Akartunk egyáltalán valódi rendszerváltást '90-ben?

Mindenki azt hitte, hogy a többpárt rendszer és a rendszerváltás után nálunk is olyan élet lesz, mint pl. Ausztriában és Németországban. Senki nem akarta a Horthy-rendszer társadalmát vissza.

Most pedig újra vannak "arisztokraták, nagy tőkések" a többség pedig éppen csak megél vagy nyomorog.

Ezt a rendszert nem akarta az emberek többsége.

Azt hitték, hogy egy tollvonás és kész. Cö, mentalitás.

Na, ha nem tesz érte senki, hogy változzon a rendszer...

Meg hát az álmodozás. Tudjátok, hogy az országnak mi volt az a projektje, amivel ki akart törni, végül megfolytotta magát? Az Expo '96: [link]

Én nagyjából azt mondanám, mint a 3-as. Én éltem akkor is, és akartam. Szerintem az akkori nagy többség is bizakodott, azt hittük, hogy itt most valami jobb kor jön. Én legalábbis a rémálmaimban sem gondoltam, hogy 20-25 év múlva felépül egy új hűbéri államrend, amelyben az emberek 80 %-ának egy egyre hitványabb cselédszerep jut, tele megaláztatásokkal, megnyomorítással és kiszolgáltatottsággal. Azt meg még kevésbé gondoltam, hogy az egykori 3 millió koldus országából a 4 millió koldus országa lesz. Nem az a nagy baj önmagában, hogy nem zárkóztunk fel a Nyugathoz, bár ennyi idő alatt már azt is lehetett volna, hanem hogy egyre gyorsabban távolodunk tőle életszínvonalban és mentalitásban is.

Sajnos most már kimondhatjuk, hogy a Kádár-rendszer sikeresebben hajtotta végre az ország felzárkóztatását, nagyobb tömegeknek tette lehetővé a (kis)polgári gyarapodást, mint a mai.

Az baj, hogy nem volt koncepciója a rendszerváltásnak, azt sem tudtuk merre induljunk el. Persze túl sok beleszólásunk nem is volt a dolgokba, nem volt különösebb társadalmi konzultáció. A gátlástalanabbak valamennyire megszedték magukat, maga az ország meg két szék közé a pad alá esett.

Szóval azt mondom akartunk, csak azt nem, hogy hogyan. Talán még most sem tudjuk.