A régi MDF-ről mi a véleményetek?

Molotov a logikád most is elég kacifántos. A Fidesz jelenlegi kormányát bírálod és erre indokként a 2002-es vereségüket hozod fel (azóta alig több mint 10 év telt el).

Ugyanakkor arról kellemesen elfelejtkezel, hogy az MDF kormány után az MDF gyakorlatilag megbukott. Ha nem lett volna koalíciós partnere a Fidesznek akkor a Parlamentbe se jutott volna be később.

Lehet ez a véleményed, de szerencsére a lakosságnak nem. Ők értékelték az MDF ámokfutását azzal, hogy kiírták a pártot a köztudatból, persze ehhez a saját hatalmi harcuk is kellett.

Az első Orbán kormány pedig nem megbukott hanem leváltották, a különbség abban mutatkozik meg, hogy utána a szavazók még bizalmat szavaznak nekik.

Az én megítélésem szerint Antall egy olyan konzervatív, jobboldali politikus volt, aki egyfelől már 1956-ban is politikai szerepet vállalt, amikor ezért akár halál is járhatott, vagyis nem "vádolható" sem mszmp-s, sem kisz-es, sem semmikyen kompromitáló múlttal (sőt, már a családja is a jobboldali politikát képviselte, az apja a kisgazdáknál vállalt szerepet), ő az volt, akinek mutatta magát. Nagyon kevesen vannak, akik ilyen szempontból olyan hitelesek voltak, mint ő.

Emellett ő már akkor tizenötmillió magyarról beszélt, amikor azoknak léte még alig volt ismert tény, csak egy szűk, ezzel foglalkozó rétegben, azaz nem egy - mai szóval élve - píár fogás volt tőle.

És ugyanígy kiállt Horthy kormányzó mellett, amikor - ne felejtsük, néhány évvel a rendszerváltás után voltunk -, ő még mint egy fasiszta diktátor élt a köztudatban, amely megint nem egy szavazatszerző megnyilvánulás volt.

Hány ilyen, politikailag hiteles államférfit ismerünk, aki őszintén képviseli a jobboldali konzervatív értékrendet? Aki nem fordul mindig arra, ahonnan több szelet tud a vitorláiba fogni, és ami fő, semmilyen módon nem köthető a rendszerváltás előtti hatalmi elithez, sőt, múltja van az azzal való szembehelyezkedésének? Mert én sajnos egyetlen, mai politikai személy mögé sem tudok teljes magabiztossággal így beállni, mint ahogy hozzá tudnék.

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__402..

Esetleg Jeszenszky lenne hasonló hozzá (szintén nemesi származású, művelt egyetemi tanár, nem megélhetési politikus, ahogy Antallnak is tanári múltja volt, és neki volt a nagy port kavart írásai is a cigánysággal kapcsolatos vérfertőzésekről, és az azt eredményező genetikai fogyatékosságokról), de ő - talán nem véletlenül - távoltartja magát minden mai párttól. Ő Antall kormányában egyébként külügyminiszter volt.

Antall tisztában volt vele, hogy számos népszerűtlen, de szükségszerű intézkedést meg kellett hoznia, hogy legyen jövőnk, noha tudta, hogy a szavazók tetszését nem fogja elnyerni. Ő maga ezt mondta:

"Tudom jól, hogy mi kamikaze kormány vagyunk."

"Őszintén csodálkoznék azon, ha a közvélemény elégedett lenne a kormánnyal."

Ami ismét nem a mai felfogást tükrözi, hogy csak a következő kampányt nyerjük meg, és minden rendben újra 4 évre. A felelős kormányzást képviselte. Valóban szolgált, a szó legnemesebb értelmében.

(Azt csak félve merem megjegyezni, hogy nem vagyok feltétlenül meggyőződve éppen a fentiek miatt, hogy természetes halál érte ideje korán, még a ciklust sem tudva kitölteni. A rákos megbetegedés a radioaktív sugárzás velejáröja is lehet, ami pedig a KGB, és minden azt lemásoló ex-szocialista ország államvédelmi szerve körében bevett módszer. Litvinenkó is hasonló tüneteket mutatva halt meg, és mint kiderült, polóniummal mérgezték meg. Aztán '94-től jött az MSZP, a forradalom leverésében való önkéntes szereplése miatt kitüntetett, híresen véreskezű megtorló alakulatot vezető pufajkás Horn kormánya. De ezt a részt inkább hagyjuk is.)

A rendszerváltás igen szerencsétlenül zajlott le, ebben egyetértek. Ehhez hozzájárult az ebben való tapasztalatlanság (hányan csináltuk volna jobban?), és a túlzott elnéző hozzáállása a kommunistákkal szemben. Én magam radikálisabb lettem volna a kérdésben, amire ő valószínűleg nekem is azt válaszolta volna "tetszettek volna forradalmat csinálni!". Akkor ugyanis elfogadható az agyonlövés és a statárium. Az ő hozzáállása az volt, hogy polgári demokratikus keretek között, aminek ő feltétlen híve volt, nem beilleszthető semmilyen politikai erőnek, és senkinek a meghurcolása. Egyszerűen befeketítené az egészet. Ezért indulhatott az MSZMP utódpártja is a választásokon, tisztességes megmérettetést akart. Én úgy gondolom, egy erőszakos hatalommal szemben nem kell így viszonyulni, hanem - éppen a polgári demokrácia védelmében - betiltani azokat. Ám elfogadható érvelés ezellen, hogy Rákosiék ugyanerre hivatkoztak a politikai ellenlábasaik kizárásakor, és hogy az egyetlen legitim ítéletet a szabad, általános, titkos és egyenlő választások jelentik.

Voltak olyan jószándékú és eredendően helyes intézkedések is a rendszerváltáskor, melyek végül magukon az embereken buktak el. Ilyen volt a kárpótlási jegyek kiosztása.

[link] (6:30-hoz léptesd a videót)