A szocializmusban többnyire miért csak kocka házak épültek?

Kedves 08-08 02:03-as válaszoló!

Először is bocsánat a megkésett válaszért.

"Tévedsz, nem azért tetszenek azok az épületek, mert a politikai nézeteim azt diktálják, hanem mert tetszenek, és kész. Ugyanúgy, ahogy tetszenek szocializmus előtti épületek is."

Valamint

"Akkor a szocializmusnál korábbi épületek hangulata miért van rám ugyanolyan hatással?"

Illetve

"Ismét: akkor miért vannak rám ugyanilyen megnyugtató hatással a szocializmusnál régebbi tárgyak, bútorok?"

- Igazán érdekelne, hogy milyen 'a szocializmusnál korábbi' épületekre gondolhatsz, amelyek 'ugyanilyen megnyugtató hatással' vannak rád, azt megelőzően ugyanis a századelő Magyarországán a neogótika, a neoreneszánsz, a szecessziós irányzatok jellemezték az építészetet (és általánosságban az élet bármely területét) - amelyek viszont éppen a faragványokról, a jelentéktelennek tűnő kidolgozottságukkal, a nem látható helyeken is részletekre való odaügyelésről ismerhetőek fel.

Amelyekről viszont Temagad azt írtad:

"De volt itt említve faragott homlokzat is. Na, ez megint a sznobság, mert ugye egy modern épület sosem lehet szép, de egy régi vagy régies épület, egy faragott homlokzat, az mindig. Akkor is, ha oltári giccses."

Bár ezek a millenniumi építkezésekben öltöttek testet, gyökeresen - érthető módon - nem lettek az alapokig visszabontva, és így a későbbi művészeti stílusok nem hagytak olyan jelentős nyomot az ország képére, egészen az 1945-ös pusztulásig elmondható ez, vagyis a szocializmus ihlette, háború utáni újraépítésekig.

Tehát?

"Érdekes módon viszont, akik a szocialista építészetet kritizálják (vagy mást azokból az időkből), azok kísértetiesen hasonló véleményen vannak. Mintha nem is a saját gondolataikat fújnák."

- Sokszor megkapom ugyanezt, ugyanígy megfogalmazva, pedig minden, amit itt, általánosan tekintve ezen az oldalon leírok, saját gondolatom, ritkán idézek mástól, vagy hivatkozok bárkire is. Ha ez történetesen egyezik a máséval, miért is olyan lehetetlen, hogy egyszerűen csak ugyanaz a véleményünk - egymástól függetlenül kialakulva? Tényleg olyan elképzelhetetlen ez bárki számára? Volt már olyan, amikor később fedeztem csak fel - én egyre kevésbé merülök el a híradók követésében -, hogy egy politikus ugyanazt, ugyanazokkal a szavakkal mondja, mint korábban én is, pontról pontra ugyanúgy érvel, talán még a sorrend is azonos, anélkül hogy tudomásom lett volna róla, ilyenkor természetesen önállótlansággal vádolnak meg, pedig egyszerűen csak annyi történt, hogy történetesen _tényleg_ azon a véleményen vagyok, az illető honatya meghallgatása nélkül is. Éppen ez igazolja a hitelességemet. Nálam a politikai orientáció nem fordítottan alakult ki, miszerint eldöntöttem, hova tartozok, majd ahhoz kötöm a véleményemet, éppen a véleményem másokban való felismerése jelölte ki, mi/ki képviseli valóban a személyiségemet.

Nyilván, én is látom magam körül, hogy milyen szánnivaló, és kívülről nézve nevetséges, amikor embereket vitatkozni látok, és gyakorlatilag visszamondják egymásnak az aznapi népszavát és magyar nemzetet (hasraütésszerű példát mondtam, de volt, hogy valóban az előző napi ATV-t hallottam visszaidézni, a másikuk a köztelevíziót, és egyikről sem hittem, értik is, miről beszélnek), saját véleményükkel mindig "megvárva", mit is kell gondolniuk, abszolút nem áttekintve a helyzetet. De ehhez nem kell sem jobb, sem baloldalinak lenni, az emberek többsége ilyen.

"Kilométerekről érezni, hogy beléjük nevelt politikai elvek határozzak meg a véleményüket."

- Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy Te keversz politikát olyanba, amibe felesleges, mintha ezt is a harc megvívásának egy formájaként értékelnéd.

"Már írtam, hogy nyugat-európában is épültek ilyenek, sőt még Amerikában és Kanadában is tudtommal, tehát értsd/értsétek meg végre: nem szocialista sajátosságról van szó."

- Nem is erről beszéltem, hanem ezeknek kiterjedtségéről és monopóliumáról, márpedig én a google-be beírva sem láttam ugyanazt a domináló látványt Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin keresőszavaival.

"Ez nem sznobság, ez az esztétikum, és a benne megülő munka értékelése.

-> Nézd, ilyeneket lehet írni, de baromi sznobul hangzik."

- Nem, fellengzős megfogalmazás talán, de másként akkkor sem tudom írni: ehhez szellemi érettség kell, és az alkotás képességének tisztelete. Hiszen a sportteljesítmény előtti meghajlásra sem mondjuk, hogy úgymond "sznobság".

Érdekes, hogy annak, hogy ténylegesen vannak az "alternatív stílusirányzatoknak" a jelenkorában "meg nem értett művészlelkei", sállal, vastagkeretes szemüveggel, svájcisapkával, és valóban sznob módon beszélnek valamiről, mondván, ezt a pórnép nem érti, ők fel nem fedezett kincsek, téves ellenpólusaként kialakult egy olyan, magát ezen "felülemelkedni képesnek" tartó, "öntudatos" ember, aki már azt is sznobságnak értékeli, amely viszont valóban lenyűgöző.

És én nem azt mondom, hogy például a modern művészet ne lehetne értékteremtő, hogy leragadtam volna az alabástromból faragott szobroknál, bármi, ami azon túlmutat, nem művészet. Dehogy. De az nem az, amiket a Szépművészetiben mutogatnak. Miért nem? A művészetnek két ismertetőjele van.

1) Olyat alkot, amely a szemnek kellemes, jó érzés ránézni, az ember hüledezik, vagy minimum megakad mellette;

2) Újraalkotása nem kivitelezhető bárki számára, azaz kivételes képesség kell hozzá, ami mások előtt éppen ennek okán tiszteletet vált ki, a képessége tiszteletét.

Egyszer már írtam róla, miként telt el néhány órám a Szépművészetiben. Most nem ütögetem le a karaktereket ismét, belinkelem:

http://www.gyakorikerdesek.hu/politika__egyeb-kerdesek__4447..

"Sokan már attól kultúrembernek és műértőnek hiszik magukat, hogy művészettel foglalkoznak, még akkor is, ha nem sokat értenek vagy éreznek belőle. Nekik elég az, hogy az elismertet megtekintik."

- Igaz, a rá való reagálásomat lást a fentebbi bekezdésnél.

"És tényleg ez lenne az, ami hiányzik az életed teljességéhez?

-> Igen, mert ha nincs hangulata egy épületnek, az még elmegy. Ha soknak nincs, és közöttük élsz, az olyan, mintha nem is élnél. Onnantól semmi érzelmi kapcsolatod nincs a tárgyi környezeteddel."

- Érzelmi kapcsolatod _bármivel_ lehet, egy botnak is te tudsz érzelmi töltetet adni, rajtad múlik. Nekem betonrengetegekhez, hamuszürke, kocka börtönkpmolexumokhoz semmi érzelmi kötődésem nincsen, hideg, nem élő-lélegző, színek és formák nélküli, idegen, élettelen, végletekig funkcionalista, gyakorlatias látványt nyújtanak, az ember "csak úgy él" bennük, pont annyira tudok hozzájuk érzelmileg kötődni, mint egy gyártó gépsorához.

Olyan, mint az étel, ami fűszerek, ízek, színek és illatok nélküli, és csupán a jóllakást szolgálja, nem törődve vele, hogy az embernek nem csak teste van, annál összetettebb élőlény.

Neked nem ezen épületek bármilyen karaktere miatt, hanem a bennük megélt gyermekkorodhoz való kötődése okán van érzelmi tölteted.

"Ha adott esetben tüdőkezelésre kellene járnod a mérgező azbeszt miatt, erről is más véleményed lenne."

Nyugaton is használták, nem a gonosz komcsi bácsik akartak vele megmérgezni bennünket. Sajnos későn derültek ki a káros hatásai."

- Azért nem olyan későn, és a felelősség éppen abban áll, milyen reakcióideje van erre egy államnak. Nem is arról van szó, hogy ez valamiféle galád összeesküvés lett volna "a nép" ellen.

"Egyébként nem értem, mit jössz folyton a panelházakkal. Nem csak házak épültek a szocializmusban. De érdekes módon az emberek egy része mindent, de tényleg minden akkori épületet rondának tart. Közben egy borzasztó giccs vagy egy teljesen jellegtelen újabb épület vagy rondán felújított régi nem szúrja a szemüket"

- Talán abban van a magyarázat, hogy ezek itt-ott jelennek meg, önmagukban, megbújva a többi között, így kevésbé zavaróak, átsiklik rajtuk a tekintet. Ellenben a szocialista épületek városrésznyi területeket töltenek meg, és mindenhol beléjük lehet futni, az embereknek pedig egészen egyszerűen nem tetszik. Már akkor sem tetszett, és most is az a véleményük róla. Fogadd el, hogy ez így van, és ne akard szembefordítani az embereket a saját elvárásaikkal, hogy ők alkalmazkodjanak a világhoz, és ne éppen ők formálják azt saját szépérzéküknek megfelelően.

"Közben meg az az igazság, hogy ezt az építészeti stílust brutalizmusnak hívják, amely nyugaton is elterjedt volt. Keress rá a Google képkeresőben, hogy "brutalism". Meglepően ismerős épületeket fogsz látni, és talán a leírtak után, szabadulva attól a hiedelemtől, hogy ez az irányzat a szocializmus találmánya, képes leszel némelyik épület zord, de valahol mégis lenyűgöző szépségét elismerni."

- Akkor szemléletesebbé teszem. Ez hideg, masszív, zord, kemény, magától ellökő, feltűnése nélkül is méltóságteljes épület, ahogyan Te fogalmaztál:

[link]

[link]

Faragványok nélkül, és nem múltszázadi. Mégis értéket képez.

Ez értéktelen bóvli, ami pusztán a praktikumra törekszik, és az ember semmi elismerés-félét nem érez, ha elmegy mellette, lakóépületként tekint rá, az éles elválás a környezetétől pedig még szemléletesebbé teszi:

[link]

Olyan hatást kívánsz elérni, mintha felfognál valamit, amit rajtad kívül senki más nem, pedig éppen hogy nem érted, mitől válik valami értékessé.

Meg kellene értened, hogy aki ért hozzá, az díszek nélkül, egyszerűségében is tud impozánsat alkotni. De az, amit a szocreál képvisel, nem ilyen. Az beton, és tervezésében egy vonalzónál többet nem vettek hozzá igénybe, az olcsóság, a kontárság, a közöny és silány minőség pedig taszítja az embert, nem váltja ki azt az érzést, hogy én ezt tovább akarom nézi, újra látni akarom később is, visszatérek hozzá.

Nem kell ehhez még csicsás faragás, és díszek sem. Dísztelen épület is elérheti ugyanezt a hatást. Új épület is. De a művész éppen attól egyedi, hogy el tudja érni azt, amit akárki nem, és ehhez bármilyen eszközt igénybe vehet - ezek egyike sincs azonban jelen a szocialista idők Magyarországának tárgyi emlékeiben, nem is volt céljuk, másfelé tekintettek, ami pedig nem jött be. Nem is alkotott maradandót, ami politikai váltásoktól, korszakoktól függetlenül, világörökségi helyszínekké válhatna száz év múlva. A múlt századi Budapest képe ellen sem emelte fel senki a hangját, a Bécstől való elszakadás, és az államrend megváltozását követően, Károlyi Mihály köztársasági elnökké való kikiáltása után.

"És talán eggyel kevesebben lesznek, akik mindenáron lebontanák az ilyen épületeket."

- Végleges eltüntetéssel semmivel kapcsolatban nem értek egyet, így ezek írmagjának kiirtásával sem, de csak mint egy kor emlékei, néhol lenne érdemes hagyni a paneltömbökből.

"Sokszor megkapom ugyanezt, ugyanígy megfogalmazva, pedig minden, amit itt, általánosan tekintve ezen az oldalon leírok, saját gondolatom, ritkán idézek mástól, vagy hivatkozok bárkire is. Ha ez történetesen egyezik a máséval, miért is olyan lehetetlen, hogy egyszerűen csak ugyanaz a véleményünk - egymástól függetlenül kialakulva? Tényleg olyan elképzelhetetlen ez bárki számára?"

Van, akinek önálló véleménye van, és van, aki igazodik egy csoport véleményéhez, akár tudatosan, akár öntudatlanul. Mert ezt hallja, ez a divat, ezt kell követni. Én az önálló véleményeket szeretem, mert aki erre képes, az gondolkodik, és akár évszázados hülye beidegződések hibáit is észre tudja venni. De elismerem, erre nem mindenki képes.

"Nem is erről beszéltem, hanem ezeknek kiterjedtségéről és monopóliumáról, márpedig én a google-be beírva sem láttam ugyanazt a domináló látványt Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin keresőszavaival."

Rengeteg ilyen épület van például Angliában vagy Kanadában, konkrétan egyes régebbi filmek ilyenekkel vannak tele. Arról viszont nem tehetek, hogy te Kelet- és Nyugat-Berlint írsz be a keresőbe, és csodálkozol, hogy nem találsz ilyen épületeket. Elárulom, ha Budapestet írnál be, akkor se látnál egy darabot se. Nálunk se csak ebből áll az ország. De ha direkt becsukod a szemed, akkor nehéz meglátni valamit...

"Nem, fellengzős megfogalmazás talán, de másként akkkor sem tudom írni: ehhez szellemi érettség kell, és az alkotás képességének tisztelete."

Szerintem ez egy totál sznob és beképzelt mondat. Másrészt nem tudom, egy brutalista épület miért ne lehetne lenyűgöző.

"De a művész éppen attól egyedi, hogy el tudja érni azt, amit akárki nem, és ehhez bármilyen eszközt igénybe vehet - ezek egyike sincs azonban jelen a szocialista idők Magyarországának tárgyi emlékeiben, nem is volt céljuk, másfelé tekintettek, ami pedig nem jött be."

Vagyis szerinted a szocializmus alatt semmilyen maradandó művészi alkotás nem született. Kicsit se vagy elfogult, tényleg.

Emeld már ki konkrétan, kérlek, mi fájdítja a szívedet, mely konkrét épületek úgymond "nem megbecsültsége".

Mert eddig nagyon úgy tűnik, hogy te vagy elfogult, legalábbis érezhetően elfogyott a patronod, mert a levelem úgy 80-90%-ára érdemben nem reagáltál. És az olyan reflexszerű odavetés, hogy "De elismerem, erre nem mindenki képes.", majd _ezután_, hogy "Szerintem ez egy totál sznob és beképzelt mondat.", sokkal inkább tükörként fordítja vissza azt a kevés mondatodat is.

Nem tudtam kihagyni, hogy ne kanyarodjak vissza ehhez a kérdéshez. Más téma, de jól leírja, amit mondok:

https://www.youtube.com/watch?v=UKtjDDsO6Y4

Nem sznobizmus, és nem giccsesség, amiről beszélek, hanem a belefektetett munka értéke. Giccs az, amikor a cigányvajdának csak pénze van, és ezt mutogatni is akarja, de érzéke nincs az ilyesmihez.

Nekem tetszik. A legszimmetrikusabb, legegyszerűbb, legletisztultabb, legmértéktartóbb, és a legszebb emlékeim ehhez fűződnek gyermekkorom révén, mert ilyenben nőttem fel.

A mérete is pont eltalált. Se nem túl nagy, se nem túl kicsi, pont megfelelő egy közepes, kétgyerekes családnak. Mértéktartó, mégis kényelmes.