Aki napi szinten foglalkozik politikával, az árulja el, miért teszi?

A politika érdekes.

Ha nem te kevered a lapokat akkor meg kell érteni hogy ki és mi alapján teszi. Borotvaél a valóság és az összeesküvés határán némi áthallással. Akit idegesít az ne foglalkozzon vele mert tényleg elmebajos lehet. Én élvezem, amikor kibuknak a nüjanszok és összeáll a kép.

Az utolsótól kérdezem, hogy mire jutott eddig?, kit favorizál?

Én azért szoktam vele foglalkozni, mert munkanélküli vagyok/lettem és hát így már belefér az időmbe.

A kiírásokat összevetve talán nekem szól az "utolsónak"szánt kérdés.

Ki a favorit? Mindegy ebből az aspektusból.

De tisztán látni nem rossz.

Én a rendszerváltás óta foglalkozom a politikával, hol élénkebben hol kevésbé. Nyilván ha kevesebb a munka akkor több idő jut rá. Ne akarok agitálni ezért nem is fogok példákat sorolni vagy védeni az igazamat.

Itt élek. Ha enni akarok, nem mindegy mennyiért és mit. De vajon miért olyan, amilyen? Ha elromlik valami a lakásban, megcsinálom, vagy megcsináltatom. De vajon jó alkatrészt, jó szerelőt kapok e, vagy át vagyok verve? Mennem kell valahová. De vajon normális állapot a bűzös jármű, a késés, ha becsapják előttem az ajtót? Autóba ülök. A tengelytörés a kátyúban normális, vagy valaki trehány munkát végez? A munkahelyemen belém kötnek, mindenki törtet, kevés a jó szó, a főnök buta és erőszakos, és nem is azt kéne tenni, amire kényszeríteni próbálnak. Vajon így kell kinézni egy munkahelynek, vagy elképzelhető olyan is, ahol elégedett vagyok? Újságot olvasok, TV-t nézek, könyvet vásárolok, moziba megyek, beülök egy kocsmába, hangversenyre. Ha nem élvezem, az pocsék munka eredménye, vagy ez a normalitás?

Csak a hétköznapi tennivalóimról beszélek, semmi extra. Ami körülöttem történik, hatással van rám, sőt engem is alakít. Esetleg olyanná, amivé nem akarom. Ez mind politika! Hát hogyne érdekelne reggeltől estig, mi történik velem, milyen az életem, mit várhatok, és mit tudok elérni! Ha nem érdekelne nem ember lennék.