Mi ez a nagy felháborodás amiatt, hogy munkajövedelem mellett ne lehessen nyugdíjat is felvenni? Így lenne pedig igazságos, nem?

A mai helyzetben érthető az intézkedés, mert nagyon sok a munkanélküli és valahogy helyet kell csinálni a fiatalabb generációnak, hogy legyen esélye munkába állni,

DE, az aki elérte a nyugdíjkort az ugyan úgy megélte ezt és ledolgozta az idejét, fizette az adókat, hogy majdan nyugdíja legyen. Neki ez jár, megdolgozott érte.

Másrészt a mai nyugdíjak mellett nem lehet megélni. Egyszerűen muszáj munkát vállalniuk, hogy ne halljanak éhen. Nincs mese.

A többség nem szórakozásból akar a nyugdíj mellett dolgozni is

"Másrészt a mai nyugdíjak mellett nem lehet megélni."

Alsóbb jövedelmi kategóriákban a mai nyugdíjasok nyugdíja néhány év alatt eléri a fizetésüket.

Például nálunk a bolti eladók 60ezer Forintot keresnek. A 90-es években ugyanabból a boltból nyugdíjba ment rokonom (kevesebb mint 20 év munkaviszonnyal) nyugdíja a folyamatos emelések mellett közel 100ezer.

Akkor mennyire is fontos, hogy nyugdíj mellett még dolgozhasson is?

Vagy hozhatnám példának egyik ismerősömet aki nyugdíjas katonatiszt és mellette postás. A nyugdíja 100-ezer fölött van ő van rászorulva a postai állásra vagy a munkanélküli fiatal akinek még háztörlesztésre/albérletre, gyereknevelésre is kell költenie.

De elismerem nehéz a nyugdíjas kontra dolgozó problémáról értelmesen vitatkozni, mert bizonyos szempontból mindenkinek igaza van.

Ennek is az 1 kulcs tett be.

Ugyanis az volt a szabály hogy a nyugdíj és a munkajövedelem együttes értéke után kellett az szja t megfizetni. Eddig a 2. kat ba esett az ilyen jövedelmek nagy része. Ma meg......

Nyilván lenne megoldás mai is, és nem diktatórikusan kijelentve hogy nem dolgozhat nyugdíj mellett a nyugger.

Megfelelő adóztatással megoldható, hogy a lehetőség is adott legyen, de ne is legyen annyira egyszerű hogy tömegesen megjelenhessen.

Kedves kérdező!

Mint sok mindennek, ennek is attól függ ennek a megítélése, hogy honnan nézed.

Ha azt mondod, hogy a nyugdíj azért van, hogy a munkavégzésre már alkalmatlan időseknek szociális biztonságot nyújtson, akkor logikus, hogy aki még olyannyira képes dolgozni, hogy ő maga szeretne is, az ne kerüljön be abba a körbe, akik nyugdíjat kapnak.

A másik oldalról viszont mi van azzal a 70 éves, de jó erőben lévő bácsival, aki (mivel kötelező) mondjuk 18 éves korától befizet a kasszába, ám úgy dönt, hogy mivel őt a munka "élteti", ugyanúgy árulna a kis sarki trafikjában, mint az elmúlt 50 évben és nem hagyná abba. Tudja is csinálni, szereti is csinálni. Akkor ő viszont hiába fizetett be a közösbe, sosem kap semmit? Vagy csak akkor kap, ha lemond a munkájáról? Innen nézve viszont igazságosabb lehet, ha egy bizonyos életkor után ő is elkezdi visszakapni azt, amit befizetett.

Szerintem itt "igazi igazság" nem igazán van. Ha innen nézed ez igazságos, ha onnan nézed, az.

Elvi síkon engem az háborít fel, hogy ez csak a közszférában dolgozókra vonatkozik. Miért vagyon és iskolatitkárként hátrányosabb helyzetben, mint egy üzem alkalmazottja?

Amúgy meg két szerzett jogot ütköztet. Aki elérte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, és megszerezte a szükséges szolgálati időt, az a magyar jog szerint nyugdíjra jogosult.

Aki dolgozik, az a magyar jog szerint munkabérre jogosult.

Tehát az, hogy valamelyiket a kettő közül nem kapja, az sérti az alapvető jogait.

Akkor azt kellene mondani, hogy aki elérte a rá irányadó nyugdíjkorhatárt, az nem dolgozhat tovább és pont.

Ami viszont a bicskát nyitogatja a zsebemben az az, hogy természetesen ez a parlamenti képviselőkre sem a kormánytagokra nem vonatkozik.

Teljes mértékben igazad van, egyetértek. Én azt nem értem, hogy eddig hogyan lehetett egyáltalán ilyen, hogy valaki egyszerre kapjon fizetést, és nyugdíjat. Kinek jutott ez eszébe?

Ezzel háromszorosan okoz kárt. Egyfelől két ember költségét teszi ki az államkasszának, egy aktív dolgozóét, és egy nyugdíjasét, holott őmaga csak egy személy.

Másrészt ezzel a friss pályakezdők elől tartja fenn a munkahelyeket, akik így munkanélküliek lesznek, és álláskeresői juttatásra lesznek jogosultak.

Harmadrészt pedig a nyugdíjából nem kell adóznia, míg a fiatal, aki a helyére menne dolgozni, a béréből adózna.

Azaz azzal, hogy ott marad, csak egy személy munkateljesítményét adja, de három után hoz költséget (egy munkavállaló, egy nyugdíjas - aki ugyanaz a személy -, és egy álláskereső), és még a nyugdíjából adót sem fizet.

Na nem.

Persze, elhiszem, hogy azoknak, akik emiatt kevesebb pénz jut haza, igazságtalannak tartják, de azok, akik kárvallottak, mindig úgy gondolják. Nem vitatom, hogy nyugdíjból nehezebb megélni, mint bérből. Akkor maradjon munkában normál bérrel, és ne vegye fel mellé még a nyugdíját is, csak onnantól, amikortól ténylegesen nyugdíjazzák. Természetesen az addig ledolgozott plusz évei számítsanak bele az azután kapott nyugdíjába.

Mellesleg az orvosok, pláne ha húsz, harminc éve benne vannak, nem keveset keresnek - és ebből az okból kifolyólag nem is kimondottan alacsony a nyugdíjuk. Nem az "átlag nyugdíjas" kategóriájába tartoznak, nem nyomorognak, csak nem tudják legfeljebb az addig megszokott életszínvonalat fenntartani, ami pedig természetes, ha kevesebb a pénzbevétel, de ugyanakkorák a kiadások.

# 8:

Számomra nem világos valami. Ha valaki nyugdíjat kap és dolgozik mellette, az ő bérköltségének 47%-a ekkor is az állam zsebébe vándorol, majd utána még ÁFÁ-t és tranzakciós adót is fizet, tehát további legalább 27%-ot vesz el az állam.

Emellett a pályakezdő, aki nem talál munkát nem jogosult semmiféle támogatásra, amíg nem dolgozik valahol, pl. közmunkaprogramban.