A kommentelők politikai beállítottsága?

szakiskolás, 20 év erősen jobboldal.

Igaz, amióta követem a politikát (2004 kb), azóta jó dolgot nemigen találtam, csupán aszerint kellett érvelnem, hogy ki rontott az ország érdekén erősebben.

20/F, jobboldali konzervatív, jelenleg honvédségi felvétel folyamatában vagyok, ha az nem válik be, a felsőoktatás felé veszem az irányt.

A véleményemet általában mindenről részletesen kifejtem itt, aki régebbóta itt van, az ismeri.

Az itt elhangzottakra: a kisebb adó, cseréve mindennek fizetőssé tételét, mint gazdasági modellt én is támogatom, sokkal igazságosabb annál, mint amikor mindenki fizet, használattól függetlenül. Ez olyan, mintha mindenkinek kellene buszbérletet vennie, úgy, hogy csak egy részük veszi igénybe a szolgáltatást. Fizessen mindenki akkor és annyiszor, amikor és ahányszor igénybe veszi az egészségügyi ellátást, a kollektivizálás helyett.

(Más kérdés, hogy ez a nyugdíjasokat érintené a legrosszabbul, mert ők szorulnak rá a legtöbbször a legkisebb kereset mellett. Erre való a mai rendszer, ahol a terheket szétosztják, és cserébe mindenki jogosult - akkor is, ha ez az elosztás nem önkéntes, és a jogokat sem feltétlenül igénylik. Mint sokminden más, ez sem könnyen megválaszolható kérdés.)

Egyezértek a társadalom felelősségében is. Kimásolom egy korábbi válaszomat:

Máshol is írtam már. Itthon nálunk a pártok inkább egymás ölésével vannak elfoglalva, az emberek pedig nem szakértelem szerint szavaznak, hanem úgy tekintenek az egészre, mintha fociról lenne szó. 

Ha a mi csapatunk nyer, minden tök jó, ha az övéké, törjünk-zúzzunk. Minden intézkedést színek szerint ítélnek meg; "ha a mi játékosunk, ő a gólkirály, ha az ő játékosuk, akármit csinál, csak egy botlábú hülye". 

Az egészet személyes harcnak fogják fel. Mint ahogy a drukkerek, ők is saját maguk kudarcának élik meg, ha nem a kedvenc csapatuk nyer, és saját sikerüknek - más büszkeségre nincs okuk az életben - ha az általuk favorizált arat diadalt. Színek szerint szavaznak, nem tényszerű érvek alapján. Mint ahogy arra sincs racionális ok, hogy valaki miért fradista vagy újpestes. Mert az. És a zöldeket, vagy a lilákat utálja, mert az a császár akinek ő szurkol. Az ember ezzel a közösségformálással egyfelől természetes verseyszellemét, másfelől abbéli vágyát éli ki, hogy kollektíva alapján a közösség sikereivel saját ürességét kompenzálja, érezze hogy "igaza van" másokkal szemben.

Az a baj, fel kell még nőnünk a demokráciához... 

Idézek egy másik hozzászólást is, amelyet bár nem én írtam, de a tartalmával teljesen egyetértek:

"Senkinek nem tilos jól csinálni. Kicsiben vagy nagyban. Mindig azt látom, hogy azok elégedettebbek mindennel akik teszik a dolgukat tisztességgel. ...és minél nagyobb a hőbörgés, annál kevesebb mögötte a teljesítmény."

Én nem vagyok semmilyen politikai beállítottságú.

Kérdezném viszont azoktól akik most annyira nagy hívei annak, hogy mindenki fizessen mindenért és kevesebbet vonjanak el, hogy ezt , hogy képzelné bevezetni, hisz eddig elvonták és nem maradt miből félretenni mindenkinek. Persze akik közel ültek a tűzhöz és jól megszedték magukat, vagy néhány sikeres vállalkozónak ez jó lenne, de mi lenne a többséggel? Sok ember sokat letett az asztalra attól függetlenül, hogy a munkáját nagyon szerényen honorálták és eltelt rajta az idő. Neki már esélye sem lehetne a boldogulásra.

Én olyan beállítottságúnak érzem magam aki megpróbálna minél igazságosabb világot látni, de ez látom nem mehet mert olyanok döntenek akiknek van lehetőségük elnyomni egyes népcsoportokat a saját boldogulásuk érdekében.

Libertariánus, de NEM liberális!

Hiszem, hogy az embereknek joga van a teljes önállóságra és szabadságra, és az államnak nincs joga őket akaratukon kívül megfigyelni, lehallgatni, kizsákmányolni vagy olyan dolgokra kényszeríteni, amiket nem akar megtenni.

Az államnak ugyanakkor biztosítania kell, hogy az egyént más csoport ne nyomja el! És biztosítania kell, hogy más egyének vagy csoportok ne gátolják a szabadsága kiteljesedésében.

Az államnak elsősorban erre kell koncentrálnia. Ehhez adókat kell szedni, ami szükséges rossz, de ennek mértékét a lehető legkisebb szinten kell tartani.

Ugyanakkor sajátosan átértelmezve a libertarianizmust, megállapítom, hogy az államnak pénzt kell fordítania az oktatásra, és minden embernek biztosítani a tanulás lehetőségét, és az ez általi kiteljesedést. Ugyanakkor az állam támogathatja az öregeket, rokkantakat, de semmiképpen sem adhat pénzt egészséges embereknek (kivétel ezalól természetesen az államapparátusban dolgozók).

Talán nem minden szempont libertariánus, de mégis ezeket az elképzeléseket tartom a legjobbnak. Mindig az egyéni szabadságból indulok ki, és ehhez mérem a többit.