A "magyar mentalitás" megáll a határoknál?

Ebben mi annyira meglepő?

A magyar embereknek a legjobb a génállománya, bennünk van a kedvesség, a tanulásra, munkára való hajlam, a hazaszeretet!

De ilyen környezetben nehezen lesz a hajlamból valódi tulajdonság!

Ha nem lenne ennyi gond az országban, itt is mindenki jobb személyiség lenne!

Ez bonyolult dolog. Azért van ez, mert Magyarországon halál komoly verseny áll fent az emberek között. Kinek van több pénze, kinek drágább a ruhája, kocsija, ki mennyit dolgozik, ki mennyit keres, kinek szebb az arca, kinek nagyobb a melle, ki vagányabb, trendibb, izmosabb, stb...

Aki jobb valamiben, az lenézi azt, aki nem jó benne. Úgy érzi, hogy teljesen joggal tapossa el és veszi szemétnek a másik embert, mert ő felsőbbrendű és jobb a többinél. Nincs őszinteség, nyíltság, logika, szeretet, összetartás, csak kakaskodás, hiúság és kevélység. Leginkább a mostani fiataloknál van ez meg. Ez a mi időnkben még 20-30 évvel ezelőtt (15-25 évesen) nem volt ilyen, mi jól elvoltunk az olyan társainkkal is, akik most nyominak vannak bélyegezve. Ugyanúgy elmentünk velük sörözni, focizni, strandra, ilyesmi. Nagycsoportban, kb. 20-25 ember, néha több is összejött a közeli strandon és elvoltunk. Persze azért mi is gúnyolódtunk azokkal a társainkkal, akiket nem áldott meg annyira jó képességekkel a sors, de az csak poén volt és ezt ők is érezték. Eszünkbe nem jutott, hogy kinek mennyibe került a ruhája, legújabb telefonja (nem is volt még ilyen), kinek mennyire volt belőve a haja, mennyire nagydumás és ez alapján vérkomolyan lenézni embereket. Szóval barátibb volt minden.

Ma már nem baráti, kemény küzdelem van az emberek között, hogy ki a jobb ilyen kitalált, bebeszélt dolgokban, amiknek az égvilágon semmi jelentősége nincs. Innen a komor, szürke hangulat és az, hogy elesettek és elkeseredettek az emberek. A gyerekeinknek ebben kell felnőniük.

"Leginkább a mostani fiataloknál van ez meg."

És szerinted miért?

Mert nem a versengés miatt, az tuti!

A probléma az a fiatalokkal, hogy a szülők nem adnak át nekik olyan értékrendeket, amiket régen!

Sokan arra panaszkodnak, hogy nincs idejük nevelni a gyereket!

Pedig kedvük nincs hozzá!

Hülyén hangzik ez így kimondva, de mielőtt bárki lehurrogna, mondja meg nekem, mikor ült le utoljára az élet dolgairól beszélgetni a gyerekével?

Hogy elmondja neki, hogy tisztelni kell a másikat, akármilyen?

Igazad van, ez is benne van. Én szoktam beszélgetni a fiaimmal és értelmes gyereknek tartom őket, nem is bántanak másokat. :)

Soha nem felejtem el, amikor sírva jött haza a nagyobbik, mert 6 évesen kiment focizni a pályára a 12-13 éves nagyobbakhoz és amikor az egyikük meghúzta a lábát egy eséstől, akkor a kisfiam odament hozzá, rátette a kezét a lábára és megkérdezte tőle teljes nyíltsággal, hogy "nagyon fáj Sanyi?", erre a srác belevágta a képébe, hogy "persze, hogy nagyon fáj hülyegyerek, már hogyne fájna!", a többiek meg kiröhögték őt.

Szóval igen, van benne valami...

Én is úgy gondolom, hogy elég jól neveltek a szüleim!

Volt 1-2 sötét folt, amit nem nagyon tudtak kezelni (elég sokat bántalmaztak az osztálytársaim még általánosban, és nem lett jogi következménye, mondván "ne tegyük tönkre az életüket, majd kinövik". Persze a szép szóból meg nem hallgattak, őket a szüleik nem nevelték meg otthon, úgyhogy ugyanúgy bántalmaztak tovább! Végül is azt mondom, olyan 80%-ban túl tettem magam rajta, de azért maradt nyoma)!

Ettől eltekintve rendszerető ember vagyok, és megpróbálok toleráns, lenni mindenkivel, akivel lehet!

Még nincs saját gyerekem, de ha lesz, hasonló nevelést fognak kapni!