Ez a magyar tündérmese?

Ez nagyon szomorú. Egy egész életet végigdolgozó nyugdíjasok álltak sorban órákig.

Halkan jegyzem meg, láttam néhány embert bundában, tele ékszerrel is.

Hanyatt estem, mikor megláttam. Mert hát nekem ez a szegényprobléma szerencsére pillanatnyilag csak egy statisztikai adat. De statisztikailag is feltűnt, hogy Magyarországot a Horthy-korszakban nevezték el a 3 millió koldus országának, most viszont a KSH legújabb jelentése szerint már 4 millióan élnek a létminimum alatt. Ez látszik ebből a sorból is.

A szüleimtől, meg a nagyszüleimtől tudom, milyen volt az a 3 millió koldus országa. Mert ők is szegények voltak, évekig gyűjtöttek egy pár cipőre, és bizony olyan is volt, hogy 3 embernek volt egy cipője, és mindig az húzta fel, aki éppen kiment. De olyan nem volt falun még a legszegényebbeknek sem, hogy ne tudjanak tüzelni és melegedni, olyan nem volt, hogy a fűtetlen szobában fagyjon meg valaki. És nagyon nehezen tudtak megvenni bármit is, de olyan nem volt, hogy ne legyen egy kis krumpli, répa, káposzta, hetente ne tudjanak egy tyúkot vágni, és évente egy disznót. Szóval más volt a régi szegénység, nem volt ilyen totális kiszolgáltatottság. Mert aki ma szegény, az a napi létében van veszélyeztetve. Régen azért minden szegény is előállított magának valamit falun, vagy voltak falusi rokonai, akik azért haláltól meg tudták menteni. Ma hol van ilyen?