Ha jól tudom, Antall Józsefet a baloldalon is tisztelik. Akkor mit szólnak ezekhez?

Antall József mondta miniszterelnöki beiktatásakor:

"Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak a kormányfőjeként - lélekben, érzésben, tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánok lenni."

Biztos vagyok benne, hogy teljes vállszélességgel kiállna ma a kettős állampolgárság mellett, és Székelyföld autonómiájáért is.

Horthy Miklós szoborállításával kacsolatban pedig szeretném bemutatni a következőket; a kormányzó kenderesi újratemetése körüli felhajtásban, egy interjúban így nyilatkozott a kormányzóról:

"Szeretném leszögezni: Horthy Miklóst magyar hazafinak tartom, aki teljes joggal és erkölcsi alappal rendelkezhetett úgy, hogy hazai földben kíván nyugodni. Történelmi és politikai szerepének megítélése nemcsak a történészek feladata, a nemzeti történelem folytonosságában, a nemzet tudatában is tisztességgel kell elhelyezni. Ha nem lett volna annyi igazságtalan megítélés Horthy Miklós személyiségével kapcsolatban, akkor most nem lenne az a helyzet, hogy sokan politikai felhanggal vizsgálják a temetést, és így az politikai aktussá válhatott. Ahol egyszer hazudnak, ott a hazugság kiegyenlítése mindig emocionális és gyakran téves következtetéseket eredményez."

A fehérterror bűneit elismerte, ám azt a vörösterrorra adott válaszként minősítette:

"Egyetlen atrocitással sem lehet egyetérteni. Ugyanakkor senki se felejtse el, hogy Magyarországon 1867 óta nem voltak atrocitások. Magyarország alkotmányos királyságként működő ország volt. A kommunisták vezették be '19-ben a gyilkosságokat, ami sajnos – ahogy lenni szokott – reakciót is kiváltott." Hozzátéve: melyet Horthy nem szított vagy eltűrt, hanem "segített megfékezni".

A felségáruló, és az ellenforradalmi vezér toposzaira úgy reagált, hogy a kormányzóságának alternatívája nem volt; az "októberi forradalom köztársasága" "egyszerűen alkalmatlan volt a folytatásra"; s nem jelentett reális lehetőséget IV. Károly tervezett restaurációja sem. Az adott helyzetben "Horthy Miklós kormányzósága volt az egyetlen lehetőség, ami az országot stabilizálhatta kül- és belpolitikai szempontból."

A Horthy-korszakot összességében így értékelte:

"Ne feledjük, hogy ez az a korszak, amelyik megörökölte az egykori Magyarországnak minden baját: elmaradt földreformokat, elmaradt tulajdoni és egyéb szociális intézkedéseket, amelyek a háború előtti Magyarországra is jellemzőek voltak, s amelyeket nem sikerült átfogó módon megoldani. Horthy mindezeket konzervatív magyar politikusként, politikusokra támaszkodva igyekezett javítani és előrevinni. Ne felejtsük el, hogy mit jelentett a '20-as években Klebelsberg Kunó alatt a magyar művelődéspolitika emelkedettsége az óvodáktól a collegium hungaricumokig. Mit jelentett az egészségpolitikában és a szociálpolitikában ez a korszak, amiben természetesen az ellenzék gondolatvilága is benne volt. Mit jelentett az, hogy Magyarországon a parlamentben Kéthly Anna, Bajcsy-Zsilinszky Endre és mások olyan beszédeket mondhattak el, amelyeket csak a legdemokratikusabb parlamentekben lehetett ellenzékiként elmondani. Mit mondhatunk a kornak sajtószabadságáról és az ellenzék lehetőségeiről? Mit jelentett a gazdaságpolitikában a pengő bevezetése? Hogyan sikerült az infláció után stabilizálni Magyarország gazdasági életét, ami ugyan rövid életű volt, mert utána következett egy kegyetlen válság, amelyik az egész világot megrázkódtatta? A későbbi évekről is kijelenthetjük, hogy a gazdaságpolitikában, a belpolitikában és az alkalmazott politika számos szférájában nagy fejlődés ment végbe. Sőt a '30-as években a rendszer keretei között az ellenzék már a második reformkor reményében fordult az adott korszak politikai rendszere ellen."

A riporter felvetésére a "hárommillió koldus országával" kapcsolatban elmondta, hogy ez Oláh György szélsőjobboldali publicista írása volt, és "nem árt, ha ezt is a szociális demagógia körébe soroljuk."

Gyakori vád Horthyval szemben, hogy felelőtlenül háborúba sodorta az országot. Antall József ezzel kapcsolatban is világosan fogalmazott: Horthy a hadba lépést a kormány számos tagjához hasonlóan ellenezte. Ugyanakkor – tette hozzá a néhai kormányfő – "naivitás, ha valaki azt hiszi, hogy mi a háborúba sodródást elkerülhettük volna." Geopolitikai helyzetünk ezt nem tette lehetővé, ezért

"Horthy Miklósnak ilyen körülmények között arra kellett törekednie, hogy távol tartsa a legnagyobb veszélyeket, és a legkisebb gazdasági, emberi, politikai, erkölcsi veszteséggel próbálja ez a nemzet, ez az ország túlélni a II. világháború poklát."

Antall ehhez még hozzáfűzte: ha hazánkban 1942-43-ban ellenállási mozgalom bontakozott volna ki, akkor nemcsak magyarok százezrei pusztultak volna el, hanem az idemenekültek is, és "a magyarországi zsidóságnak az írmagját is kiirtották volna". Horthy éppen ezt a pusztulást akarta elkerülni – fűzte hozzá Antall.

Horthy antiazemitizmusáról így vélekedett:

"Meggyőződésem, hogy nem lehet Horthy antiszemitizmusáról beszélni az I. világháborút követően. Akkor volt egy közhangulat, különösen a Tanácsköztársaság alatt, ami igazságtalanság, hiszen nemcsak a Tanácsköztársaságban játszott a zsidóság egy része vezető szerepet – meglehetősen elítélhető szerepet -, hanem Horthy oldalán is. Horthy tartalékos tisztjei között, akik elfoglalták a szegedi laktanyát, igen nagy számban találunk zsidó származású tiszteket. A Tanácsköztársaság jellege, az abban szerepet játszók származása hozzájárult ahhoz, hogy az I. világháborút követően, a kommün bukása után kialakult az a hangulat, amelyet Horthy Miklós a későbbi évtizedekben visszaszorított. Hitler befolyása után, a '38-'39-es rendeletek, törvények után ugyanez érvényes, ezt megítélhetjük akár Teleki Pál, akár más politikusok esetében. Ha ezt összehasonlítjuk a szomszéd országok korai pogromjaival, a menekülésekkel, láthatjuk, hogy nálunk egészen a német megszállásig – a munkaszolgálat és minden más mellett – Európa akkori legnagyobb zsidó közössége a helyén volt.

A német megszállások után került sor a deportálásokra, amit súlyosan el kell ítélni. De Horthy Miklós amint a legkisebb önálló cselekvési lehetőséghez jutott a nyár időszakában, éppen Koszorús Ferenc ezredes Budapestre vezénylésével, megmentette a budapesti zsidóságot a deportálástól. A nyilasuralom – ami már Horthyt őrizetben találta – volt a vég tombolása.

Tehát ez megint egészen másképp és sokféleképpen megvilágítható kérdés, amely csak komoly történeti, politikai elemzéssel végezhető el."

Arról, hogy Horthy kormányzó háborús bűnös volt-e, összegzésként így fejezte be:

"Végül azt is meg kell állapítani, hogy Horthy Miklóst nem állították a nürnbergi bíróság elé, bár voltak, akik fáradoztak ezen. Nem véletlen, hogy nemcsak a vezető hatalmak – az angolszászokat és Sztálint is beleértve – nem tekintették Horthyt háborús bűnösnek. Így azok, akik ezt Nürnberg után még szeretnék túllihegni, azt hiszem, hogy nemcsak a történelmi igazságnak, hanem a magyar történelemnek sem tesznek jó szolgálatot."