Rajtam kívül észrevette már valaki, hogy a magyar emberek egyfolytában csak nyavajognak mindenért, de tenni még egészen apró dolgot sem akarnak?

Tehát, ha nekem valaki felajánlaná, hogy segít rendbeszedni az életem és ott áll majd mellettem és hisz bennem, akkor nem elküldöm őt a ..., hanem azt mondom, hogy jó, vágjunk bele és nem hagyom magamat ütni a páromnak és nem pusztítom el saját magamat dohányzással, miközben folyton panaszkodom, hogy krákogok és nem kapok levegőt miatta.

Én itt most munkahelyszerzés címszóval nem arra gondoltam, hogy valaki nem talál munkát, mert az rendben van, hogy keresel és nem találsz, hanem az ismerősöm egyszerűen kövér és meg is mondja, hogy ezért nem veszik fel sehova és nagyon utálja a helyzetet, de lefogyni sem akar, mert nem. Akkor szembe kellene néznie a saját testsúlyproblémájával. Pedig mondtam neki, hogy én kiállok mellette, először egyen kevesebbet és olyan ételeket, amik kevés kalóriát tartalmaznak, majd ha lead pár tíz kilo-t, akkor végre tud majd futni is és akkor én elmegyek fele futni, hogy még jobb legyen és még jobban fogyjon. Erre nekem jön, hogy mekkora állat vagyok és inkább adjak neki kölcsön 300 ezer forintot, ne tanácsokat osztogassak, mert ő nem kér belőlük. De most őszintén, felajánlom neki még a segítségemet is, amit nem sok gondokkal küzdő ember kap meg, csak nagyon kevesen és akkor sem, nem és nem...