Meddig lesz még válság? Lesz jobb valaha az élet Magyarországon?

Jobb élet itt majd akkor lesz, ha az országnak normális vezetői lesznek. Azaz sohanapján.

A kivándorlásról meg annyit, hogy igaz, hogy kint nyugaton se sokkal könnyebb munkát találni, mint itthon, de ott legalább ha dolgozol, akkor rendesen megfizetnek, nem azt tolják a képedbe, hogy élj meg 47 ezerből.

"Akik most kimennek, azok kint fognak nyomorban élni?"

Ember, te hol élsz? Szerinted nyomorban élnek akik külföldön dolgoznak? Nagyon el vagy tájolva! Vannak olyanok akiknek kinti világ sem jön be, de ők hazakullognak, és ők terjesztik ezt a baromságot.

"Ember, te hol élsz? Szerinted nyomorban élnek akik külföldön dolgoznak? "

Mi másban, kánaánban?

"Elhúzódik még egy 15-20 évig nálunk."

Annál azért kicsivel tovább..

"Miért élnének nyomorban azok, akik kimentek?"

Miért ne?

Komolyan azt hiszitek, hogy lesz valaha hihetetlen jó lét, egyenlőség? Mindig lesznek olyan emberek akik szegénységben vagy mély szegénységben fognak élni. Minden generáció a jólétért küzd és ez így is marad örökre.

Jobb alatt nem azt kell érteni, hogy a Nyugati szinten leszünk, ez maximum akkor lehetne lehetséges, ha az ország alatt nagy mennyiségű kőolaj tartalékokra bukkannánk. A jobb annyit tesz, hogy csökkenne a jelenlegi munkanélküliségi ráta úgy, hogy az embereknek ténylegesen hosszútávra szóló munkahelyeket teremtenek stb..

Akik megváltásra várnak azok életük végéig várni fognak. Legyünk realisták és ismerjük be, hogy Magyarországnak hosszú időre (több 10 évre) van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán tényleges növekedésnek induljon a gazdasága.

"Komolyan azt hiszitek, hogy lesz valaha hihetetlen jó lét, egyenlőség? Mindig lesznek olyan emberek akik szegénységben vagy mély szegénységben fognak élni."

Az elvetemült ideologistákon kívül senki nem gondolja, hogy eljön a nap, amikor szegény és gazdag, szorgalmas és lusta egyenlő lesz. Én nem is vágyom olyan egyenlőségre, ahol a szorgalmas és a naplopó ugyanannyiból kénytelen megélni. Én olyan egyenlőséget akarok - esélyegyenlőséget, ha úgy tetszik -, ahol, ha szegény vagyok, akkor is van lehetőségem legalább az alsó középosztályba felverekednem magam. Ha az alsó középosztályba születtem, akkor meg a felső középosztályba stb. Én olyan egyenlőséget szeretnék, ahol nem kényszerítenek arra, hogy a lustákat a saját keresetemből tartsam el, ahol nem foszt ki az állam emberi méltóságra meg miegymásra hivatkozva, hanem hagyja, hogy boldoguljak, és saját belátásom szerint segítsek azokon, akiket én rászorulónak ítélek.

Lázár Jánosnak volt két-három éve egy kijelentése, amely országos felháborodást váltott ki. Olyat mondott, hogy aki szegény, aki nem vitte semmire az életben, akinek nincs semmije, az annyit is ér: semmit. (Nem emlékszem, pontosan hogy fogalmazott, a lényeg elméletileg ez volt.) A felháborodásnak két oka volt: kisebb mértékben Lázár személye, aki sosem dolgozott a versenyszférában, egész pályafutása a politikában zajlott le, ahol nem annyira a valós érdemek, mint inkább a jó helyezkedés határozza meg az előmenetelt; nagyobb mértékben pedig a "hogy lehet a szegényekre ilyet mondani, hogy lehet valaki ilyen szívtelen" című lemez. Az előbbivel abszolút egyetértek, és emiatt egy undorító pofátlan dögnek tartom Lázárt. Az utóbbival viszont nem. Ha ez a mondat nem a mai Magyarországon hangzik el, vagy legalábbis nem egy született politikus szájából, tökéletesen egyetértettem volna vele. Arról ugyanis, hogy szegény családba születik az ember, természetesen nem tehet. Azonban amint elvégezted az iskoláidat, attól a pillanattól kezdve nem kenheted a származásodra rossz életedet. Onnantól már te voltál olyan lusta, hogy feladtad az álláskeresést, abbahagytad a tanulást, nem alapítottál vállalkozást stb. És ha nem tudtál többet elérni nyugdíjas korodra, mint amennyivel huszonévesen kirepültél a családi fészekből, akkor tényleg annyit is érsz: semmit.