Közép kori Magyar királyságban abszolút vagy alkotmányos monarchia volt?

Alkotmányos monarchia [szerkesztés]

Az uralkodó jogai az alkotmány által korlátozottak, és egyben az egyének jogai az alkotmányban vannak rögzítve.

A király uralkodik, de nem kormányoz.

Alkotmányos monarchia először Angliában jött létre 1689-ben. Magyarországon 1848-ban, majd az 1867-es kiegyezés után alakult ki.

1848-ig rendi alkotmányos monarchia volt Magyarországon elvileg. Ennek a kezdeteit nem lehet egy évszámhoz kötni, úgyhogy tévesen írta valaki előttem, hogy ezt az Aranybulláktól lehet számítani. Rendi alkotmányos monarchia ugyanis azóta van Magyarországon, amióta a rendek a politikában különböző intézményrendszereken keresztül rendszeresen érvényesíteni tudták az akaratukat, tehát a 14-15. századtól.

1867 után pedig alkotmányos monarchia volt Magyarország.

Egyik válasz sem jó. A helyes megközelítés a következő:

A magyarság a honfoglalást követően fejedelemségben élt, melyben a partikuláris vezérek (törzsi vezetők) hatalma kiemelkedően nagy volt. István megkoronázásával jött létre, a keresztény Európára évszázadokon át jellemző középkori abszolút monarchia államformája, mely egészen Habsburg Albert 1438 –as megkoronázásáig megmaradt. (Ebben az időszakban az Aranybulla több szempontból korlátozta az uralkodók abszolut hatalmát, de nem tudta rendi jellegűvé tenni a magyar államot.) Albert trónra emelésétől kezdve viszont a magyar nemesség valódi korlátokat emelt a mindenkori királyok teljhatalma elé, és innentől az uralkodó a rendekkel közös kormányzásra kényszerült Létrejött a rendi dualizmus, vagy rendi monarchia. Kialakult az országgyűlés elődjének számító rendi gyűlések rendszere. Újabb fordulópontot az 1848/49 –es forradalom és szabadságharc jelentett, melynek során a magyar reform mozgalom kikényszerítette az alkotmányos formák létrehozását, melyek a szabadságharc leverése után is megmaradtak. Hazánk történelmében ez volt az alkotmányos monarchia korszaka. Az abszolutizmus átmeneti visszatértét követően 1867 –től a korábbi rendi gyűlések helyett már valódi népképviseleti országgyűlések (és választások) zajlottak Magyarországon. Később következett 1918, amikor Károlyi Mihály vezette őszirózsás forradalom a királyság helyett létrehozta az első Magyar Köztársaságot. Ez a legelső köztársaság 1918. november 16. és 1919. március 21. valamint 1919. augusztus 1. és 1920 között állt fenn. Közben rövid időre kommunista diktatúra (tanácsköztársaság) zajlott hazánkban. A kommunisták elűzését követően, 1920 –tól Magyarország újra királyság lett, mégpedig király nélküli királyság. Ez volt a Horthy-korszak államformája. A II. világháborút követően rövid időre 1946 és 1949 közt visszatérhetett a köztársasági államforma (ez volt a második Magyar Köztársaság) majd 1949 augusztus 20 –án a szovjet megszállás hatására szovjet mintájú kommunista berendezkedés alakult ki, egészen 1989 –ig. A harmadik Magyar Köztársaságot 1989 október 23 –án kiáltották ki. Forrás: [link]

Ez azért nem felel meg a valóságnak, mivel az abszolút monarchia jellemzője - amely éppen a XV. századtól kezdett formálódni Nyugat-Európában - hogy a király felségjogait az ország minden területére és a királyság minden szereplőjére kiterjeszti.

Nos ez ha igaz lenne az Árpád-kori Magyarországra, akkor az megrengetné az európai történetírás, történelemfilozófia alapjait.

Miről is ír Szent István Intelmeiben? Tartsd tiszteletben a főurak és papok jogait, ne háborgasd őket...stb.

Utóbbit főleg, be is tartották a magyar királyok. Voltak kivételek, például mikor (főleg már a XIV. században) a megüresedett egyházi méltóságokat betöltetlenül hagyták és az innen származó jövedelmeket megtartották, de ezek rövid ideig tartottak, mert a pápa ellenkezését is kiváltottak.

Már csak azért is butaság, és szakérelem hiányát jelzi, ha abszolutizmusról beszélünk a középkori Magyarországon, mert nem volt tilos a pápához való fellebbezés, Zsigmond királyig nem volt "placetum regium", azaz királyi tetszvényjog, korlátozás nélkül csordogálhattak Rómába a pápai tizedek és a péterfillérek. Megfigyelhető, hogy az első igazán abszolút monarchiák (Spanyolország és Franciaország) éppen ezeket szüntették meg elsőnek vagy érték el a pápánál, hogy ezeket a jövedelmeket megtarthassák.

Nem beszélve a rendi ellenállásról, ami azért főleg a XII. század végétől létezett - 1222-től pedig törvényesítve volt - és korlátozta a király mozgásterét, annyira, hogy az Árpád kor végére már a rendek diktáltak a királynak.

Magyarországon abszolutizmus két rövid korszakban valósult meg. Először 1687-től 1703/1711-ig, majd 1849-től 1859/1860-ig. (és még esetleg II. József uralkodását nevezhetjük annak) De főleg az elsőnél is súlyos korlátozásokkal nevezhetjük abszolút monarchiának, elvégre a megyék még mindig léteztek és ellen tudtak állni, de az utóbbi esetnél magát a megyét iktatták ki.

Nagyjából egyetértek az előttem válaszolóval.

Nem szoktam ilyen témában minősíteni a válaszokat, de a 8-as válaszát mégis minősítem, mert lazán azt írta az én kommentemre, hogy nem jó. (7-es vagyok amúgy) Mi alapján? Amikor az, amit összehadovált, súlyos tárgyi tévedésektől hemzseg és azt bizonyítja, hogy a 8-as válaszoló alapvető történelmi fogalmakkal sincsen tisztában.

Az abszolút monarchia fogalma nem használható a középkori Magyar királyságra, főleg nem az Árpád-korra (az abszolút monarchia gyökerei Európában is csak az 1450-es évektől kezdve jelennek meg).

Az Árpád-kor államának államformája királyság volt, így szimplán. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor patrimoniális monarchia, hiszen a földtulajdon adta a királyi hatalom nagy részét, az ország területe Szent István korában nagyrészt a király joghatósága alá tartozó föld volt. Kivétel volt ez alól az egyházi és magánföldbirtok (ami csekély volt ekkor). Még a szerviensek birtokai is csak használati birtokok voltak.

Tehát kezdetben az ország államformája patrimoniális monarchia.

Ez az állapot azonban az Árpád-kor végére teljesen megváltozott, mert már a 12. század végétől a királyi földbirtokok elaprózódtak, magánkézbe kerültek. 1222-ben a szerviensek a földjüket is örökbirtokként kapták meg. Az Aranybulla viszont nem a magyarországi rendiség kezdete, ez tévedés. Tény az, hogy ekkor már a magyar társadalom egy része (egyházi+ világi előkelők a királyi tanácsban és a szerviensek, mint katonai erő nyomása) befolyásolni tudta a királyi döntéshozatalt, de ez még nem rendi államforma, mert a rendiséghez szükséges társadalom még nem alakult ki (az Anjou-korban alakul ki igazából). Az 1351-es törvények már a nagyrészt szerviensekből kialakult köznemességnek kimondják a jogi egységét, biztosítja a parasztok jogi egységét is (ami szintén a nemesség pozícióját erősítette).

Rendi állam csak akkor válik Magyarországból, amikor elkezdődik a rendek megjelenése a politikai életben, legfőképpen az országgyűlésen. Ez pedig kb. Luxemburgi Zsigmond uralkodásának vége felé, Habsburg Albert idején következik be, mégpedig a 15. század elején-közepén. Ez az az időszak, amikor a "rendek diktáltak a királynak", ahogy az előttem lévő írta. De az Árpád-korban még nem diktáltak rendek, mivelhogy nem léteztek. Társadalmi csoportok tudtak nyomást gyakorolni az uralkodóra, de ezek nem voltak rendek.

Az ország rendi működése tehát Luxemburgi Zsigmond után valósult meg, és működött 1848-ig, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ez az időszak (15. századtól 19. századig) a rendi alkotmányos monarchia időszaka. Ebben az időszakban tehát természetesen alkotmányos forma volt Magyarországon. Ugyanis az, hogy valami alkotmányos, azt jelenti, hogy vannak mindenkire, a királyra is érvényes törvények, amiket be kell tartani, és amit a rendek ki is kényszeríthetnek. Ilyen törvények pl. az 1222 és módosításai, 1351-es törvények, 1608-as, 1687-es, 1723-as stb. Ezek együttesen képezték a rendek alkotmányát, amit minden királynak el kellett ismerni megkoronázásakor. Tehát Magyarország államformája rendi alkotmányos monarchia volt.

1848-ban az áprilisi törvények ezt megváltoztatták, és megalkották a képviseleti országgyűlést a rendi országgyűlés helyett, a felelős minisztériumokat stb. Vagyis az államforma alkotmányos monarchia vagy parlamentális monarchia lett. Az alkotmány itt továbbra is a történeti alkotmányunk volt (Aranybulla, 1351, 1514, 1608,1687,1723,1848 stb. stb.), csak már nem rendi jellegű volt az állam, hanem polgári jellegű. Ezért alkotmányos monarchia volt az ország.

A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban a Habsburg Birodalom gyakorlatilag okkupálta az országot, azaz Magyarország különálló országként megszűnt létezni, ugyanolyan rendszert építettek ki, mint a birodalom többi részén. A Habsburg Birodalom államformája abszolút monarchia volt ebben az időben.

1867-től lényegében újra alkotmányos állam lett a birodalom, és hazánk is megszerezte ismét a régi "ország" státuszát, hogy úgy mondjam. Ismét alkotmányos monarchia lett az államforma, 1918-ig, amikor is kikiáltották az őszirózsás forradalom során a köztársaságot, aminek bukása után a Horthy-rendszerben ismét alkotmányos monarchia lett az ország.