Szerintetek mi volt a XX. Századi magyar történelem 3 legrosszabb döntése?

-Belépés az első VH-ba,

-Lepaktálás Hitlerrel,

-Antal József megválasztása.

1-998. háborúzni

999. náciknak nyalni

1000. komcsiknak nyalni

1) Nem használtuk ki a kedvező alkalmat, hogy felújítsuk a harcot a Habsburg hatalommal szemben. Félmillió magyar katona hullott el 4 év alatt (hozzáteszem, a II. világháború hosszabb ideje alatt, modernebb fegyverek létezése mellett, az akkor létszámában már jelentősebb magyarságra nézve is "csak" 320-350 ezer katona esett el, és ebből is látható az első háború véressége, ami rövidebb idő alatt, az akkor számarányában kisebb magyarságból követelt közel kétszerannyi áldozatot.)

Mindezt egy idegen császárért.

Ez vezetett Trianonhoz is, ha akkor kiszakadunk és harcot indítunk ellenük, talán minden másképp alakulhatott volna.

Az tehát, hogy az első világháborúnál elszalasztottuk a lehetőséget a függetlenségünk elérésére, sokszorosan tragikus döntés volt, ami mind a háborús veszteségek okán, mind az elcsatolásokkal milliók életében okozott törést.

(Tévedés, hogy a nemzetiségek el akartak szakadni, azok mind a háború kitörésekor, 1918-ban(!) megerősítették a magyar államhoz való hűségüket, sőt, a kassai szlovák, és a kolozsvári román népgyűlés is a maradás mellett szavazott, nem is beszélve a hazai németségről, ami Sopronnál is a maradás mellett döntött. Ez külső hatásra alakult így, a kisantant (a határaikat kitolni kívánó Szerbia, Románia, és a valóban függetlenségre törekvő - már korábban is trialista államot követelő - Csehország) akaratára, nem belső bomlás okán.

A cseh katonák ugyanúgy megszállók voltak a szlovákok számára, mint nekünk. A csehszlovák álom kiagyalója, Edvard Beneš, aki maga is cseh volt, ezt írta róluk:

"Engem soha nem tudnak rávenni arra, hogy elismerjem a szlovák nemzetet. [...] Senkit sem akadályozok meg abban, hogy önmagát szlováknak mondja, de nem engedem, hogy a szlovák nemzet létezését kinyilvánítsa."

Az erdélyi románság is kívülről, a regáti románok részéről volt izzítva, már 1848-ban is. George Bariţ, az erdélyi román értelmiségi ekkor írta ezekre válaszul: "nagyot téved, aki csak a románokban látja az elnyomottak képviselőit, és a magyarokban az elnyomás okozóit, nálunk [azaz Erdélyben] ugyanis általában kell beszélni arisztokráciáról, és ugyancsak általában jobbágyságról."

Persze, ez mind csak találgatás, feltételezés. Hogy mi történt volna, és hogyan, az sok mindenen múlott volna. Talán el sem kerülhettük volna a háborút. Talán igen, vagy csak minimális fegyveres összetűzés lett volna - az osztrákokkal szemben - és egy teljes épségű hadsereg akkor is megakadályozta volna Trianont, ha szándék egyébként lett volna rá. De lehet, hogy már az sem lett volna, nem akartak volna a nyugati nagyhatalmak képviselői büntetni, és kiszolgálni a szövetségeseik igényeit.

(Mert ugye tévedésbe ne essünk, a Wilsoni elvek a népek önrendelkezéséről csak ránk vonatkoztak, független Katalónia, Baszkföld, Bretonia, Skócia, Wales ekkor sem jött létre, és Írország is csak harcok árán, ráadásul északi területe máig sem független, azaz a szép eszmék csak indokot képeztek ellenünk a darabolásra és osztozkodásra a kisállamok felé, hűségük zálogául. Azaz ez nem volt eleve elrendelt dolog, véleményem szerint.)

2) Ide most írhatnám a II. Világháborús szerepvállalást, de ott nem volt mozgásterünk, és az ellavickolás közben mindig törekvés volt a lehető legkedvezőbb feltételekre. Ha pedig nem a németek támadtak volna, a szovjetek teszik ugyanezt, és a végeredmény ugyanaz. A hozzánk hasonló kisállamok ott csak áldozatként szerepelhettek volna minden lehetséges történésben, akármelyik hódító hatalom is kerekedik ki győztesen.

Írhatnám azt is, hogy 1945-ben nem szilárdítottuk meg a demokráciát, hanem hagytuk Rákosit és a bűnbandáját a hatalomhoz jutni, de szintén kényszerpálya volt kijelölve elénk, a SZEB mellett csak látszólagos volt minden önállóság.

És írhatnám azt is, hogy nem sikerült kiteljesítenünk 1956-ot, amikor esélyt kaptunk a dolgok normális mederbe történő visszaállítására, viszont egy világhatalommal szemben többet nem lehetett tenni, mint amennyi megtörtént.

Rákóczi fejedelem olyan előrelátóan fogalmazta ezt meg szabadságharca során:

"Lesz még idő az ország életében, amikor elmondhatja a világ, hogy élnek még magyarok - de ez a nemzet vagy most lesz független és szabad, vagy a történelem során mindig tartozni kényszerül valakinek meghódolni."

Annyiban tévedett, hogy még egy lehetőséget kicsikartunk magunknak, 1848-ban (és talán éppen 1914-ben?). De végül mégis erre a sorsra jutottunk. Szétdarabolt kisállamként, nagyhatalmak árnyékában, beteljesült Rákóczi jövendölése. Már akkor is világos volt, tudta, mi a saját magunk fegyvereivel vívott magyar szabadságharc célja: vagy önállóan, egyedül kényszerítjük ki szabadságunkat, amihez az ő fejedelemségekor olyan közel kerültünk, vagy - ha mindig másokra támaszkodunk -, csak a török hódoltságból az osztrákba, csak a németből a szovjetbe kerülhetünk. Magunknak kell elérnünk, mert amíg nem, addig csak az urakat cseréljük le.

A 2) legrosszabb döntés tehát nem ezek közül valamelyik volt. Ha mégis kell választanom, akkor inkább az, ahogyan Kádár visszautasította Hruscsov ajánlatát a szovjet csapatok kivonulására, azzal indokolván, hogy egyedül ez tartja fenn a hatalmát. Ez olyan világossá tett árulás volt, amit már nem lehet másként minősíteni. Az '56 után eltelő egy-két éves szerepét lehet úgy értékelni, hogy "ha nem szolgálja ki a szovjeteket, csak mégrosszabb lett volna a megtorlás", és ezt el is tudnám fogadni. Ahogyan azt is, hogy a nyomott árakkal Kádár a nép felé is csak megfelelni akart, mindenki felé, hogy békesség legyen. És azt is, hogy a "szocialista táborban" nálunk volt a "legvidámabb barakk". De ez a momentum véglegesen és visszavonhatatlanul hazaárulás volt. Nem lehet másképp minősíteni. Nem lehet kimagyarázni. Nem lehet indokolni. Ha bármi jót is tett, ezzel lenullázta mindet.

A 3) legrosszabb döntés végül pedig az, hogy nem volt felelősségre vonás 1989 után, és a rendszerváltás laza szövésű hálóján sok mocsok átjutott, amit ki lehetett volna szűrni.