Miért hiszik azt sokan hogy akik Európában mindig is a gyarmatosítás révén gazdagodtak, azok megváltoztak és az Európai jólétben hisznek?

Azért hiszik azt sokan, mert kicsit kevesebb demagógiával, és több gazdasági racionalitással, de nagyjából így van. Egyrészt azok az emberek, akik gyarmatosítással foglalkoztak, már meghaltak illetve már öregednek elfelé, és hacsak nem hiszünk nagyon a reinkarnációban, otromba hülyeség azt hinni, hogy egy mai angol úgy gondolkodik, mint egy 19./20. század elején elő angol, csak azért, mert ugyanannak a nemzetnek a tagja.

Másrészt, Nyugat-Európa nem azért adta fel a gyarmatbirodalmát, mert megjavultak, megsajnálták szegényeket, hanem bizony a piszkos anyagiak miatt.

Régen még megérte bevenni a fejletlen országokat, dolgoztatni az ott élőket bagóért/ingyen, adómentesen, mindenféle korlátozás nélkül. Addig, amíg ezek az országok fejletlenek, és a lakosságuk teljesen tanulatlan és modern állam szervezésérére képtelen volt, ráadásul féltek a gyarmatosítóiktól.

Ez egészen addig tartott, amíg a nyugati mentalitás el nem érte a Keletet, például a japánokat, akik elkezdtek modern államot és hadsereget szervezni, bizonyítva, hogy nem kell fehérnek lenni ahhoz hogy valaki fejlődő, erős országot teremtsen. Amikor a britek sikítozva menekültek Szingapúrból, már látszott, hogy megváltoztak kicsit az erőviszonyok. Ez a billenés a "balance of power"-ben vezetett a II. világháború utáni erózióhoz. A gyarmatokon függetlenségi mozgalmak indultak, gyakran nyugaton tanult, de helyi vezetőkkel, (például a Quit India Movement Indiában) elkezdtek aktívan ellenállni, és néhol fegyveres lázongásba kezdtek (pl.: Mao-Mao Kenyában). A gyarmattartóknak hirtelen sokba kezdtek kerülni a gyarmatok, mert nem volt már elég néhány ezer katonát ott pihentetni, komoly fegyveres és politikai ellenállás alakult ki, amelyet néhol határozottan értelmes emberek vezettek.

Azok akik nem kaptak észbe, és adtál fel a problémás gyarmatokat, azok úgy jártak, mint Portugália Angolával: csak küldték a katonákat és verték el a pénzt a háborúra, annyira, hogy már bőven többe került a csetepaté a gyarmaton, mint amennyi haszon onnan bejött.

Ez jelentette a gyarmati rendszerek végét, és felváltott a jóléti államok szegényebb országokkal való kereskedelme, illetve a hadseregek helyett a cégek mentek nyugatról keletre.

Ez ugyan drágább, mint a gyarmati gazdálkodás, mivel a munkást ki kell fizetni (még ha nem is keres sokat) és adózni is kell utána, na meg nem lehet agyonlövetni a béremelésért sipákoló munkást, de még mindig olcsóbb, hogy katonákat és felszerelést pazarolni egy végeláthatatlan konfliktusra.