HA Mátyás után a Habsburgok kerülnek trónra akkor jobb lett volna nekünk magyaroknak ill. a Habsburgok elmagyarosodtak volna?

OFF:

Nem egy Habsburgot tudok akik utálták a magyarokat,pl:Mária Terézia apja aki elrendelte hogy rombolják le módszeresen a magyar várakat hogy a magyarok legközelebb ne tudjanak lázadozni.A Rákóczy szabadságharc alatt egyszer egészen Bécs kapujáig kergették a kurucok.

Vagy ott volt maga Mária Terézia aki szintén nem szerette a magyarokat a szabadságharcok miatt sem.

Ezért sok magyar nemesi hölgyek osztrák urakhoz adott feleségül,hogy ezáltal a magyar vagyon az osztrákokra szálljon,ezáltal gyengítse a magyarokat.

Többek közt Mária Terézia uralma alatt telepítettek be több ezer németet az elnéptelenedett vidékekre(Temesköz,Budai térség,Somogy,stb..)és amúgy Mária Terézia hithű katolikus volt,egyszer Ausztriából átköltöztette a protestánsokat és zsidókat Erdélybe,ezáltal két legyet ütött egy csapásra:

A szíve csücskét jelentő Ausztriában nem maradtak "eretnekek" és a több ezer betelepített német rontotta az etnikai viszonyokat.

Vagy ott van Mária Terézia fia aki nem volt hajlandó megkoronáztatni magát magyar királlyá,de a koronát viszont Bécsbe vitte,és ő vezettette be hogy a birodalomban a német legyen a hivatalos nyelv.

Ferenc Ferdinánd(akit megöltek Boszniában emiatt kirobbant a VH) egy olyan államot akart létrehozni amely megtörte volna a magyarok hegemóniáját a birodalomban és helyette az MO-n élő kisebbségek kerültek volna ún "előtérbe"

"Vagy ott van Mária Terézia fia aki nem volt hajlandó megkoronáztatni magát magyar királlyá,de a koronát viszont Bécsbe vitte"

Történelem könyvekben, lexikonokban, (bölcsész) egyetemi jegyzetekben, tudományos folyóiratokban pedig azt írják, hogy volt itten egy II. József nevű magyar király. Pedig nem volt.

Ugyanis a magyar közjog szerint csak és kizárólag az lehet magyar király, akit a Szent Koronával megkoronáznak.

Józsi bácsi pedig nem volt megkoronázva, tehát nem volt magyar király. Ezért is nem hívott össze országgyűlést és csak rendeletekkel kormányzott.

Nem ártana néha jogászokkal, jogtörténészekkel is konzultálni, mielőtt könyvet ír az emberfia...

Meg persze az állandóan visszatérő feudalizmus toposz...

"Józsi bácsi pedig nem volt megkoronázva, tehát nem volt magyar király"

De jure nem volt király. De facto viszont az volt.

Azaz jog szerint (a magyar jog szerint) nem volt király, hiszen nem kenték fel. (Ezért is nevezték kalapos királynak.)

De ténylegesen viszont az volt, mert mégiscsak ő uralkodott, és bár csak rendeletekkel, de ő irányította az országot, tehát a tényleges hatalom az ő kezében volt.

Semmi. Ugyanaz történt volna, mint 1541 után, csak hamarabb.

"Nagy Lajos sem volt igazán magyar és még is magyar király lett."

- De ő Magyarországon született, magyar király volt, és minden egyévb trónja csak később "jött" emellé. Emiatt volt a legfőb számára a agyar, minden más csak ezután következett.

----------

Kedves 75%-os válaszoló:

"ráadásul gazdaságilag sem álltunk az ő szintjükön."

- Ez nem igaz, a Magyar Királyság 1526-ig a kontinens egyik leggazdagabbja volt. Olyannyira bőség volt itt a hagyomànyos nagyállattartó életforma, és a nagy kiterjedésű termőfőldek okán, hogy itt az élelmiszerek, az alapvető megélhetés 2-2,5x olcsóbb volt itt, mint Európában bárhol máshol. Magyarországon mindenkinek, a pegnagyobb főúrtól a legszegényebb jobbágyig, mindennap került hús az asztalára. A különbségek csak az ezt változatossá tevő öntetekben, és az adagokban volt. Még Bécset is Magyarország látta el élelemmel, tízezerszámra hajtották fel folyamatosan a szarvasmarhákat a bécsi piacra, olyan mennyiségben, hogy egy beszámoló szerint "csodálkoznak, hogy Magyarország ki nem ürül."

Nem csak élelmekben, de nemesfémkben is éleb járt a Magyar Királyság, Károly alatt a kontinens teljes(!) aranykitermelésének egymagában a magyar tette ki a 80%-át(!). Azaz az akkoriban Európában vert összes aranypénz esetében, 100-ból 80 Magyarországon lett kibányászva, a maradék pedig az összes többi európai kírályságból együttvéve. Hihetetlen gazdagság.

És Mátyás megszállásakor az osztrák tartományok nagyrésze, köztük maga Bécs is, magyar hódoltság alatt volt.

-----------

Kedves 80%-os válaszoló

Az azért ne felejtsük el, hogy az Árpád-korban is egy meghatározó, erős közép-európai királyság volt, ami a térség többi országával ellentétben sem a Német-római Császárság, sem a Bizánci Birodalom által nem lett leigázva, noha egymást váltva, ismétlődő hadjáratokkal támadtak minket.

A Német-római Császárság 1027-től 1052-ig összesen hat hadjáratot indított a frissen keresztény hitre tért Magyar Királyság meghódítására. Az elsőt II. Konrád vezette, ám a magyar területre betörő serege teljesen megsemmisült, sőt, I. István még vissza is támadt rá, és hadaival elfoglalta Bécset és környékét. 

III. Henrik német-római császár egymaga öt hadjáratot vezetett tíz év alatt a Magyar Királyság ellen, többet személyesen, ám – Csehország, Morvaország, és Lengyelország meghódoltatásával ellentétben – nem ért el sikereket. 

IV. Henrik folytatta elődje útját, 1063-ban, majd 1074-ban, ’79-ben is hadjáratot vezetett a magyar királyság elleni befolyása kikényszerítésére, akárcsak utódja, V. Henrik 1108-ban. 

1127-30 között II. István keveredett egy mindkét fél számára véres és felőrlő háborúba a Bizánci Birodalommal, mígnem a végkifulladásba jutott támadók békét nem kötöttek a magyar királlyal. 

1150-ben ismét támadás érte a Magyar Királyságot a bizánci császártól, aztán nyílt háború indult 1153-ban, ám az erőviszonyok kiegyenlítettsége miatt a felek inkább békét kötöttek. 

Manuel bizánci császár 1163-tól 1167-ig évről évre újra ismétlődő hadjáratot vezetett a Magyar Királyságra, hogy a görög udvarban nevelkedett Árpád-házi hercegeket juttassa trónra, mígnem a fölénybe kerülő magyarokkal szemben csupán már csak a seregei túléléséért küzdött.

Ez mindenképp figyelemreméltó. Ráadásul III. Béla alatt már egy olyan gazdag (a francia király bevételével vetekedő), és katonailag erős ország lett, ami már önálló hódításokra is vállalkozott. Az egyetlen államalakulat a térségben, amely olyan erőt képviselt, hogy keresztes hadjáratot tudott szervezni és indítani. Ráadásul a legnagyobbat, 20 ezer lovaggal és 12 ezer várőrrel.

Nem véletlenül voltak olyan keresett menyasszonyok az európai királyi udvarokban az Árpád-házi királylányok.

" em jellemzik az "átlagos" magyar történelmet. Mert ugyanígy a csehek mondhatnák, hogy Ottokár nekik milyen nagy királyuk volt, és hogy akkor Csehország milyen erős volt stb."

- De nálunk az európai nagyhatalmi periódus Károlytól (vagy Lajostól) Zsigmondon át egészen Mátyásig tartott, azaz összesen 150 évig tartott.

"Ugyanis a magyar közjog szerint csak és kizárólag az lehet magyar király, akit a Szent Koronával megkoronáznak."

A magyar közjog szerint az lesz a magyar király, aki a trónöröklési sorban az első helyen áll abban a pillanatban, amikor az előző király meghal vagy lemond a trónról. A magyar közjog szerint a trónt ily módon megöröklő király akkor is királynak számít, ha nem koronázzák meg és törvényesen gyakorolhatja a királyi hatalmat azzal a megkötéssel, hogy kiváltságokat továbbra is csak a megkoronázott uralkodó adományozhat.

22:15-ös, tévedés, ez az abszolutista monarchiában működik így, a rendi monarchiában az országgyűlésnek meg kell választani a királyt, és csak az számított törvényes királynak, aki megfelelt a hármas feltételnek: a magyar Szent Koronával, az esztergomi érsek, Székesfehérváron koronázza meg. Nem véletlen, hogy volt rá eset, hogy az aggódó király már életében megkoronáztatta a fiát a rendekkel, biztosítva az utódlását.

I. Károly is újra megkoronáztatta magát, miután lehetősége volt szabályos keretek között, hogy ne lehessen megkérdőjelezni a legitimációját.

Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd is küzdött egymással a Szent Korona birtoklásáért.

Mátyás szinte az országot megroppantó összeget fizetett ki a Szent Koronáért, hogy megkoronáztathassa magát vele - ennyit jelentett tehát ez.

Kedves Pro Patria!

Én vagyok az aki azt a hosszú bejegyzést írta. Szerintem félreértettél, én nem vitattam a középkori Magyar Királyság hatalmi szerepét a térségben, és én is tisztában vagyok vele,ezért nem kell fejtegetni nekem. Én arra a kérdésre válaszoltam csak, amit a kérdező feltett, miszerint tudott volna-e a Magyar Királyság Bécs helyett egy hatalmi centrumot kialakítani. A válsz erre az, hogy Magyarország geopolitikai helyzete a 15-16. századtól ezt lehetetlenné tette.

A gazdasági dolgokkal kapcsolatban pedig azt írtam, hogy a nyugati fejlettséghez képest le voltunk maradva. Erre te felsoroltad, hogy nyersanyagokban milyen bőséges forrásaink voltak. De ezek az adatok nem a gazdaság fejlettségét tükrözik. Magyarország gazdasága alapvetően mindig a mezőgazdaságra korlátozódott, és igaz, hogy rengeteg élelmiszert vittek ki innen, de ugyanezt Lengyelországról is el lehet mondani. A másik, hogy az igaz, hogy nyersanyagban rendkívül gazdagok voltunk, de áradt ki innen a nyersanyag, a nemesfémekkel együtt. Ez éppen a gazdasági fejletlenségünkre utal, hiszen az arany mindig is a fejlettebb gazdaságú területek felé áramlott... Spanyolország is fejletlenebb gazdaságú volt, mint Hollandia, és Spanyolországból is Hollandiába áramlott az arany az amerikai gyarmatokról a 16. századtól... Tehát az, hogy sok arany és ezüst, réz stb. volt az országban, szintén nem a gazdasági fejlettséget mutatja.

Magyarországon alapvetően jobbágy-földesúri társadalmi berendezkedés volt, alapvetően a gazdaság a földművelésre korlátozódott. A kereskedelem, az ipar, az urbanizáció, a polgárosodás igen kezdetleges volt, ami kizárta annak a lehetőségét, hogy egy olyan erős gazdaság jöjjön létre, ami versenyképes lehet Nyugat-Európával (sajnos). Az előbb leírt társadalmi helyzet pedig lehetetlenné tette volna Magyarországon az abszolutizmus kialakulását, azzal együtt pedig pl. a merkantilista politikát.

Egy szó mint száz, már akkor is csak áradt ki innen a nyersanyag a fejlettebb gazdaságú nyugat felé. Csak ennyit akartam leírni.

A trónöröklés módja teljesen független attól, hogy abszolút, rendi, alkotmányos vagy épp parlamentáris monarchiáról beszélünk, ugyanis azt mindig az adott ország erre vonatkozó hatályos törvényei határozzák meg.

Az általad hozott példák tökéletesen illusztrálják, hogy az Árpád-ház kihalását követő évszázadokban valóban a Szent Koronával történő felavatás volt az az aktus, amelynek során valaki elnyerte a királyságot. Természetesen az évszázadok folyamán ez is változik. Az említett hármas követelmény szerinti felavatás igazából csak az Anjouk, Zsigmond és az Albert-ági Habsburgok idején működött, majd I. Ulászlóval - ahogy te is említetted megjelenik a királyválasztás is, amelynek aztán Mátyás törvényei határozzák majd meg a pontos rendjét. A későbbiekben pedig - érthető okokból - Székesfehérvár elvesztette pozícióját mint koronázási város és nem is volt másik város, amely ezt a rangot átvette volna.

A legnagyobb változást viszont az 1687. évi II. törvénycikk hozta, amelynek értelmében Magyarország választó monarchiából örökletes monarchiává alakult át. Ettől fogva tehát a koronázás már nem elengedhetetlen a trónralépéshez, hiszen az "automatikusan" megtörténik az előző király halálának pillanatában.

Az előző hozzászólásom pedig arra vonatkozóan íródott, hogy a másik válaszoló II. József király voltát vonta kétségbe a koronázás hiányában. Márpedig 1780-ban már elég hosszú ideje az 1687-es, illetve 1723-as törvények éltek, amelyeknek megfelelően II. József Magyarország örökös királya volt.

"De jure nem volt király. De facto viszont az volt."

Már ne is haragudj, de ez elképesztő blődség.

A király államfő, vagyis közjogi méltóság. A poszt megszerzéséhez pedig egy meghatározott jogi eljárás szükségeltetik.

"De ténylegesen viszont az volt, mert mégiscsak ő uralkodott, és bár csak rendeletekkel," de ő irányította az országot, tehát a tényleges hatalom az ő kezében volt."

Erre mondják, hogy trónbitorló.

A királyt és a trónbitorlót ne tessék összekeverni.