megtestesítő Hegedűs a háztetőn Tevjéje nagyon-nagyon messze állt attól a minőségtől, amit az országban minimum 50-100 színművész tud nyújtani. Dettó a többi példára."

- Ismét megkérdezem, bár egyre kevésbé bízok a válaszban az eddigieket tekintve: mi alapján jelented ezt ki, ellentmondást nem tűrő hangvételben, magabiztosan?

Kiemelem még egyszer: *Nem kell, hogy szeressék, de arra nincs joguk, hogy ne helyén, fontosságán kezeljék az ilyen műveket, arra meg végképp nincs joguk, hogy azért nevezzék jobb esetben értéktelennek, rosszabb esetben megvetendőnek, mert nekik nem tetszik.*

Tehát? Tudsz bármi objektív alátámasztást adni, vagy személyes véleményedet?

"Neked a Nemzeti Színháznak nemzetinek kell lenni, ami mellékesen színház is, szerintem pedig színháznak, ami nemzeti, ahogy egy piros alma is először alma és csak utána piros. Érted az alapvető különbséget a kettő között?"

- Lehet, én tévedek, de egy színház egy ilyen névvel a nemzet legmagasabb színvonalát képviselje művészetben. Ha már magát Nemzeti Színháznak nevezik, akkor a nemzet értékeit képviselje egyfelől, másfelől a legtöbbet adja, amit csak a nemzet önmaga tárházából adhat.

"Garantálom, hogy az első két évad valamelyikében a Tragédiától kezdve végigfut az összes "nemzeties" darabon és halál pontosan azt a szájbarágós, triviális megjelenítést fogja használni, amit annyira hiányolsz Alfölditől és egyetlen nyakkendőt se kell elszenvedned bennük."

- Nézd, ha lusta vagy elolvasni azt is, amit írok, akkor tényleg nem vagy alkalmas vitapartner. A belinkelt kérdésnél hosszasan kifejtettem, hogy nem a "szájbarágósságot" hiányolom, sőt, elmondtam azt is konkrét példákkal (talán túl sok mindent írtam neked egyszerre, amiknek utána kell nézned?) hogy kifejezetten értékessé tesz egy alkotást a mögöttes tartalom. Azt is elmagyaráztam, mi a különbség eközött, és az alpáriság között.

Az pedig, ami színvonalat te magadból felvonultatsz, a szóhasználatod és a fogalmazásod pedig egyértelműen nem egy olyan embert képvisel, aki ilyen témában komolyanvehető lenne. Idézek az általad kiírt kérdés szövegéből:

'Igény pedig láthatóan csak az első két hónapig lesz rá, amíg kielégíti az átlag vérjobber a tízévnyi kultúraigényét. Az Új Színház és a József Attila ugyanez, két saját sz*rában fetrengő lyukat csinált belőle a kormány csak azért, hogy csókosok irányíthassák mindkettőt.'

Neked a politika motiválja a véleményformálásodat, ez a fentiből is egyértelművé válik, mindent ez indukál. Ilyen alapon pedig nem lehet vitát lefolytatni.

"ti már az előtt utáltátok és előre elkönyveltétek nézhetetlennek pl. az Angyalok Amerikábant"

- Mit értsek az alatt, hogy "ti"? Én csak a magam nevében nyilatkoztam, és önmagam véleményét.

"Ugyanúgy utáltátok a Tragédiát"

- Ismét csak: kik azok az utálát_tok_?

"Ahogy önmagában nem minősít egy darabot a modern környezeti megjelenés"

- Nem, mint ahogyan ezt egynéhányszor már el is mondtam, de teszek még egy próbát, aztán ha megérted, meg, ha nem, akkor gyanítom, nem a szövegértéssel, vagy felfogóképességgel van baj, hanem a hozzáállással. Láttad az 56 csepp vér c. előadást? Épp most végeztem vele, megtalálod videómegosztókon. Indirekt módon, Shakespeare Rómeó és Júliájának történetét ülteti - részleteiben - át modern környezetbe. És működik. Senkinek nem zavarják a szemét a PPS géppisztolyokkal hadonászó ÁVO-sok, a páncélozott géppuskás járművek - mivel eleve erre a korra van megírva a darab, az lenne a furcsa, ha nem azok lennének benne. A vonalvezetése, története ettől független és önálló, a szereplők teljesen eltérőek, tulajdonképpen csak szimbolikusan mutatkozik meg benne a klasszikus, ellenséges családból jövő szerelmesek esete, ami mindenkinek nyilvánvaló visszautalás.

És képzeld, Alföldi is játszik benne - és jól alakít.

Vannak benne obszcén szavak - a szövegbe illenek.

Vannak benne szerelmi jelenetek, sőt, szókimondó férfivallomás is egy haldoklótól "az orosz lány micsoda melleiről" - mindezt, mint fogalmaztál, "néhány b*szás" nélkül.

Meg sem próbálják mímelni a klasszikust. Csak ihletet merítenek belőle. Valóban közvetít értékeket, legfőképp az időnként ismétlődő dalokban, ha figyelmes vagy rá.

Ez a korhoz való igazítás, a modern szellembe való átültetés. Nem a dolgok rendezetlen keverése.

Lehet egy "nem kosztümös" darab is felemelő alkotás.

És lehet valami kontár zagyvaság is. A Bánk Bánt nem lehet lézerkardokkal leforgatni. Mindennek megvan a maga helye.

Ha te nem érted meg, hogy miről beszélek, akkor neked nemhogy művészi érzéked, de alapvető ízlésed sincs. Mert ennyi kifejtés, példák részletes elemzése és felsorakoztatása, szájbarágás után egy utcáról berángatott ember is értené a differenciát.

"Nemzeti közelébe se kellene engedni, legfőképp pedig nem azért, mert híresen jobboldali kötődésű színészről van szó és kellenek a pártkatonák a színpadra."

- És egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy te nem színművészetileg ítéled meg sem a darabokat, sem a színészeket, hanem politikai síkra tereled. Nem tudom ugyanis, hogy honnan merítesz ahhoz alapot, hogy elismert, sokat foglalkoztatott színészneveket leminősíts. És nem, nem vagyok részrehajló, ugyanezt mondanám Gálvölgyi esetében is (több szerepét láttam, és mindegyikben maradandó, emlékezetes alakítása volt), akivel pedig politikailag abszolút nem vagyok egy platformon.

Mondhatod - amit én is gyakran használok - hogy nem a "nagynevű kritikusoknak", hanem a közönségnek van igaza ilyen esetben, hiszen nekik kell tetszenie, a közönség pedig te magad vagy. Igen. Csakhogy látható, hogy nem objektíven mérlegelsz, és egyszemélyben mész a többség ellenében - ezért nem jelent semmit a szavad.

"A stílusom - itt, a gyakorin - valóban olyan, amilyen, de tán megbocsátod nekem, hogy itt így merek fogalmazni."

- Az egyenes hát nem csak reggel 8-tól délután négyig igényli magát. Ez főállású foglalkozás.

"Azt már a másiknál is írtam, hogy Alföldi - nagyon helyesen - felismerte, hogy a Nemzeti Színház attól lesz igazán Nemzeti, hogy új értékeket teremt társadalmi vita által"

- Még mindig nem mondtad el, milyen értékeket képviselt Alföldi. Netán arra az esetre gondolsz, amikor az Erdély elcsatolását ünneplő román küldöttségnek a Nemzetiben akart helyet adni a celebrációra? Ez már nem polgárpukkasztás, még csak nem is provokáció. Ez olyan, amit emberi keretek között nem lehet minősíteni. És tudod, maradjunk azok, akár hajnali kettőkor is...

"Ha huszadszorra írod is le, fogd fel végre, hogy értem amit mondasz, elsőre is értettem. Attól, hogy pont nem betűztem le neked ezt a tényt, a mondanivalómból ez nagyon könnyen kiszűrhető volt."

- Nem, még mindig nem érted. Pontosabban de, viszont az előre bekészített sémád nem állja meg a helyét az érvelésemmel szemben, ezért hagyod azt figyelmen kívül, és erőlteted tovább a sablonos mondatot. Lásd:

"Szerintem a múlt technikai részleteihez való görcsös ragaszkodást szakszóval úgy hívják, hogy kognitív disszonancia, amin a legtöbb ember túl tud lépni úgy fél felvonás alatt, még ha előtte nem is nézett mást, csak kosztümös darabokat."

- Elmondom újra: lehet egy modern darab is jó. De mindennek megvan a maga helye és formája.

Konkrét példát és részletesebb kifejtést vázoltam fel, amit egy az egyben kihagytál. Innentől kezdve nagyon átlátszó ez a mismásolás.

"Szerintem igenis fokmérője egy színésznek az, ha az elmúlt 5 évben játszott szerepei két kézen megszámolhatóak és egysíkúak."

- Egysíkúak, mondod te. Mások szerint nem. Kinek van igaza? Mi dönti el?

"Az, ha ebben az általatok (ne játsszd a hülyét, nyilvánvalóan a népnemzeti oldal véleményét képviseled, nem csak a magadét)"

- Csakis a magam nevében - néhány itt kommentelővel ellentétben - beszélek, önmagam saját véleményét írom le. Ha ez egyezik másokéval, az természetes jelenség.

"Lehet térdet csapkodóan kacagni járni azon, hogy a 18. századi francia házaspár fingósb aszós poénok erdejében csalja egymást, de annak a helye ismét nem a Nemzeti, hanem a Centrál, a Víg, a Thália, stb..."

- Nem is mondtam, hogy például a Bolha a fülbe a Nemzetibe való. Ez még nem emeli magasabbra Alföldit.

(Megjegyzem, a "sok b*szással" eddig nem volt problémád. Vagy csak akkor, ha azonos neműek végzik? Mellékesen: az általad linkelt véleményformáló csak fiatal színésznők seggrecsapkodásáról írt, illetve "péniszként tekintett eszközökről", szex imitációjáról szót sem szólt.)

"Szerintem felnőtt embereknek nem mesterkélten beléjüknevelt, archaizáló "ami régi az érinthetetlen, punktumm" értékek szintjén kell kezelni, hanem feltételezni, hogy képesek a kritikus, analitikus gondolkodásra."

- Aki Gárdonyi művét átírja és megcsonkítja, a "könnyebb emészthetőség" okán, az tahó. Mutattam, történt ilyen. Aki kalapácsot, vésőt vesz a kezébe, és nekiesve Vénusznak, újrafaragja Lady Gagává, az nem a dolgok "újragondolása", hanem rombolás - teszem hozzá, hála Istennek ilyenre nem került sor. Aki Mona Lisának "megkopott korokat idéző, nem elég mély dekoltázsát" akarja átfesteni, ugyanezt tenné.

Értékekért való kiállásról beszélsz, miközben tökéletességet megtestesítő értékeket akartok saját pillanatnyi, és szűk körök által képviselt ízlésetekre formálni.

Igen, alkotói szabadság van, meg lehet tenni. De nem az eredeti művekkel, és ott, ahol helyük van. Alternatív pinceszínházakban. A Nemzeti nem ez.

"Ha te nem érted meg, hogy attól, hogy valami egy hangos kisebbségnek, köztük neked nem tetszik"

- Állj. Mi alapján mondasz engem hangos kisebbségnek? Van országos szintű, reprezentatív felmérésed, vagy te is hajlamos vagy arra, hogy a hozzád hasonlóakkal veszed körbe magadat, és elhiteted magaddal a környezetedre alapozva, hogy ez az általános, mert te ezt látod?

"cserébe a szakma minden egyes tagja (mínusz mellénybolti törzsvásárlók) áradozik róla és a lábával szavaz mellette"

- Hiába a patetikus szólamok, én az ilyenek előtt nem hajlok meg. Mutasd meg nekem a "szakma minden egyes tagját". Levegőben lebegő lózungoktól nem fogok hasraesni.

"amikor sok-sok Katonát kedvelő néző először inkább a Nemzetibe járt és csak utána hozzájuk, köztük én is."

- Így van. Magadra, és környezetedre alapozol.

"Ha lenne rá kapacitásuk és színpadtechnikájuk, jövőre a tavalyi 200%-t is tudnák hozni, kár, hogy nincs."

- Ez pedig ismét egy érzelmektől vezérelt, súlytalan és semmivel meg nem alapozott, ámbár nagyívű mondat. Ilyet politikusok szoktak használni.

"Jött a Nagy Úr és a Nemzeti 176 évének történelmében ELŐSZÖR húzott egy olyat, hogy az előző igazgató repertoárját lenullázta. Semmi, zéró, nil, nincs. "

- Ezt mondta Alföldi. Te pedig kritika nélkül átveszed. Mert át akarod venni. Másfelől viszont mondhatnám ezen adást:

[link]

Ahol is Illisz László elmondja (a 18. percnél), hogy egy kolleganője, aki nála sokkal mélyebb ismeretekkel rendelkezik a színházak terén, végignézte a síró arcokat, és mondta "ez is marad, ez is, ez is, ez nem, de ez marad, ez lemegy". Előadástól függetlenül tehát nem maradnak kenyér nélkül, nincs itt olyan apokalipszis.

"Ha te ebben nem látsz kultúrpolitikát, akkor hülye vagy. De nem vagy hülye, mert látod ezt te jól, csak épp úgy teszel, mint aki nem akarja látni."

- Persze, hogy van kultúrpolitika. Ki is fejtettem ezt részletesen más kérdésnél. Mint ahogy Alföldi sem véletlenül került oda, ahova. És ahogyan te is azért minősíted zseninek - semmi másért, még ha "találsz" is hozzá indokokat - mert "társadalmi értékekért" áll ki. A baloldali, liberális Budapesten pedig a prosperálás egyik jele Alföldi darabjait látogatni.

"Az, hogy számotokra nem potenciális érték a társadalmi diskurzus az elnyomásnak meghajlásról, a melegségről (50 darabból 3-ban, ebből 2-ben csak említésszerűen), az új és régi konfliktusáról, az emberi és művészi szabadságról, nos az nem Alföldit minősíti"

- A szabadsággal lehet élni, és lehet visszaélni. Azt a kínos elemet például látványosan elhagytad, hogy milyen értéket képviselt Alföldi azzal, hogy az Erdély elcsatolásának évfordulóját ünneplő román küldöttségnek a Nemzetiben kívánt otthont adni.

Sem az, ahogyan a magyar alkotmányt egy előadás zárórészében, gúnyos hangú felolvasások mellett lapjaira szaggatják. Lehet tetszenie, vagy nem, de attól még van egy keret, amit nem lehet túllépni, és az alkotmány tisztelete nem "művészi szabadság" kérdése. Ugyanez más művekkel - ki se merem mondani, de akár az Ószövetséggel - hihetetlen felháborodást jelentett volna, "fasizálódó árnyképekről". Noha akár a csecsemők legyilkolása, nők megkövezése és a rabszolgatartás sem olyan, ami a XXI. századba beillene, itt nagyságrendileg nagyobb lenne az alátámaszthatóság is a te érveiddel, mint az alkotmány esetében, mégsem esik meg ilyen, sőt, fel sem vetődik. Vagy hogy ne az legyen a következő vád, hogy "zsidózok", mert a tartalmi lényeget könnyen le lehetne ennyivel pergetni, mondhatjuk akár a szcientológusok könyvét is, de akár a mormonokét. Persze ez a fentebbi csak egy sarkított példa, hogy kiérződjön az ellentmondás, és görbe tükröt adjak vele, nem biztos, hogy nyílegyenesen nálad az igazság és az erkölcsi fölény.

"nem fogok az általam látott (sajnos kevés) 10-12-ről egyenként 3 oldalas elemzést leírni neked, maradjunk meg ennyiben a közvetített értékek vitájában."

- Tehát meg sem próbálod alátámasztani, amit mondasz. Megszokhattam volna már, hogy itt korrekt, kifejtett érvelést csak igen kevesektől várhatok el - mint amit én adok -, és hogy mások nem csak nem veszik arra az energiát, hogy ne félszóban intézzék el a választ, de a képesség sincs meg bennük ennél többre. De ha már te olyan magas eszmeiséggel tüntetted fel magadat, számítottam ilyesmire.

Nem, nem kérek kisesszét az egytucat darabról, nem kell nagyobbnak feltüntetni a munkát, mint amilyen, hogy könnyebb legyen megkerülni.

"Te és azok, akik erről szakértenek nem láttátok ezeket a darabokat, így könnyen rá lehet fogni, hogy nincs bennük semmi "használható". Én igen és ott volt."

- Igen, nem láttam a darabokat. De azok alapján, amiket olvastam róla, melyeket te sem cáfoltál, valamint amiket - akár tőled magadtól is - hallok, olvasok, ha már csak annyi van benne, az is sok.

Hogy mennyire így van, azt az is mutatja, hogy a másik kérdésnél te magad is csak annyit mertél írni, hogy:

'Egy rendben lévő darab, láttam jobbat idén, de sok gyengébbet is, nyilván Alföldi interpretációjában trón helyett autóval, Keplert Stephen Hawkingként laptoppal megjelentíve, sok b*szással, de semmi olyat, ami igazán felháborító lenne vagy ne férne bele a 21. századi színház kereteibe. Aminek a kereteibe kétségkívül nem fér bele az az archaizáló népnemzetieskedés'

Kiemelem. *de semmi olyat, ami igazán felháborító lenne* - azaz még ebben a mondatban is érezhető, hogy rezeg az a bizonyos léc... Mindezt egy olyantól, aki láthatóan részrehajló és nem objektív.

(Kiváltképp érdekes, hogy meghatározod, hogy ami nem ilyen, ami "népnemzetieskedő", annak nincs helye a XXI. században.)

Megjegyzem, Dörner színházát te sem látogatod, mégis magabiztosan minősíted. Vidnyánszky előadásáról te sem tudsz többet, mint egy néző általi leírást. Magas szakmai díjai neki is vannak (nem, nem csak az "sötét Orbán-kormányokból), sőt a Magyar Művészeti Akadémia tagja is - nem, nem Orbán alatt került oda. És voltak már rendezései a Nemzeti Színházban is - nem csapott ide egy meteorit.

És igen, igaz: én sem Alföldi, sem Dörner darabjait nem láttam. Bármennyire is furcsa és abnormális, én felüdülni, kikapcsolódni járok színházakba. (Az egyetlen, némi aktuálpolitikai kitekintést adó darab a Tingli-tangli kabaré volt, de az sem erre épült fel.)

Cserébe utána veszem magamat olyan komolyan, hogy szélesebb ismereteket szerezzek - így például a politikában.

"Milyen kár, hogy azok oly keveset számítanak a tömegeknek."

- Homok a gépezetben. Eddig a tömegekre hivatkoztál a "hangos kisebbséggel" szemben, most pedig azon siránkozol, hogy a tömegek "nem fogadják be" az általad fontosnak tartott értékeket...?

"Sebaj, szeptembertől lehet marhavagonostul vonulni nézni azt, hogy "jajj de jó volt régen magyarnak lenni, bezzeg most milyen rossz" tíz különféle szögből bemutatva."

- Tehát ismeretlenül és megelőlegezve is lehúzod az új Nemzetit, pontosan akként, amit Alföldi ellen kifogásolsz. Elfogult és degradált propagandisztikus képet adsz annak, ami neked nem tetszik ("jajj de jó volt régen magyarnak lenni, bezzeg most milyen rossz") - szintén, amit kifogásolsz Alföldi ellenében.

Nem tartod helyénvalónak ezt a Nemzeti Színházban, nem odavaló, mert nem értesz egyet vele, és ódivatúnak tartod, a modern, saját szellemiségeddel szemben.

Valójában elég diktatórikus hajlamú vagy, csak nem kapsz teret a kibontakozásra. Sokunk szerencséjére.