Baloldaliak hogy viszonyulnak Wass Alberthez, Nyírő Józsefhez, valamint Petőfi radikálisabb verseihez?

"Ady kicsapongó életvitele sem szimpatikus, de a munkássága attól még megbecsült..."

Ady életvitele mai szemmel már nem számítana különösen kicsapongónak, főleg mivel a vérbaj gyógyítható.

Egy írótól azért elvárja az olvasó,hogy humanista értékeket közvetítsen. Bevallom, nem olvastam Nyírőt, mivel annyi rosszat hallottam róla. Megpróbáltam viszont elolvasni Tormay Cecile híres Bújdosó könyvét. Bármilyen szépek a leírásai, ékes a nyelvezete, ha már a harmadik oldalon azon sápítozik, hogy az új kormány fele zsidó, másik fele hazaáruló (nyilván mert nem értenek egyet az ő nézeteivel), később meg ujjongva meséli, hogy agyonvertek egy zsidó gyereket, mert leköpte a keresztet...

Wass Albertben mi volt úgymond "nyilas"?

Az a Wass Albert, akit szélsőséges sovinisztaként szoktak beállítani, akit a román nép született ellenségeként, A funtineli boszorkány c könyvében szeretettel áthatott képet rajzol az egyszerű román emberekről.

Egy bukaresti román irodalomtörténész-professzor, Ioan Coja azt mondta a marosvásárhelyi könyvbemutatón, hogy a román népről ilyen szépen, ilyen mélyen, ilyen lélekből szólóan még senki sem írt, talán csak a román irodalom nagy prózaírója, Mihail Sadoveanu.

Idézem a professzort:

"...egy nagyon kényes kérdésről van szó. De nem politikai okokból, mint ahogy ezt egyesek hinnék. Hanem kimondottan irodalmi szempontból. [...] Az a tény, hogy a könyv íróját Erdélyben a kolozsvári népi törvényszék halálra ítélte, ez egy nagyon komoly, nyugtalanító dolog.

Szeretném, ha a Wass Albert dosszié újratanulmányozása során kiderülne, hogy az ott felhozott bizonyítékok nem elégségesek ahhoz, hogy igazolják a súlyos, abszolút bűnösséget. Azért szeretném, hogy ez megtörténjen, mert nem rímel az a két dolog, hogy egy háborús bűnös egy ilyen szép könyvet írjon.

[...] A könyv ékes bizonyítéka annak, hogy szeme és füle volt hozzá, hogy megfigyelje azokat az embereket, akik itt éltek, akiket teljes mértékben megértett. Hallottam ma azt a vádat, hogy Wass Albert irredenta volt, akként élte le egész életét, és úgy is halt meg. Én egy igen vastag könyvet írtam az irredentizmusról, és talán több száz oldalnyi cikket... Ez a dolog így áll: mindenkinek joga van kérni, követelni. Ezt a jogot bármelyik alkotmány elismeri. Én nem haragszom senkire, aki azt állítja, hogy Besszarábia nem román. Csak vitatkozom vele, megkérdem: melyek az érvei? És a dialógust komolyan veszem, addig, amíg beszélgetőpartnerem hamis érvekkel hozakodik elő, amelyekről ő is tudja, hogy hamisak, mégis fenntartja őket. De amíg látom, hogy jóhiszemű, tárgyalok vele. Az irredentizmus szerintem akkor elítélendő, ha tisztességtelen folyamatokat, rosszhiszeműséget, hazugságot gerjeszt, meghamisítja a történelmet. De amíg csak egy vágyat fejez ki, amelyet meg lehet érteni, elfogadom. E könyvből megértettem a gróf pszichológiáját.[...]

A hangsúly azon van, hogy ne tégy törvénytelen, erkölcstelen cselekedeteket annak érdekében, hogy ezt megszerezd. Ki merem mondani, hogy Wass Albert nem volt képes ilyesmire. Tisztességes embernek tűnik a könyv alapján. A tisztességet, lovagiasságot nehéz mímelni, ha nem tartoznak hozzá egyéniségedhez. Meggyőződésem, hogy e könyv lefordítása, és a román térségben való forgalmazása nagyon komolyan felveti majd a szerző és mű közötti viszony kérdését. Egyesek azt állítják: nem kell foglalkozni a szerzőkkel, csak a mű értékével. Én nem osztom ezt a véleményt. Azt hiszem, hogy a szerző személyisége, erkölcse, tisztessége terítékre kerül, amikor az alkotásával foglalkozunk."

Ez bizonyítja, hogy milyen könnyen mondják ma a legnemesebb lelkű emberre is, hogy fasiszta.

Az a baj, hogy érzelmeik alapján ítélik meg legtöbben a dolgokat, a politikai "megmondóemberek" irányvonalát követve.

Nem is olyan rég esett meg velem, mikor valami kapcsán átmentem egy tényleg már csak a vallási fanatikusokhoz hasonlítható - de általam egyébként tisztelt - személyiséghez, aki emelt, ingerültségbe hajló hangon ismétli az ATV-n szereplő véleményformálóktól hallott szólamokat, - hogy ledöbbenten tapasztaltam, Wass Albert egy hangoskönyvét hallgattatta a gyermekével.

Mivel nem mondták meg neki, hogy utálnia kell, ezért szereti. Mennyit változna a helyzet...

A kérdésedre talán ez ad a legjobban választ. Wasst a baloldalon is szeretnék, ha nem lenne előírva politikai irányvonalban, hogy nem illő.

Én például, ha olyan alkalmam van, együtt szavalok Wasst, és Radnótit. És mindkettőt tisztelettel.

Wass egyike a legkiválóbb magyar költőknek. Verseiben, műveiben a mesemondás visszatér azokhoz a hagyományokhoz, amelyekre alapozódott: tanít, erkölcsöt oktat. Olvassátok el a "Mesél az erdő"-t. Szerintem ez olyan, amit pártállástól függetlenül mindenki értéknek tart. Ha nem tudja, hogy ki írja...

Soviniszta pedig sosem volt. Csupán hazaszerető.

"A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek."

Revizionista volt - és ez természetes, a '20-as, '30-as évek magyar politikájára oldaltól függetlenül igaz volt ez, így a baloldali szociáldemokrata ellenzékre is, mindenki magáénak vallotta, legfeljebb eltérő méretekben és kivitelezésben. Csak a kommunisták nem, és itt bújik ki a szög a zsákból. Hogy ma is megvan a kádári rendszer foszlánya, amely már az "Intelem" c. versét is nacionalistának bélyegzi:

"Percre se feledd, hogy testvéred

minden magyar, bárhol is éljen.

Összetartásban rejlik csak erő.

Más ember földjén nincs számodra hely.

Félvilágot is befuthatod,

más ember földjén testvértelen leszel,

s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,

ha nemzetedről megfeledkezel!

Te bús magyar, kit száműzött hazád,

s idegen zsarnok lakja otthonod:

bús sorsodért ne vádold nemzeted,

kit úgy tűnik, Isten is elhagyott.

A látszat csal. Isten ma is a régi.

Te hagytad őt el, te s a többiek,

s míg vissza nem zarándokoltok Hozzá,

s a múlt hibáit le nem törlitek:

magyar földön nem lesz új

Magyarország,

Gaz és szemét nem terem nemzetet!

S a gyűlöletet nem mossa le semmi,

csak az összetartó igaz szeretet!"

Én ebben semmi kivetnivalót nem találok. Sőt. És szomorú, hogy ma már nem ez mindenkinek a kiindulási pontja, politikai, világszemléleti oldaltól függetlenül.

-----------

Kedves 04-26 22:17-es válaszoló:

"Nyírő ezt írta Goebbelsről: *A német ifjúságnak és népnek ez a büszkesége nemcsak nagy, hanem jó ember is, akit nemcsak kell, hanem szeretni érdemes is!*"

- Nyirő irodalmi munkásságát csak nyomokban ismerem. Amit tudok, hogy egy nagyon erős identitástudatú személy volt, honszerető, akinek két évtizedig kellett elviselnie, hogy saját szülőföldjén számkivetett, jobb esetben megtűrt valaki legyen. A Német Birodalom területi rendezései kapcsán került vissza otthona Magyarországhoz, ami számára mindennél fontosabb tett volt. Érthető, hogy akiknek ezt köszönhette, azok felé ilyen hálával fordult.

Látnunk kell az adott kort, az ember személyes történetét.

Akkoriban még nem voltak ismertek a koncentrációs táborok. Hitler nem népirtóként élt a köztudatban. Egy sikeres, hazáját mind gazdaságilag, mind katonailag, mind területileg felduzzasztó politikai személyként tekintett rá a közvélekedés. A Times például az év emberének választotta 1938-ban. Szerintem Nyirő megnyilvánulását is megfelelően el kell helyezni az időben.

1945 után, visszanézve teljesen más fényt kap az egész rendszer megítélése. Ezt azonban az akkori emberek szemére vetni - hangsúlyozom, azok esetében, akik nem tudták, nem tudhatták, mi van a színfalak mögött, csak annyit érzékeltek, hogy van egy német hazafi államférfi, aki minden németet egy hazába csatolt, legyőzte a világgazdasági válságot, és minden katonai ellenségét, Nyirő esetében pedig azt a ma számunkra már nem átérezhető földöntúli örömöt, ami a visszacsatolásokat jellemezte -, minimum megkérdőjelezhető.

Nyirő nem volt soha a Nyilas párt tagja. A parlamentbe Horthy alatt került be. Mindössze annyi "róható fel" neki, hogy a nyilasok hatalomátvétele után is helyén maradt.

Más:

"Petőfit pedig nem tudom, mért tetted e társaságba."

- Gondolom azért, mert Petőfinek van néhány kevésbé ismert, és ma már kifejezetten nem is nagyon hangoztatott, antiszemita, a cigányokat elítélő és nacionalista verse is.

Hogy be is mutassam:

Vándorélet (részlet)

"Szent Kleofás!

Milyen karaván...

Nem lehet más,

Mint oláhcigány;

...

Mert helyök nem legkényelmesebb;

A gyaloglás? még keservesebb!

Ugy sipognak, mint az orgona,

S tudja isten, meddig tartana?

...

Leghátul kócmadzagon pedig

Egy lopott malac hetvenkedik."

Pest, 1844. április

Széphalmon (részlet)

"Te, a nemzet-hálátalanság

Égbekiáltó némasága,

A nemzet-szégyen Káin-bélyege,

Oh Széphalom!

Azért kellett-e csak

Hozzád zarándokolnom,

Hogy egy hajtásra oly hosszút igyam

A keserűség poharából,

Amilyet eddig még talán nem ittam?...

Ez volt tehát

A múzsák egykori tanyája,

Hol most haszonbérlő zsidó lakik?

Azon szobában,

Melyben Kazinczy Ferenc

Élt s kilehelte tiszta lelkét,

Most piszkos nyávogó porontyok

Hentergenek,

S a szentek szentéből, nejének

Szobájából ím kamra lett"

E fenti kettő ugyan nem saját kigyűjtésem. Ám mutatok olyanokat is:

Mit nem beszél az a német (részlet)

"Mit nem beszél az a német,

Az istennyila ütné meg!

Azt követeli a svábság:

Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,

Ha a nyelved öltöd is ki,

Ha meggebedsz is beléje,

Ebugatta himpellére!...

Ha pediglen nem fizetünk,

Aszondja, hogy jaj minekünk,

Háborút küld a magyarra,

Országunkat elfoglalja.

Foglalod a k*rvanyádat,

De nem ám a mi hazánkat!..."

(Érdekesség, hogy én már nemsokkal korábban ráakadtam, így ismertem ezt a verset, ekképpen pedig értettem is, mikor a Jobbik ennek utolsó két sorával kampányolt. Tehát nem őrajtuk keresztül tudom. Meg is lepődtem, hogy milyen véletlen egybeesés, épp akkor válik ismertté, amikor én véletlenül megláttam Petőfi összes műve olvasgatása közben.)

Végül pedig az Élet vagy halál c. versből idézek részletet:

"[...]

Ha nem születtem volna is magyarnak,

E néphez állanék ezennel én,

Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb

Minden népek közt a föld kerekén.

[...]

Te rác, te horvát, német, tót, oláhság,

Mit marjátok mindnyájan a magyart?

Török s tatártól mely titeket védett,

Magyar kezekben villogott a kard.

Megosztottuk tivéletek hiven, ha

A jószerencse nékünk jót adott,

S felét átvettük mindig a tehernek,

Mit vállatokra a balsors rakott.

S most a hála!... vétkes vakmerénnyel

Reánk uszít a hűtelen király,

S mohó étvággyal megrohantok minket,

Miként a holló a holttestre száll.

Hollók vagytok ti, undok éhes hollók,

De a magyar még nem halotti test.

Nem, istenemre nem! s hajnalt magának

Az égre a ti véretekkel fest.

Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,

Élet-halálra ki a síkra hát,

Ne légyen béke, míg a magyar földön

A napvilág egy ellenséget lát,

Ne légyen béke, míg rossz szívetekből

A vér utósó cseppje nem csorog...

Ha nem kellettünk nektek mint barátok,

Most mint birókat, akként lássatok.

Föl hát, magyar nép, e gaz csorda ellen,

Mely birtokodra s életedre tör.

Föl egy hatalmas, egy szent háborúra,

Föl az utósó ítéletre, föl!

A századok hiába birkozának

Velünk, és mostan egy év ölne meg?

Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,

És most e tetvek egyenek-e meg?

Föl, nemzetem, föl! jussanak eszedbe

Világhódító híres őseid.

Egy ezredév néz ránk itélő szemmel

Atillától egész Rákócziig.

Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is

Leszünk, mint voltak e nagy ősapák,

El fogja lepni árnyékunk a sárba

És vérbe fúlt ellenség táborát!"

Mindezen fenti versek ma már nem túl szalonképesek. Ezekre gondolhatott a Kérdező.

"A szegényekért emelt szót, forradalmár volt, azt javasolta, hogy : "akasszátok fel a királyokat"."

- Ez ugyan igaz, de ezt ismét a helyén kell kezelni. Más versében ugyanis dicsérően szól Nagy Lajos király hatalmáról. Idézek A hazáról c. alkotásából egy részletet:

"Ne nézz ősidre, oh magyar,

Ki most sötétségben vagy itt,

Ne nézz ősidre, e napokra...

Szemeid gyöngék... a napfény megvakít.

Hazám dicső nagy ősei,

Ti földetrázó viharok!

Ti egykoron a porba omlott

Európa homlokán tomboltatok.

Oh nagy volt hajdan a magyar,

Nagy volt hatalma, birtoka;

Magyar tenger vizében húnyt el

Éjszak, kelet s dél hullócsillaga."

Nem "általánosan" királyellenes volt, hanem a magyarok felett regnáló Habsburg-házat akarta eltüntetni a föld színéről, illetve a többi abszolutista cárt, császárt, uralkodót, amelyek népek és nemzetek elnyomói voltak, a porosz császár, az orosz cár, és a Habsburgok például felprédálták egymás között a lengyel nemzetet. De a Habsburgok Észak-Itália városaiban is sortüzeket parancsoltak az olasz lakosokra.

Egyébként én sem vagyok híve annak, hogy Petőfit piedesztálra emeljük. Számomra mindig sértő volt, hogy a hazaszeretet és a szerelem - a számomra két legfontosabb érzés - példaképének állították, állítják be. Az nekem nem hazaszeretet, hogy öntözze mindenki vére a földet, aki nem magyar.

Hasonlítsuk össze Radnóti "Nem tudhatom" c. művével. Az hazaszeretet. A _haza_szeretete_. Azonnal átérződik, milyen mélyen éli meg benne mindannak szeretetét, amely a szülőföldünket, az otthonunkat jelenti.

(Bár igazságosan mérlegelve, ezt is el kell helyezni a megfelelő korban, olyan háborús körülmények között az ember természetszerűleg kevésbé toleránsan fogalmaz. Lehet, hogy én is így tennék.)

Petőfi nem lehet a szerelem mintája sem. Petőfi sok verset írt fiktív lányokról, ő nem egy adott személybe, hanem magának a szerelemnek érzetébe volt szerelmes, véleményem szerint. A Feleségek felesége c. versében úgy ír "De boldogok is vagyunk ám / Ugye, lelkem kis Juliskám?", ami számomra olyan, mintha kifejezetten kérdőre vonná, vagy félve kérdezné, hogy "ugye? ugye így van...?", szinte bele adva a felesége szájába, hogy mondja ő is. A Szeptember végén c. versben pedig még a mézes heteket tölti, de azt írja, hogy el ne hagyja őt halála után se, mert visszajön a sírból. Ez nem szerelem, ez féltékeny ragaszkodás, birtoklás. (Főleg hogy később Barguzinban ő újraházasodott, mint kiderült, amit feleségnének viszont képmutatóan megtiltott.)

Lehet, hogy én értelmezem rosszul, de ez a véleményem.

Számomra a szerelem himnusza Radnóti Tétova óda c. alkotása. Mennyivel tisztábban, szebben, mélyebben írja le a szerelem megélését? "S még mindig nem tudom elmondani neked, / mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, / óvó tekinteted érzem kezem felett."

Nem kell ott lennie mellette. Elég a tudat, hogy létezik, hogy él, és ez már kitartást ad neki a válságos sorsában.

"mit mondjak még? a tárgyak összenéznek

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a teritőn,

s magától csendül egy üres vizespohár.

Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár."

Lehet ennél szebben dicsérni egy lányt...?

folyt. köv.

folytatás:

Egyszóval számomra, mint hazaszerető, és szerelmes ember, kifejezetten sértő, hogy mindenhol Petőfit emelik ki ennek a két legtisztább érzelemnek a képviselőjeként, szobrot állítva neki, akinek sem a hazaszeretetről, sem a szerelemről nem volt fogalma, főleg ha összevetjük a mindkettőt hibátlanul megmutató Radnóti Miklóssal, a szívemhez egyik legközelebb álló költővel.

A verselése pedig - néhány valóban jól sikerült műve ellenére - csapnivaló. A butácska, túlnyomórészt négysoros (mint a "Szabadság, szerelem", vagy a "A bánat? egy nagy oceán" alkotásai), amelyekben ráadásul banális rímeket használ. Az nem művészet, hogy "megteszem; elengedem; kiveszem", vagy hogy "cipője, fogkeféje, biciklije", azaz hogy minden szót ugyanazzal a toldalékkal látunk el. Így nagyon egyszerű. Erre bárki képes. Megtalálni az egymással összecsengő, a szövegbe be is illő szavakat, mindezt választékosan, az valódi tudást igényel. Mint Arany János a balladáiban, például a Szondi két apródjában:

"Két ifiu térdel, kezökben a lant,

A kopja tövén, mintha volna feszűlet.

Zsibongva hadával a völgyben alant

Ali győzelem-ünnepet űlet."

Két gyönyörű rímeltetés is egy versszakban. Hol van ehhez képest (vagy akár az egész balladához képest) Petőfi költészete? Arany a balladáiban egyszerre több szálat vezet, több síkban fut a történet térben és időben. Gyönyörűen választékos szóhasználattal, és megigéző tájleírással. Egymagában egy balladája többet ér, mint Petőfi összese. Vagy vessük csak össze a Toldi-trilógiát Petőfi János vitézével. Persze, ízlések és pofonok, de szerintem az előbbi története sokkal eredetibb, mint az elcsépelt "a szegény fiú megmenti a lányt a gonosztól" vonalvezetés.

Egyszer kifejtettem egy irodalom tanárnőnek azon véleményemet, hogy Petőfiből sosem lett volna az a magyar költészetben, aki, ha a szocializmusban nem emelték volna fel, mint "a nép gyermeke, hős forradalmár, vörös zászlókkal, aki meghalt a világszabadságért".

(Nem véletlenül nem támogatták a csontváza utáni oroszországi kutatást a múlt rendszerben.)

Az lenne, aki valóban volt: a neve ott szerepelne a szöveggyűjteményekben néhány szép műve miatt, de ennyi. A márciusi ifjak között is meg lenne említve, mint történelmi személy, de nem főszereplőként.

Az, hogy ilyen kiemelt szerepet kapott, arra is jó volt, hogy a forradalom valódi megalkotóit - Batthyányi, Eötvös, Szemere, és a többiek, akik mind grófok, főnemesek voltak - háttérbe szorítsák, elfedjék, "a nép gyermekével".

A költészetben tehát számomra az első helyet művészetileg, abban, ahogyan a szavakkal játszott, ahogyan írt, Arany János adja.

Gondolati tartalmában, tanításaiban, erkölcsi mondandójában pedig Vörösmarty Mihály a legkiemelkedőbb, szerintem. Vörösmartyról nem akarok külön ódákat zengeni, úgy gondolom, bőven bemutatja nagyságát az, hogy az egyetlen magyar költő, aki már életében megbecsülést kapott, és meg tudott élni abból, amit írt. Szerintem nincs még egy olyan mély gondolatébresztő vers, olyan értékes tanítás, mint a "Gondolatok a könyvtárban" c. alkotása. Noha ez nem kifejezetten lírai, mégis szavalni lehet. De számomra ilyen a Szózat is, mint második himnuszunk.

Úgy gondolom, hogy a költészet napjának vagy Arany, vagy Vörösmarty születésének évfordulója kellene, hogy legyen.

Legyünk őszinték, József Attila születésnapja csak azért lett az, mert fiatal korában kommunista volt, az egyetlen az ismertebbek közül, akire ideológiailag ráhúzható volt a szocialista művészet. Azt, hogy később a "Világosítsd föl" c. versében kiábrándultan már így írt: "És vígasztald meg, ha vigasz / a gyermeknek, hogy így igaz. / Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét", csupán egy kellemetlen mellékszál, ami nem kapott hangsúlyt. Csakúgy, mint a Trianon után írt "Nem, nem, soha!" c. verse sem.

A félreértések elkerülése ellen mondom, nem gondolom József Attilát rossz költőnek, de abban is legyünk őszinték, hogy ő, mint a költészet képviselője, csak azért szerepelhet, mert "jól mutatott" kommunista múltja - attól függetlenül, hogy meddig vallotta azt, és hogy később milyen véleménnyel volt róla. (Mint fentebb kifejtettem, Petőfi is hasonló indokokból jutott oda, bár ugyan nem volt az, de rá lehetett húzni a sémákat).

ui.: Már korábban is elküldtem a választ, de Petőfi idézett verse fennakadt az automatikus trágárságszűrőn (ami beszédes bizonyítéka annak, amit mondtam, hiszen csak idéztem), de arra számítottam, hogy a moderátorok majd úgy is látják, miről van szó, és átengedik (addig pedig nem akartam a második felét sem elküldeni, hogy ne kavarodjon). Csak tegnap láttam, ahogy visszanéztem, hogy nem jelent meg.