Ki hogy iteli meg Horty korszakot?

21-es kommentelő, tényszerűen nem igaz, amit írtál.

Ez a sablonos, marxista duma, amit az átkosban nyomattak.

Szerintem le kéne cserélned a történelemkönyveidet.

Utolsó kommentelő,hidd el nem hazugság ez,a papám is volt cseléd 1945 előtt és miért is?Ő maga mondta el.

Mennyi bűne volt?Nem volt pénze tovább tanulni.Kb ennyi.

Pedig akart és jó tanuló is volt elemi iskolában.

Kovács szakmát is ötössel végezte el.

Na már most,aki azt állítja,hogy a Horthy rendszer nem volt cseléd rendszer a szegények rovására,az vagy hazudik,vagy szimplán balf_sz.

Másik dolog:Az akkori korabeli angliai alkotmányos Monarchiát meg ne keverjük már össze az akkori magyar helyzettel,mert az ott sokkal jobban működött a Horthy féle rezsim meg vergődött.Akár bejöttek volna később az oroszok,akár nem,előbb utóbb vége lett volna a feudalista korszaknak.

Orbánékkal is ez a gond,hogy az 1944 előtti elavult helyzetet akarják jelenleg kiépíteni és visszahozni.Teljesen álomvilágban élnek.2013at írunk és nem 1944et.

1, A kérdés összetett, nem egységes az a bizonyos 25 év

2, Magyarországon nem volt soha feudalizmus. Tőlünk nyugatabbra igen.

Nagybirtokrendszer volt, ami jelentős társadalmi egyenlőtlenségeket okozott, de kérdem én nem ugyanezt csinálták a kommunisták?

Erőszakosan belekényszerítették a parasztokat a TSZ-be, megszüntették a magántulajdont, és így az egész országra kiterjedő nagybirtokrendszert hoztak létre, amihez hasonló még Szent István korában sem volt.

Az én családom meg vígan és jólétben élt egészen a szovjet megszállásig és komcsi rémuralomig.

Keményen és sokat dolgoztak, szépen nemzedékről nemzedékre gyarapodott a vagyonuk, aminek fontos részét a Horthy által, parasztoknak adományozott vitézi telek képezte!

Horthy alatt is nagybirtokrendszer volt, Rákosi-Kádár alatt is és most is. Csak ma a több ezer hektárt birtokló milliárdosokat "zöldbáróknak" nevezzük.

"Másik dolog:Az akkori korabeli angliai alkotmányos Monarchiát meg ne keverjük már össze az akkori magyar helyzettel,mert az ott sokkal jobban működött a Horthy féle rezsim meg vergődött."

Ez megint nem igaz. Nézd meg micsoda jólét és gazdagság volt 1929-33 között Angliában.

A kifosztott, tönkretett, halálra ítélet Magyarországot pedig Trianon után kellett talpra állítani. És sikerült is nagy bravúrral.

Ha nincs a világháború, ma Magyarország Ausztria nívóját is meghaladó ország lenne.

Kedves MolotovPunk!

"Utolsó kommentelő,hidd el nem hazugság ez,a papám is volt cseléd 1945 előtt és miért is?Ő maga mondta el."

- Az én dédanyukám is az volt. Az egyike a két fennmaradt képemnek róla éppen az, amit a cselédkönyvében találtam. Egy másik dédmamám is az mosónő volt, vele még beszélhettem is.

"Mennyi bűne volt?Nem volt pénze tovább tanulni.Kb ennyi."

- Ő pedig kifejezetten jó véleménnyel volt a helyi grófi családról, sőt, rácáfolva a te példádra, ő azt mesélte, hogy az értelmesebb fejű fiúkat a grófnő saját pénzén taníttatta. Ez nem jelenti azt, hogy amit te mondanál, ne lenne igaz. De egy több százezred társadalmi rétegben, és egy milliós másikban mindenre lehet ilyen, és olyan példát is találni, mintahogy az emberek között vannak jók és rosszak, sőt, egy családon belül is vannak undok, semmirekellő, hazug, és becsületes, dolgos emberek is.

Ráhúzni egy-egy példát az egész korra, nem elemeiben nézni, általánosítani a történelemszemlélet durva és elfogult módja. Az efféle "összeválogatás" vagy arra jó, hogy idealizáljanak, vagy arra, hogy befeketítsenek valamit. Valójában nem volt különösebb szempontból másabb kor, mint a jelenünk, élték az emberek mindennapjaikat. Nehezebb, gyötrelmesebb volt a megélhetés, mint ma, ez azonban a természetes fejlődés, komfortizálódás velejárója, nem a kor "bűne". És beilleszkedik az európai országok összképébe. Sok szempontból sikeres, és számos területen ma is követendő példával szolgáló állam volt - melyet mindig önmagához, és a régióhoz kell mérni, nem az előtte és az utána lévő korokhoz, az kontárság.

"Pedig akart és jó tanuló is volt elemi iskolában. Kovács szakmát is ötössel végezte el."

- Akkor erre hadd mutassam be neked Romsics Ignác nyomán a kor eseményeit ilyen téren:

"A megtermelt nemzeti jövedelem beruházásokra fordított részéből végig nagy hányad jutott az oktatásra. A korszak művelődéspolitikájának irányítója 1922-től 1931-ig Klebelsberg Kunó gróf volt, aki célul tűzte ki a magyarság kulturális és szellemi felemelkedését, a magyar kultúrfölény megvalósítását. Ezen azt értette, hogy „a magyar hazát […] elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg, és teheti ismét naggyá”. Ismerve az ország Trianon utáni bilincsbe vert helyzetét, azt vallotta, hogy „amikor a kezünk annyi téren meg van kötve, a szellemi régióban korlátlanul cselekedhetünk, éppen a nagy kulturális erőfeszítésnek van most itt ideje”. Az 1920-as évek második felében, amikor az ország gazdaságilag összeszedte magát, a kultusztárca 9-10%-kal részesedett az állami költségvetésből. Arányaiban ez több mint kétszerese volt az 1900 és 1913 közötti, 2 és 5% között mozgó ráfordításoknak, abszolút összegben pedig az akkori kiadások mintegy 80%-ának felelt meg. Az 1930-as években az arányok kicsit tovább nőttek, az abszolút összegek viszont – a költségvetés általános „lefaragása” miatt – kissé visszaestek.

[...]

A leglátványosabb fejlődés a népoktatásban mutatkozott. 1921-ben törvény erősítette meg a négy osztályos elemi népiskolát. Az 1926-ban elfogadott népiskolai törvény három és félezer új tanterem és feleannyi tanítói lakás megépítését írta elő, mindez 1930-ra meg is valósult. Ezzel az egy tanteremre jutó tanulók száma 60-ról 40-re csökkent. Az új vidéki iskoláknak nagy szerepük volt az analfabetizmus felszámolásában. A hat éven felüli lakosságnak 1910-ben 67, 1920-ban 85, 1930-ban 90, 1940-ben 92%-a tudott írni és olvasni. Kelet-európai mércével ez az arány igen kedvező volt. A hat éven felüli lakosság körében ugyanis az 1930-as években Jugoszláviában 45, Romániában 42, Bulgáriában 39, Lengyelországban 23%-os analfabetizmust regisztráltak a nemzeti és a nemzetközi statisztikák. Abban, hogy ezt a magas szintet elérjük, jelentős szerepet játszott az 1920-as évek második felének Klebelsberg Kunó nevéhez kötődő iskolaépítési akciója. Kétségtelen viszont, hogy az általában négy s csak ritkábban hat évig tartó alapoktatásban az ismeretek meglehetősen szűk körének elsajátítására nyílt csupán lehetőség, s a modern élet követelményeinek ez egyre kevésbé felelt meg. 1940-ben ezért törvényt fogadtak el a nyolcosztályos népiskola fokozatos bevezetéséről.

Emelték a szakmunkás-, korabeli szóhasználattal az iparos- és kereskedőtanonc-képzés színvonalát, a gyakorlati pályák vonzóvá tétele érdekében pedig az ipari középiskolákat gimnáziumi rangra emelték, tanulói érettségi vizsgát tehettek, s ezzel megnyílt az út előttük egyetemi tanulmányok folytatására. A szegényebb sorsú családok gyermekeinek jelentett továbbtanulási lehetőséget az erőteljesen fejlesztett polgári iskola, amelyet 1927-től minden 5 ezer főnél népesebb községben létre kellett hozni. A négy polgári elvégzése után alsó és középszintű tisztviselői és alkalmazotti állásokat lehetett betölteni, illetve tovább lehetett tanulni óvónő- és tanítóképzőben, ipari és kereskedelmi felső iskolákban, valamint különbözeti vizsgák után a gimnáziumokban A polgári iskolák tanulóinak mintegy negyede volt munkás-, vagy parasztszülők gyermeke Jelentősen emelkedett – a polgári iskolákra épülő – közép- és felsőfokú képesítést adó ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági iskolák tanulóinak száma. Ezekben az intézményekben a diákok 42%-a volt iparos- és kereskedő-, 34%-a pedig parasztszármazású."

Vitathatatlan tény, hogy a korra érvényes jelenség, hogy az egyetemi oktatás túlnyomórészt a báróknak, grófoknak, arisztokrata gyerekeknek jutott ki, és a paraszti családok számára alig elérhető szint volt. Azonban:

"A fenti helyzet által kiváltott tehetségmentő akciókat a református egyház és a kormányzó is támogatta. Ilyen volt például a Horthy Miklós ösztöndíj létesítése 1937-ben, „szegény sorsú, szorgalmas és nemzethű” egyetemisták és középiskolások számára, majd 1939-ben a Bólyai – 1942-től Györffy István – Kollégium létrehozása. Az itt összegyűjtött szegény, de tehetséges paraszt fiatalok nemcsak tandíjat nem fizettek, hanem internátusi ellátásban is ingyen létesültek. S végül mindezt betetőzte az Országos Tehetségkutató Intéző Bizottság felállítása 1941-ben. Ez évente 600 tehetséges, de szegény sorsú falusi gyermek ingyenes középiskolai beiskolázásáról gondoskodott."

- Ez persze nem jelenti azt, hogy a helyzet megoldásra került. De törekvés volt rá, és enyhítését elérték.

Az pedig tévedés, hogy ez azóta változott volna. Ma is a leggazdagabb családok sarjai képviseltetik magakukat a felsőoktatásban, és a nyomortelepeken felnövők számára alig van remény ilyenre. Nem változott semmi, csak elhitették az emberekkel, hogy az elmúlt század a hitvány, sötét elnyomó középkor, míg a mai időnk a teljes szabadság és az emberi sorskérdések alapvető megoldása.

A szocialista oktatás a "bús ezer évről", amivel saját sikertelenségüket próbálták elpalástolni.

"Na már most,aki azt állítja,hogy a Horthy rendszer nem volt cseléd rendszer a szegények rovására,az vagy hazudik,vagy szimplán balf_sz."

- Na _ez_ a tipikus kommunista felfogás: aki mást mond, mint amit mi hallani akarunk, az hazudik, vagy barom.

"Másik dolog:Az akkori korabeli angliai alkotmányos Monarchiát meg ne keverjük már össze az akkori magyar helyzettel,mert az ott sokkal jobban működött a Horthy féle rezsim meg vergődött."

- Érvek ezen állítás alátámasztására?

Ugye tudod, hogy Magyarországon a királyság intézménye a második világháború befejeztével sem szűnt meg, csak majd egy évvel később, 1946-ban?

----------

Kedves 01:00-ás válaszoló!

"Horthy alatt is nagybirtokrendszer volt, Rákosi-Kádár alatt is és most is. Csak ma a több ezer hektárt birtokló milliárdosokat "zöldbáróknak" nevezzük.

- Így van, tökéletes ténymegállapítás. Azóta is létezik felső tízezer, akik milliomosként születnek úgy, hogy még életükben egy napot sem dolgoztak, és azóta is milliók végzik a legnehezebb munkákat a legkisebb bérekért, csak ma nem a földeken.

És ma is azok kapják a legkevesebb pénzt, akik a legnehezebb igát veszik a vállukra, akik tűző napon aszfaltoznak, vagy gerendákat hordanak a hátukon, követ törnek, szemetet szednek, gazt kapálnak, villanyoszlopot másznak hóban, esőben, napon, éjjel kettőkor. Nem változott semmi.

Amiben régen jobb volt, hogy akkor a nemes rétegnek bár volt egy bohém, kártyázó rétege, de volt egy idealista, az országáért valóban tenni akaró, azt sajátjának tekintő, és felmenői miatt kötelességtudatos eleme is. Ez az egyik napról a másikra vagyont szerző, múlt nélküli újgazdag rétegnél, amivel leváltották, nincs meg. Csak élnek bele a nagyvilágba. Egyik sem fogja egy évi teljes jövedelmét felajánlani csak azért, hogy az anyanyelve oktatását elősegítse, támogassa. Egyik sem fogja saját jachtjával a jeges ár elől Pest lakosságát menteni. Ez a valódi törés, ami a szomorú folyamat eredménye.

És ez az a károkozás, ami egy alapvetően működő, és jövőképpel rendelkező, a fejlődés jeleit mutató országot szétzúzott, természetellenes pályába állított, ahonnan ma sem tudtunk teljes egészében visszaállni.

(Erőszakosan belekényszerítették a parasztokat a TSZ-be, megszüntették a magántulajdont, és így az egész országra kiterjedő nagybirtokrendszert hoztak létre, amihez hasonló még Szent István korában sem volt.)

És konkrétan most neked mivel lett jobb,hogy minden magán kézben van?Jobban élsz talán?Van még munkahelyed egyáltalán?

Vannak plázák meg feltöltött boltok,ó hát persze.És van pénzed az ottani cuccokra?Aligha hinném.

Amúgy meg magánosítással sem lett volna anno baj,ha ésszel csinálják és hagynak állami cégeket is működni,plusz,ha magánosítás tényleg arra ment volna,mint amit elején ígértek,hogy fejlesszük a gyárakat,üzemek gépeit meg sok minden mást.

A szocializmusban állandóan a léhűtőkre panaszkodtak,de el kell mondjam,főleg melóhelyemen is látom,tapasztalom,most a vad kapitalizmusban is egy csomó hozzá nem értő ül fent irodákban léhűtőként és dirigál a melósoknak 600-800 ezres fizetésekkel.Egyébként főleg az zavar,hogy van kb 8 főnököm.Kérdezem én,minek?Mikor maximum 2 elég lenne,aki határozottan vezet egy céget.

Másik dolog:Konkrétan a Termelő Szövetkezeti gazdaság 70es évekre nagyon jó lett és normálisan beállt.Más kérdés,hogy az elején tényleg rossz volt,de viszont az az igazság,hogy Kádár rendszer alatt lett főleg világhírű mezőgazdaságunk.Nagyapám mondta,hogy Hollandiából meg Kanadából jöttek ide tanulmányozni a magyar mezőgazdaságot 1977-78 környékén.

Egyébként személyes véleményem erről az,hogy rendszerváltás után nem kellett volna szétverni a jól működő TSZ-t.

Kedves Pro Patria.

Tudjuk,hogy jelen helyzetben is mi megy,mert látjuk,tapasztaljuk.

Azért viszont az elszomorító,hogy jelenleg a melóst semmibe nem veszik.Lehet látni ezt főleg üzlet láncoknál,de máshol is.Anno a nagy diktatúrikus szocializmusban szemmel láthatóan jobban meg becsülték a melóst és (aránylag megélt.)hiába voltak nyakunkon a ruszkik.

Így volt ez apáméknál is.Mostanában sokat beszélünk erről,bár én fiatal vagyok.26 éves.Azt azért elmondta,hogy volt egy panel lakásuk,minden nyáron el tudtak menni üdülni ide oda,volt egy Wartburgjuk és nem aggódtak stresszeltek össze vissza,hogy ki rúgják őket holnap a munkahelyükről,mert nem volt miért aggódni.

Tudod egyébként rájöttem arra is,hogy az eredeti szocialista irányzat tulajdonképpen nem is volt rossz elgondolás pedig régen elleneztem.Karl Marx és Engels azért nem voltak olyan buta emberek.

Ráadásul főleg,hogy sok egyetemen,főleg külföldön mai napig tanítják a Marxizmust.

Jó lett volna egyébként az az eszme,csak nem az orosz féle,hanem talán a német,vagy angol szocialista irányzat.

Nem azért hozom ezt elő.Nekem Kádár egyébként nem etalon,csak egyedül azt hiányolom,hogy jó néhány rossz dolog,ami akkor volt,azt áthozták sokan a rendszerváltás után,a jó dolgokat viszont sajnos nem.(Mert voltak ott jó dolgok is,hiába hazudják páran,hogy csak rossz volt akkor.)

Ha azt nézzük a kapitalizmus sokkal rosszabb,bár vannak annak is jó előnyös oldalai,de mondjuk fel tehetnék egy olyan kérdést is,hogy az elmúlt 23 év alatt mennyi ember vesztette el a munkahelyét?Hány családot tettek ki utcára?Egyik napról a másikra.

Elég nagy számok jönnének ki.

Horthy rendszerre is lehet nyilván valóban pár jót mondani,de én úgy látom,hogy Kádár rendszerre több jó érvet lehet felhozni,talán azért,mert akkor mindenkinek biztosítottak jobb jövőt,(még az utca seprőnek is.)főleg ahogy elnézem utóbbi rendszert többen is sírják vissza.Már a jelenlegi 40 évesek közül is,akik akkor ellenezték a szovjet rezsimet.

Kedves MolotovPunk!

"egy csomó hozzá nem értő ül fent irodákban léhűtőként és dirigál a melósoknak 600-800 ezres fizetésekkel.Egyébként főleg az zavar,hogy van kb 8 főnököm.Kérdezem én,minek?Mikor maximum 2 elég lenne,aki határozottan vezet egy céget."

- Ezzel egyetértek. Az egyik, amit a Kádár-rendszerből pozitívumként tudnék mondani, az az, hogy sokkal kisebb volt az olló a bérek között.

Bár azt is hozzá kell tenni, hogy nem tudjuk, mennyire fedte a papír a valós gyakorlatot, az előbbi ugyanis sokmindent elbír.

"Más kérdés,hogy az elején tényleg rossz volt,de viszont az az igazság,hogy Kádár rendszer alatt lett főleg világhírű mezőgazdaságunk."

- Ez pedig a történelmi ismeretek hiánya. A mezőgazdaságunk már a középkorban is európai hírű volt, amíg Nyugat-Európában gyakori éhezési hullámok voltak, nálunk túltermelés volt. A gabona szinte mindenhol megjelent az országban, az erdőirtások területein is.

"A gabonatermelés hozama - elsősorban a fejlettebb dunántúli területeken - a 14. század elején elérte az elvetett mag három-négyszeresét, azaz maradt felesleg."

Az Új Képes Történelem könyvsorozat 3. kötete.

És ez végig kísérte a történelmünket. A dualizmus éveiben a Egyesült Államok minneapolis-i malma után a Budapesten épült volt a legnagyobb és legkorszerűbb. A lisztexport terén Magyarország a második helyen állt ekkor a világon.

Trianon jelentett törést - többek között - a mezőgazdaságban, amikor a Partium és Bácska elcsatolásával hatalmas feldolgozói kapacitás maradt az országban, de a termőföldek Jugoszláviához és Romániához kerültek. Majd pedig rövid feleszmélés után az 1945-ös összeomlás. A kommunisták nem találták fel a spanyolviaszt, csupán éltek az amúgy is meglévő lehetőségekkel.

"Azt azért elmondta,hogy volt egy panel lakásuk,minden nyáron el tudtak menni üdülni ide oda,volt egy Wartburgjuk és nem aggódtak stresszeltek össze vissza,hogy ki rúgják őket holnap a munkahelyükről,mert nem volt miért aggódni."

- A létbiztonság és a szociális jólét valóban létező jelenség a korra nézve, de ennek ára volt, ami nem volt fenntartható hosszútávon.

A Kádár-rendszer fenntarthatatlan volt a továbbiakban, abban a formájában, amiben létezett. Korábban ezt már bőven kifejtettem. Már a '80-as évek elején, közepén elkezdett bomladozni.

"1982-'83-ban fenyegető valóságként merült fel az ország fizetésképtelensége. Ezt csak a gazdaság 'kézi vezérlésével', súlyos importkorlátozással és pénzpiaci műveletekkel sikerült elhárítani. Az adósságállomány azonban így is már olyan kritikus méreteket öltött - 1988-ra elérte a 18 milliárd dollárt! -, ami béklyóba zárta az egész magyar gazdaságot, akadályozva annak fejlődését, mindenekelőtt a súlyos visszafizetési kötelezettségek (évi 2-3 milliárd dollár) és a hatalmas kamatterhek miatt.

Az Elnöki Tanács módosította az állami vállalatokról szóló törvényt is. Ennek értelmében új vállalkozási formaként jelent meg a 'kisvállalat', amelynek már nem adhat közvetlen utasítást sem a minisztérium, sem a tanács. A kisvállalattól nem lehetett nem lehetett elvonni eszközeit, de ha veszteséges lett, nem is számíthatott állami segítségre. Azt is lehetővé tette az új rendelet, hogy a vállalatok maguk is alapíthassanak vállalatot - ún. leányvállalatot. (-> Azaz a piacgazdaság kicsírázódása.)

[...]

A gazdasági reformok mellett az évtized elején bizonyos óvatos politikai reformokra is sor került. Ennek jegyében született meg a törvény az Alkotmányjogi Tanácsról, mintegy az Alkotmánybíróság elődjéről.

[...]

Ugyancsak a korlátozott politikai reformok közé tartozott a választási rendszer reformja. Az 1983: III. törvény értelmében az egyéni választókerületben most már kötelező volt két vagy több jelöltet állítani, vagyis megszűnt az a kényelmes helyzet, hogy a 'hivatalos' jelöltnek nem volt ellenfele.

[Természetesen ekkor még nem merték nagyon lazára engedni a gyeplőt]:

A pártállam vezetői azonban ezt a megmérettetést nem vállalták, így számukra létrehozták a 35 fős országos listát. Szabályozták a visszahívás intézményét is, úgy, hogy a választókerület polgárainak tíz százaléka kezdeményezheti azt, és a képviselő visszahívásáról szabályos szavazást kell tartani a kerületben.

Az új törvény alapján 1985 júniusában tartottak választást Magyarországon. A jelölteket alaposan megválogatták, s mindannyiuknak el kellett fogadnia a Hazafias Népfront választási programját."

Új Képes Történelem, 9. kötet, A rebellis tartomány, 88-89. oldal.

1987-től az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletben rögzítette: minden magyar állampolgárnak joga van külföldre utazni, melyet csak kivételes esetben lehet korlátozni. Ehhez világútlevelet kaptak, mely 90 napi külföldön való tartózkodásra szólt.

"1988 májusában a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletet tartott. Ezen, értékelve a XIII. kongresszus óta eltelt időszak fejleményeit, kénytelenek voltak leszögezni, hogy az akkor kitűzött 'célok nem bizonyultak megalapozottnak'. A legfőbb bajok: csökkent a lakosság életszínvonala, nőtt a külföldi adósság, erősödött az infláció.

Az országos értekezlet a szocializmus építésének fenntartása mellett foglalt állást, de olyan reformokat hirdetett meg, mint a 'szocialista pluralizmus' meghonosítása, a nyílt parlamenti politizálás igénylése, a gyülekezési jog törvényi szabályozása, az Alkotmánybíróság létrehozása, a választási rendszer továbbfejlesztése - egyelőre az egypártrendszer keretei között -, a népszavazás intézményének honosítása, a munkanélküliség engedélyezése stb."

U.o.: 90. oldal.

Ahhoz, hogy a rendszerváltás sikeresen lezajlódjon, Kádár személye, aki az egésznek "ikonja" volt, zavaró tényezőként szerepelt, már rá sem volt szükség, így félreállították. Kádárt elnökké "buktatták", amely tisztség előtte nem is létezett, és gyakorlati jogköre, funkciója alig volt, a tényleges irányítás pedig a miniszterelnökként és pártfőtitkárként egyszemélyben tevékenykedő Grósz Károly által valósult meg.

"1987-től korlátozottan, majd a következő évben lényegében szabadon engedélyezték, hogy magánszemélyek korlátolt felelősségű társaságokat (Kft.) hozzanak létre. A parlament biztosította a külföldi befektetők teljes védelmét, Grósz Károly pedig már arról beszélt, hogy meg kell engedni, hogy a külföldiek százalékos tulajdonjogot szerezhessenek Magyarországon."

U.o.: 91. oldal.

Nem véletlen, hogy az egész rendszerváltás a korábbi politikai garnitúrával ment végbe. A Hazafias Népfront főtitkára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja is részt vett az ellenzék lakiteleki sátortalálkozójában. Ő mondta ki először azt is, hogy '56 nem ellenforradalom volt - meg is lett az eredménye, az ellenzék őt választotta vezéralakjának, mint aki "megmondja az igazságot". Később az MSZMP utódpártja, az MSZP erősen ágált, hogy köztársasági pozícióba ültesse, ezzel erősítve saját befolyását az "új demokráciában", melyre a népszerűsége miatt volt is esélye...

És Nagy Imre újratemetése sem véletlenül esett ekkora, szimpátiakeltő píár volt. Abban sem vagyok biztos, hogy csak véletlen egybeesés, hogy rehabilitálásának kihirdetésekor járt körbe a papír a résztvevők között: meghalt Kádár.

És a legjellemzőbb vonás: az egykori önkéntes pufajkás, a legvéresebb kezű megtorló alakulat vezetéséért '57-ben kitüntetett Horn Gyula, aki később különböző posztokat töltött be, például külügyminiszterként, éppen ő vágta át nagy mosollyal az arcán a kamerák előtt a vasfüggönyt.

Az egész rendszerváltás egy előre kitervezett, tudatosan véghezvitt folyamat volt. Hogy mennyire tartották kezükben a gyeplőt a volt állampártisok, annak szintje vitatható, de ténye nem tagadható. Ezáltal pedig a rendszerváltás nem egy véletlenszerű esemény, hanem egy, a szükséghelyzet által elhozott folyamat volt. Azután pedig lett végülis belőle, ami lett - és ez már megint csak vita tárgyát képezheti.

"Ráadásul főleg,hogy sok egyetemen,főleg külföldön mai napig tanítják a Marxizmust."

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__partok-kormanyzas__3..

A 9. hozzászólásban kifejtem.

"Ha azt nézzük a kapitalizmus sokkal rosszabb,bár vannak annak is jó előnyös oldalai, de mondjuk fel tehetnék egy olyan kérdést is,hogy az elmúlt 23 év alatt mennyi ember vesztette el a munkahelyét?Hány családot tettek ki utcára?Egyik napról a másikra."

- Mert akkoriban létezett a KVK, azaz a közveszélyes munkakerülő fogalma, vagyis bezárták, akinek nem volt munkahelye. Ebből kifolyólag mindenkinek volt. Ellenben hogy milyen munka, az sokkal lényegesebb szempont. Ugyanis ezt nem prosperáló munkahelyteremtéssel és a gazdaság bővítésével érték el. Hanem azzal, hogy egy egyemberes munkára három, négy személyt is alkalmaztak, feleslegesen. Azaz "hivatalosan" volt munkájuk, a gyakorlatban pazarlás volt, és semmi hasznot nem termelt. Ezt hívjuk - a korra olyannyira jellemző - kapun belüli munkanélküliségnek.

Ez volt az, amit nem lehetett tovább fenntartani. Csakúgy, mint hitelekből mesterségesen lent tartani a benzinárakat az olaj világpiaci árfolyamait figyelmen kívül hagyva. Ugyanolyan ez, mint amikor egy család pár évig hitelből nagylábon él, majd egy évtizedig azt nyögi. Hitelből nem lehet jól élni. Nem tudsz más pénzbél tartósan költeni, mint amit megkeresel.

"Horthy rendszerre is lehet nyilván valóban pár jót mondani,de én úgy látom,hogy Kádár rendszerre több jó érvet lehet felhozni,talán azért,mert akkor mindenkinek biztosítottak jobb jövőt,(még az utca seprőnek is.)főleg ahogy elnézem utóbbi rendszert többen is sírják vissza.Már a jelenlegi 40 évesek közül is,akik akkor ellenezték a szovjet rezsimet."

- Ilyen kérdésre vonatkozólag én magam nem ismerek országos szintű, reprezentatív felmérést, így nyilvánvalóan téged is érzelmeid befolyásolnak ilyen kijelentésekkor.