Egy erős kezű, diktatórikus vezetőre van szüksége Magyarországnak?

Inkább kéne egy erős kezű, de a hatalomhoz KELLŐ KÉPEN alázatos* vezető. Ilyen viszont egy-két évszázadonta ha akad.

*Az alázat nem egy hason való csúszás és mindenkinek megalkuvás alapja, hanem annak felismerése és kezelése, hogy ő mint vezető felelős az összes polgárért, azok szolgálata miatt van ott ahol és ezt így is bevállalja és ilyen formán cselekszik és dönt.

Magyarországnak nagyon nagy szüksége van sok mindenre: jogbiztonságra (most nagyon nincs), anyagi biztonságra (A Horthy kor alatt volt a legszánalmasabb a magyarországi szegénység helyzete, a kommunisták meg hitelből emelték feljebb a szegénységet, úgyhogy egyik sem adott rá megoldást) jó oktatásra, kiszámítható fejlődési pályára, megfelelő egészségügyre, és még sorolhatnám.

Viszont erős kezű, diktatórikus vezetőre nagyon nincs.

Pont Orbán Viktor a legjobb példa rá: egy centrálizált, tekintélyelvű rendszer nem működik jól. Kína is azért fejlődik nagyon szépen, mert visszafogták a diktatúrát, egy-két kérdésben nagyon erősen demokratizáltak (például bevezették a szabad piacot, és a szabad vállalkozást) és beengedték a külföldi nagyvállalatokat, amelyek ugyan nagyon csúnya körülmények között dolgoztatják néha szegény kis kínaiakat, de olyan fizetést adnak cserébe, amit a kommunista diktatúra nem bírt biztosítani. Kínát most éppen a frissen megjelent kapitalizmus, és a nyugati jellegű módszerek elsajátítása emeli föl a kommunista gazdálkodás mocsarából.

Kína is egy gyönyörű példa arra, hogy mekkora zsákutca az erős Vezérbe vetett hit, és hogy még mindig a nyugati modell a jobb. Ugyanezt mondhatnám Oroszországra is, hisz ott is a szabad kereskedelem után fejlődtek fel egyes térségek. Vagy jöhetnék Vietnammal is, ahol szintén a nyugat beengedése tolja feljebb az életszínvonalat...

Aki nem hiszi, az nézzen rá Észak-Koreára, vagy Kubára, vagy Szomáliára. Távol tartják a nyugatot, és ez meg is látszik rajtuk.