A szocializmusban többnyire miért csak kocka házak épültek?

Nagyon el vagytok tévedve,ha azt hiszitek,hogy maga a panel dolog oroszoktól jött és szocializmushoz köthető.Amerikában már 20 as 30 as években voltak panel rengetegek.

Ruszkik csak átvették ezeket,majd még jobban elterjedt ez,főleg 70es 80 as években.

A melóst meg nem nagyon érdekelte,hogy kocka házban lakik.Volt családja,munkája,biztos jövője meg Trabantja.

A panelházak megoldást nyújtottak az adott korban az adott problémára. Mivel a fél ország romokban állt és jelentős lakáshiány volt, gyorsan és olcsón kellett lakásokat biztosítani a társadalom igen széles, szegényebb rétegének. A házgyárak ilyen szempontból tökéletesek voltak, az adott pénzből és időből te sem tudtál volna jobbat kihozni, igazából bravúr volt, ami megvalósult. Ehhez sajnos hozzá tartozott a sorozatgyártás hátránya, ami meghatározta a formát. Ezt feldobni nem volt igény, kisebb bajuk is nagyobb volt az ilyesminél.

Nemrég keletkezett az igény arra, hogy valamit kezdjünk ezekkel az épületekkel. A helyzet az, hogy tartószerkezetileg még 50-100 évig is működhetnek a panelházak. Rengeteg rehabilitációs terv készült már el, ami nem Ps hab + színes festék, hanem valódi átalakítás, üveghomlokzat, erkélylemezek hozzáépítése, zöldtető és park, sorolhatnám. A gond az, hogy pénz nincs rá. Németországban és Spanyolországban már készítettek kísérleti épületeket belőlük: irodaházat, luxusszállodát, luxus lakóparkot. De ezek olyan beruházások, amire itthon még évtizedekig nem lehet példa.

Bár néhány ügyes beavatkozás már itthon is megvalósult.

Ahogy itt már írták, elsősorban gyorsan akartak nagy eredményt elérni. Ennek volt is látszatja. Dunaújváros helyén korábban egy nagy pampa volt, és gyakorlatilag máról holnapra egy nagyváros nőtt ki belőle. Ez mindenképp elismerésre méltó. Bár az éremnek két oldala volt: a lakások rendkívül rossz minőségűek, mindenféle komfortot nélkülöztek, és még az egészségre is károsak. Tévedés azt mondani, hogy az egyszerű embereket nem érdekelte, láttam olyan karikatúrát a korból, amely a lakások szűkösségét gúnyolta ki.

Arról nem is beszélve, hogy a betondzsungel világában milyen lehangoló élni, a szocializmusban mindenféle díszítettséget "polgári csökevénynek" minősítettek, a berendezések terén ugyanígy. Az ilyen rovarvilágot idéző kaptárokat pedig ma próbálják valahogy emberi formával ellátni, szívárványos festésekkel, de a faragott homlokzat szépségeivel így sem érnek fel.

A másik ok, amiért ez volt a kor irányvonala, az falun mutatkozott meg leginkább: ez is része volt az uniformizálásnak. A egyenlő társadalom megteremtésének nevében volt három standard házterv, és azokból lehetett választani. Ne legyenek jómódúbbak, szegényebbek - persze ez csak felszínes "kezelés" volt.

És ami az unalmas jellegtelenségen kívül elszomorít engem, hogy ennek a rombolásnak lettek áldozatai az addigi jellegzetes tájházak, amik tovább csorbították a magyar kultúra sokszínűségét.

Nem tudom, '60-as, '70-es évekbeli nyugat-európai filmekben ugyanilyen kocka betonépületeket látni. Ezért nem hiszem, hogy szocialista sajátosságról lenne szó, inkább arról, hogy ma mindent, ami nem tetszik, a szocializmusra kell kenni. A kör persze ördögi, mert ami szocialista, az nem is tetszhet.

Nade, szerintem egyáltalán nem rondák ezek az épületek. Van hangulatuk, külön örülök, ha még az eredeti berendezési tárgyak megvannak, mert az akkori stílus sokkal jobban tetszik. Annál nagyobb baj, hogy ma minden ilyen épületet felújítanak, és nem őrzik meg az eredeti jelleget. Természetesen, akikbe azt nevelték, hogy minden, ami szocialista, az rossz, azok örülni fognak a felújított épületek teljesen jellegtelen kinézetének, a borzasztó pasztell színárnyalataiknak. Én viszont egyre rosszabbul érzem magam ebben a hangulat néküli világban. Mert a régi legalább picit borongós vagy komor volt, a mostani viszont semmilyen. Ennél rosszabb dolog pedig nem létezik.

Tényleg, miért kell mindent megváltoztatni, ha pár évtizeddel korábbi hatalom idején épült, és miért tiszteljük, óvjuk, ha pár évszázaddal korábbi idején? Csak nekem tűnik ez borzasztó sznob dolognak? De volt itt említve faragott homlokzat is. Na, ez megint a sznobság, mert ugye egy modern épület sosem lehet szép, de egy régi vagy régies épület, egy faragott homlokzat, az mindig. Akkor is, ha oltári giccses.

Aztán vannak a panellakások, ugye. Talán a szürke tényleg kicsit túl szürke volt, de amit most csinálnak velük, az gusztustalan. Véletlenül se választanak élénk színeket, és összevissza csíkozzák őket. Ráadásul eltüntetik az elválasztó vonalakat, így semmi formája az épületnek, tényleg csak egy unalmas kocka az egész. Pedig voltak régebben is, eredetileg is, nem szürke panelek, amik valamilyen élénk színűre voltak festve, és azok bizony jól néztek ki, olyanban simán laknék ma is. De most még azokat is elrondítják az új kinézettel.

Valahol nagyon szomorú, hogy a városomat egyre kevésbé érzem a városomnak, csak mert egyesekben annyira erősek a politikai beidegződések, hogy a múltat végképp el kell törölniük. De mit lehet tenni egy olyan országban, ahol az emberek jelentős részében még az esztétikai ízlést is a politikai elvek határozzák meg.

És még egy érdekes dolog, amit sosem tudtam felfogni. Miért tesz mindenki úgy, mintha a proli tömegek korábban palotákban laktak volna, csak a csúnya szocializmus kényszerítette volna ilyen szörnyűséges panelházakba őket? Ráadásul éltem panelban, és nem tűnt rossz minőségűnek, pedig nem vagyok egy igénytelen ember.

Ó, kedves 10:44-es válaszoló....

Minden rosszalás nélkül mondom: valójában éppen te igazítod itt láthatóan az ízlésedet a politikához.

Na essünk neki!

"Nade, szerintem egyáltalán nem rondák ezek az épületek. Van hangulatuk, külön örülök, ha még az eredeti berendezési tárgyak megvannak, mert az akkori stílus sokkal jobban tetszik."

- Elmondjam ennek az okát? Minden tárgy, amelyet látsz, a gyerekkorodat idézi. "Nekem pont ilyen perselyem volt gyerekkoromban", "Anyukám pont ilyen széken varrt". Persze, hogy pont ilyen, mivel akkor, hogy ne legyenek társadalmi ellentétek, mindenből egyfélét és azonosat gyártottak, nem volt egyedi karaktere semminek. Nekünk pont olyan bútoraink voltak, mint a Gazdálkodj okosanban, és a szomszédunknak is. Egyforma áron is voltak, évszámtól függetlenül - a társasjátékban is.

"Annál nagyobb baj, hogy ma minden ilyen épületet felújítanak, és nem őrzik meg az eredeti jelleget."

- Nem fog megmaradni az, amire vágysz a retro bútorzattól. Nem tudod lebetonozni az időt valahol. Ez a nosztalgia mindig hamis. A gyerekkorod tárgyaitól azt a gyerekkori, lélekben megvalósult nyugalmat várod vissza, amit ma hiányolsz. De az az életkorod miatt volt, és hibásan kapcsolod azt az élőkörnyezeteddel.

"Tényleg, miért kell mindent megváltoztatni, ha pár évtizeddel korábbi hatalom idején épült, és miért tiszteljük, óvjuk, ha pár évszázaddal korábbi idején? Csak nekem tűnik ez borzasztó sznob dolognak?"

- Nem. Egy régi épüt is lehet szép, egy modern épület is lehet szép - amennyiben szellemet ad neki a megvalósítás, és jó érzés ránézni. És ezzel nem azt mondom, hogy minden épület váltsa meg a világot. De íme a városháza Budaörsön:

[link]

[link]

[link]

Bár képen nem igazán átadható.

Látható viszont, hogy még az élesvonalú, szögletes épületek is lehetnek szépek. A karaltertelen szocialista panelkockák viszont egyikbe sem tartoznak. Rovarkaptároknak tűnnek, börtönkomplexumoknak, szürke kockák, kis lukakkal.

"De volt itt említve faragott homlokzat is. Na, ez megint a sznobság, mert ugye egy modern épület sosem lehet szép, de egy régi vagy régies épület, egy faragott homlokzat, az mindig. Akkor is, ha oltári giccses."

- Ez nem sznobság, ez az esztétikum, és a benne megülő munka értékelése. A "giccses" jelzőt nem tudom, milyen konkrét példára tudnád említeni. Budapest belvárosában, vagy Székesfehérvár óvárosi részén, de akár Bécsben én semmi fanyalgásra okot adót nem láttam. Csak hüledeztem, ahogyan a faragások részletességén elmerengett a szemem, és nem volt két hasonló sem. Számomra a giccs Győzike otthona.

Ez a kor viszont kiforrott szépérzékkel bírt.

"Aztán vannak a panellakások, ugye. Talán a szürke tényleg kicsit túl szürke volt [...]" illetve "[...]picit borongós vagy komor volt[...]"

- És tényleg ez lenne az, ami hiányzik az életed teljességéhez?

"de amit most csinálnak velük, az gusztustalan. Véletlenül se választanak élénk színeket, és összevissza csíkozzák őket. Ráadásul eltüntetik az elválasztó vonalakat, így semmi formája az épületnek, tényleg csak egy unalmas kocka az egész."

- Eddig is az volt. De igazat adok abban, hogy ez nem megoldás. Az egészből nem lehet többet kihozni, újak építésére pedig nincs pénzkerete az országnak. Ezért marad így.

"Valahol nagyon szomorú, hogy a városomat egyre kevésbé érzem a városomnak, csak mert egyesekben annyira erősek a politikai beidegződések, hogy a múltat végképp el kell törölniük."

- A múltat eltörölni éppen a korábbi rendszer görcsös kényszere volt. Korábban egy otthon alapján megmondhattad, hol jársz az országban. Ma Szegeden pontosan ugyanazokat a Kádár-házakat találod, mint Szekszárdon, vagy Hajdúszoboszlón. Nem mert ez volt a praktikus az emberek véleménye szerint, nem mert olyan jól sikerült koncepció lett volna, hanem mert belekényszerítették a társadalmat törvényileg az egyenséma alapú építkezésbe.

"Miért tesz mindenki úgy, mintha a proli tömegek korábban palotákban laktak volna, csak a csúnya szocializmus kényszerítette volna ilyen szörnyűséges panelházakba őket?"

- A baj ott van, hogy nem tudok hálálkodni, miszerint "A szocializmus újjáépítette a városokat a lebombázott országban", mert ez evidens, ugyanez a vasfüggönyön túl is megtörtént, csak sokkal magasabb színvonalon, élhetőbb minőségben. Ehhez a legjobb példa Berlin. Egyetlen város, teljesen elpusztították. A szocializmus villámgyorsan felhúzta a panelházakat és otthont adott a kibombázott munkás csalàdoknak. Taps-taps. Ugyanez nyugaton is megtörtént, hasonló sebességgel, jobb minőségben. Érdem? Vagy inkább egy pontja annak, amiért a szocializmus inkompetens emberek alkotása, akik miatt messze elmaradtunk attól, amire adottságaink szerint lehetőségünk volt, és emberöltőnyi a szakadék nyugat és kelet között jelenünkben is? Nyugat- és Kelet-Berlin szemléletes abban, mi volt a megvalósítás, és mi az elérhető. A rendszer maga nem volt képes többet kisajtolni magából. Ha egy államapparátus pusztán csak nem él azzal, amire egyébként hivatott lenne, már az is a felelőssége.

"Ráadásul éltem panelban, és nem tűnt rossz minőségűnek, pedig nem vagyok egy igénytelen ember."

- Ha adott esetben tüdőkezelésre kellene járnod a mérgező azbeszt miatt, erről is más véleményed lenne.

"Minden rosszalás nélkül mondom: valójában éppen te igazítod itt láthatóan az ízlésedet a politikához."

Tévedsz, nem azért tetszenek azok az épületek, mert a politikai nézeteim azt diktálják, hanem mert tetszenek, és kész. Ugyanúgy, ahogy tetszenek szocializmus előtti épületek is. Hogy lehet ez, ha az ízlésemet a politikához igazítom? Érdekes módon viszont, akik a szocialista építészetet kritizálják (vagy mást azokból az időkből), azok kísértetiesen hasonló véleményen vannak. Mintha nem is a saját gondolataikat fújnák.

"Elmondjam ennek az okát? Minden tárgy, amelyet látsz, a gyerekkorodat idézi."

Akkor a szocializmusnál korábbi épületek hangulata miért van rám ugyanolyan hatással?

"A gyerekkorod tárgyaitól azt a gyerekkori, lélekben megvalósult nyugalmat várod vissza, amit ma hiányolsz."

Ismét: akkor miért vannak rám ugyanilyen megnyugtató hatással a szocializmusnál régebbi tárgyak, bútorok?

"A karaltertelen szocialista panelkockák viszont egyikbe sem tartoznak. Rovarkaptároknak tűnnek, börtönkomplexumoknak, szürke kockák, kis lukakkal."

Már írtam, hogy nyugat-európában is épültek ilyenek, sőt még Amerikában és Kanadában is tudtommal, tehát értsd/értsétek meg végre: nem szocialista sajátosságról van szó. Talán így sikerül elfogultság nélkül nézni őket. De ne érts félre, én sem a lepusztult, szürke paneleket védem, ezt tisztáztam az előbb is, és nyilvánvalóan nem tartok szépnek mindent a szocializmus idejéből.

"Ez nem sznobság, ez az esztétikum, és a benne megülő munka értékelése."

Nézd, ilyeneket lehet írni, de baromi sznobul hangzik. Van, aki tényleg azt hiszi, a kovácsoltvas kertkapuja, a faragott oszlopfői, a kőoroszlánjai esztétikai értéket képviselnek, nem pedig oltári giccsek. Sokan már attól kultúrembernek és műértőnek hiszik magukat, hogy művészettel foglalkoznak, még akkor is, ha nem sokat értenek vagy éreznek belőle. Nekik elég az, hogy az elismertet megtekintik.

"És tényleg ez lenne az, ami hiányzik az életed teljességéhez?"

Igen, mert ha nincs hangulata egy épületnek, az még elmegy. Ha soknak nincs, és közöttük élsz, az olyan, mintha nem is élnél. Onnantól semmi érzelmi kapcsolatod nincs a tárgyi környezeteddel.

"Ha adott esetben tüdőkezelésre kellene járnod a mérgező azbeszt miatt, erről is más véleményed lenne."

Nyugaton is használták, nem a gonosz komcsi bácsik akartak vele megmérgezni bennünket. Sajnos későn derültek ki a káros hatásai.