Milyen volt az élet a II. vh előtt, alatt és után?

Előtt, alatt és után?

Tehát milyen volt az élet mióta világ a világ?

Az átlagember élete elég nehéz volt. A lakosság java része mezőgazdaságból élt, kisparaszti szinten. A második világháború öröksége volt, hogy kevés volt a munkaképes férfi és még mindig sok a hadirokkant, ráadásul egyre öregebbek, akiket el kellett tartani. A társadalmi különbségek elég nagyok voltak, az embereket rngjuknak megfelelően kellett szólítani, nagyságos , tekintetes , méltóságos úrnak, stb. A tehetős réteg kis hányadát tette ki a lakosságnak, középosztály szintén nem volt elég nagy.

A városi lakosság jó része egyszerű munkás volt, nem túl jó életkörülményekkel. A nők nagy része cseléd, mosónő, stb.

A ranglétrán való feljebbjutásra nem volt nagy esély, még mindig nagyon meghatározó volt, hogy hova született valaki.

Az élelmiszerek javát piacon szerezték be, szupermarket nem volt. A felsőbb rétegeknek a cseléd, házvezető vásárolt. Aki meg tudta fizetni, annak volt választék.

Nyugatra tömegesen mentek. Ahogy József Attila írta '37-ben:

"s kitántorgott Amerikába

másfél millió emberünk."

Nem volt költői túlzás.

Az életszínvonal egyértelműen napjainkban a legmagasabb.

Horthy ideje alatt elég jó volt.

Szálasi vezetése alatt és azután pedig nagyon rossz.

A szoci rendszer is igen kegyetlen volt , főleg az eleje.A második ciklusában már agymosással tartották fent a rendet és nem fegyverekkel.

4/5. nem élt abban az időben, csak propaganda szöveget ír.

A Horthy- időkben a felső tízezernek volt csak jó. A középosztály elég jól élt, az iparosok-kereskedők, értelmiség már nem annyira. A parasztság, a munkások egy része pedig nyomorban.

A jelenlegi megélhetési körülmények majdnem olyanok, mit abban a korban voltak.

A háború alatt vidéken még nem volt annyi gond a megélhetéssel, mert nem csak a parasztok termeltek élelmiszert, hanem a városi házaknál is sok helyen volt kert, esetleg a határban szőlő. Neveltek baromfiakat, disznót. Pesten viszont még a háború után sem volt élelem. A ritkán járó vonatoknak még a tetején is utaztak a pestiek. Egy-egy aranyékszerért, bundáért kaphattak néhány kiló szalonnát vagy krumplit.

A háború után nem volt elég élelmiszer, újjá kellett építeni az országot, a gazdaságot.

Majd bekövetkezett az infláció, a pengő elértéktelenedett. Csak a hivatalokban fogadták el fizetőeszközként. Csere világ volt. Apám rézműves volt. Rézüstöket készített, permetezőket és javította is. A parasztok gabonával vagy éppen választási malaccal fizettek. Annyit kaptunk, hogy az öcsémmel felnőtt korunkig megutáltuk a malachúst.

Nagyanyám Dunántúlon lakott. A Dunán komppal kellett átmenni. Anyám szó szerint egy szatyorban vitte a billpengőt, és a kompos egy marékkal vett ki belőle. Senki nem számolta meg,mert nem ért semmi.

A Rákosi-rendszer viszont totális diktatúra volt.

Az átlag ember ,sőt mindenki dolgozhatott, de a fizetések elég alacsonyak voltak. Aki "osztályellenség volt" és nem volt börtönben, az csak segédmunkás lehetett. Az állami munkahelyeken, gyárakban norma rendszer volt.

Megállapította egy normás, hogy az adott munkáét mennyi idő alatt kell elvégezni, hogy 100 % legyen a munkateljesítmény. Erre állapították meg a bért. Ha valaki nem teljesítette a normát, sz az elért % szerinti kevesebb fizetést kapta. Agyárakban a normát a "legjobb" szakmunkás teljesítménye alapján szabták meg. A felméréskor ennek a munkásnak mindent a keze alá adtak, hogy ne kelljen egy percet sem várni az anyagra stb. Ez volt a "Sztahanov-mozgalom". Nálunk Pioker Ignác volt ilyen "kiváló" munkás. Többek között emiatt is lázadt fel a munkásság 56-ban.

Senkinek nem volt biztonságban a szabadsága, mert bármikor elvihette az AVO, még az sem volt garancia, ha kommunista volt. Külföldre utazni az átlag embernek nem lehetett. Csak a pártemberek mehettek egy-egy párt által szervezett útra,vagy az élsportolók, művésdzek egy versenyre. De ha valaki nem jött vissza, annak a vagyonát elvette az állam.

IUllegálisan sem lehetett a határt átlépni, mert nem csak őrizték, de alá is volt aknázva.

56 után a forradalmárokat letartóztatták, de az átlag embernek kicsit könnyebb lett az élete. Megszűnt a normarendszer, esélye volt a szakmájában dolgozni az "osztályellenségeknek"is. Igaz, hogy a parasztokat bekényszerítették a Tsz-be. Ez akkor nagyon fájdalmas volt, de később a TSZ-parasztok sokszor jobban éltek, mint egy városi ember, vagy akár mint egy értelmiségi.

A 60-as évek közepétől viszont mindenki jól élt. Mindenkinek volt munkája, tudta a gyerekeit ingyen taníttani, a származásától függetlenül. Legalább is akkor, ha a gyerek kiváló tanuló volt. Tudtak az emberek lakást venni, házat építeni, hobbi-telket vagy nyaralót vásárolni. A ranglétrán ekkor már lehetett feljebb jutni, és nem kellett ehhez feltétlenül párttagnak lenni. A Szakszervezeti üdülőben nyaralhattak egy-két évente ingyen vagy nagyon csekély összegért.., A 70-es évektől már a szocialista országba kaptak útlevelet, és nyugatra is két évente egyszer.

Mivel a gazdaság nem piaci alapon működött, hanem irányított volt, ezért nem volt fenntartható.

Természetesen az árú választék sokkal szegényebb volt, mint ma. De az emberek igényei sem voltak ilyen magasak.

#6-os elég jól leírta. A Horthy korszakkal kapcsolatban: az akkori uralkodó osztály létszáma (3százezer fő) is nagyjából fedi a mait. Akkoriban napszámba jártak az emberek, ma a fiatalok a multiknál kuliznak, az idősebbek utcát sepernek. Akkoriban úgy "gondoskodtak" munkahelyről, hogy a nagybirtokost a gépesítés ellen agitálták (pl. kaszával arattak akkor, amikor Kanadában már régen kombájnok jártak). Ma idehozzák az összeszerelő üzemeket Burkina Faso-ból, meg É-Mexikóból. Akkor nem volt olyan sok járadékos burzsoá, mint ma (ATV). (Igaz a falvakban villany sem volt - tehát a DÉMÁSZ részvények sem fizethettek annyit.) Akkoriban a zsírosparaszt volt a legszaporább kizsákmányoló. Mindazonáltal volt egy mérsékelt földreform - a Nagyatádi-féle - ahol a nincstelenek elvileg kap(hat)tak két holdas parcellát. A szövetkezeti mozgalom is tengődött (Hangya). Ilyesmi ma már elképzelhetetlen.

De abban a korban is lehülyézték a szegény gyereket és a gazdagot sem feleltették, amikor lapított. Akkor is osztagatták a kiváltságokat a gazdagok dumagépeinek, kutyáinak, hajcsárjainak és idomárjainak. Csak akkor még ezt nem életpálya modellnek hívták. Választások idején pedig felerősödött a fehérterror - ahogyan ma is. 2010-ben megteltek az ambulanciák, de akkor orvoshoz sem mertek elmenni - nem is nagyon volt ilyesmi a falvakban. Akkor sem verték az ilyesmit nagydobra, meg ma sem. A fehérterror fokozásakor halálesetek, is voltak: eldörrentek a csendőrkarabélyok, bár jobb szerették nyomorékká verni, elrútítani az elégedetlenkedőket.

Szóval: az a kor kb. olyan sötét és embertelen lehetett mint a mai. Nézz szét a régi temetőben! Negyvenes éveiben, a szegény emberek többsége befejezte a földi pályafutását. A születéskor várható életkor sem volt több.

TBC-t Rákosi alatt számolták fel. Arról a időszakról az agg Kopátsy professzor írását ajánlom figyelmedbe: [link]

A háború nagy pusztítást okozott, mert a magyar hadsereg szívósan harcolt a Vörös Hadsereg ellen. (A környező országok népei inkább támogatták az antifa koalíciót.) Vidék lassan épült újjá. A fel nem robbant tüzérségi eszközök sok embert megnyomorítottak - még 1960 körül is. A városunk határában egy egész tűzszerész szakasznak nyoma veszett... Az áruhiány is fennt állt; kb. addig. Választék az később sem volt - pl csak 2féle virsli: a "csíkos" műbeles és juhbeles. De olyan büdös vacakokat, mint ma - sehol sem árultak. Tej csak zacskós volt - és évtizedeken át 5 Ft-ba került.

Az sem igaz, hogy a szocialista rendszer nem volt fenntartható. Ez egy hazug, cinikus propaganda, amivel a kapitalista restaurációt (a 89-es puccsot) alapozták meg. Amióta "fenntartható rendszerben" élünk: az államadósságot megtízszerezték és milliók nyomorognak. Ez persze a legkevesbé zavarja őket. Nekik ez a "fenntartható" rendszer. Ezt erőszakolják ránk. Azért a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy ahol visszatértek (még '93-ban) ahhoz a "nem fenntartható" rendszerhez - ott most mindenki emberhez méltó életet él: http://www.youtube.com/watch?v=WQnofN18uOE

De így is ügyes leírás a 6-osé. Nem hibáztatom azért, mert elhisz olyan valótlan dolgokat, amit tíz tévécsatornában súlykolnak. (Nyomtam is egy +t neki.)

Kedves sehonnany-bitang!

A Horthy-korszak társadalmi jellemzésében úgy látom, itt a többség egyetért (én is), a szocializmussal kapcsolatos nosztalgikus megnyilvánulásodat én nem osztom.

Egyrészt szögezzük le, hogy az a szocializmus fenntarthatósága melletti érvelésed formailag is hibás. Az, hogy "A" állítás hamis, nem igazolja, hogy "B" állítás igaz. Jelen esetben: Az, hogy a mostani rendszer egyre inkább fenntarthatatlannak látszik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az előző rendszer fenntartható lett volna. Mert nem volt az. Az is hitelből finanszírozta magát, és ez is. Azt pedig szerintem minimális közgazdasági ismerettel nem nehéz belátni, hogy a szocialista tervgazdaság miért nem hatékony, kifolyólag egyrészt abból, hogy nem tud rugalmasan igazodni a piaci igényekhez, másrészt abból, hogy valódi verseny hiányában senki nem érdekelt a hatékonyság javításában.

Mellesleg ezt a rendszert nem erőszakolják ránk, mint ahogy írod. A lakosság messze túlnyomó többsége nem szeretne újra szocializmust.

Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a szocialista propaganda által vetített kép ellenére a múlt rendszerben is volt nyomor, igaz, a szociális védőháló bizonyos mélység alá valóban nem engedett. Viszont nyomorult cigánysorok léteztek, a Rozsdatemetőben lefestett "egy wc házsoronként" lakótelep sem volt ritka, és a rendkívül elterjedt munkásszállói, "ágyrajárói", vagy társbérleti életet sem nevezném elfogadható életszínvonalnak. A fiatalok kedvéért: a társbérlet jellemző megnyilvánulása az volt, hogy egy eleve leválasztott pesti bérházi lakás nagyszobájában élt egy komplett család, a 6-8 négyzetméteres cselédszobában meg egy tanácsi részről rájuk oktrojált egyedülálló idegen.

Szóval mondjuk úgy, azért nem volt annyira mély nyomor, mert nagy tömegek körében szétterítették a csóróságot.

Ma a széles tömegek életszínvonala magasabb. Nem felső tízezer zabál ezrével a mekiben túlzott árakon.

Fontos azt is látni, hogy a szocializmusban is ment a kiváltságosság, és az osztálytársadalom építése. Csak itt a párt volt a kiváltságos osztály. Aligai pártüdülő, állami Volga, nagy szolgálati lakások, Kútvölgyi kórház, K-vonal, miegymás.

Lehet, hogy #6 válaszán az látszik meg, hogy a mai rendszer nagyszerűségét 10 tévécsatorna sulykolja, de a tiéden meg az, hogy a szocializmusban az az egy tévécsatorna (meg az egész cenzúrázott sajtó) ontotta magából a rózsaszínre festett vörös propagandát.

Kedves Doyen!

Cigányságot a 70-es évekre (legalább félkomfortos) kulturált lakásokba költöztették. Jómagam is jártam nem egy elhagyott cigánytelepen a 80-as években - ami aztán a 90-es évek végére ismét megtelt. Ne vedd zokon, de amit írsz, abból semmi sem igaz. Kapásból bármelyik cáfolható - csak már lefutott ez a topic...