Hogy lehet az, hogy Nyugat-Európában a kapitalizmus hosszú időn keresztül nem ölte ki az emberekből a közösségérzetet, de nálunk 20 év elég volt hozzá?

Tegyél két teknőst egy akváriumba.

1. először etesd meg őket úgy, hogy beszórsz egy csomó halat

2. A köv alkalommal etesd meg őket úgy, hogy beteszel 1 db halat

3. Figyeld a különbséget agresszivitás terén

Az első jól illusztrálta.

Nálunk nm a meggazdagodásért megy a harc a könyöklés jellemzően, hanem a túlélésért.

A túlélés meg az élővilágban furcsa reflexeket képes mozgatni.

Megkavarnám kicsit az egyébként kiváló első választ. Ha veszed a 21-30 évvel ezelőtti osztrák mentalitást mondjuk a magyarok vonatkozásában, és veszed a mai mentalitásukat ugyanebben az értelemben, majd összehasonlítod, tapasztalatod meg fog egyezni az első válaszban megfogalmazott kísérletével.

Ja és az a híres "összetartás" néhány konkrét esetben igaz volt, de aki tartósabban benne élt, és volt hozzá szeme, kicsit más véleménnyel van erről.

Az élőlények alaptermészete az életben maradás, az emberé ezen túl a kényelmes (előrelátó) élet biztosítása. Ugyanígy alaptermészete az embernek, hogy ezt minél kevesebb munkával érje el. Ez a magyarázata annak, hogy bőség esetén (legalábbis egy szűkebb csoport bősége esetén) kisebb a marakodás, nagyobb az "összetartás". A hiány plasztikusabban kihozza valódi énünket.

Az önfegyelem és empátia csak kevesek tulajdonsága, és annak is vannak küszöbértékei, csak az egyes embereknél nem egyformák.

"nem versengenek egymás nyakán taposva és nem vívnak vérremenő küzdelmeket egymás ellen"...de sajnos nálunk muszáj ezt tenni. Mert már kb itt választás elé kerülsz, hogy rendes ember leszel, és éhen halsz, vagy elnyomod a másikat, és te fogsz túlélni.

Plusz nálunk alapból arra megy ki az egész hogy elvegyék az emberektől a lehetőséget, lásd pl oktatás...

Mert ott a kapitalizmust nem előzte meg egy olyan rendszer amelyik megkövetelte a besúgást, amelyik tudatosan irtotta az emberekből a keresztény életmódot, a családok osszetartását,....

Idézet: A szocializmusban az a legrosszabb ami utána jön.

Hogyha Magyarországon nem lett volna szocializmus.Azaz szép lassan átállt volna a feudális rendszerről kapitalizmusra Magyarország.És olyan lenne mint Ausztria vagy Finnország

A szocializmusban mindent ellentétesen csináltak mint a kapiban , kapi ellenesre nevelték az embereket is, nem beszélve a gondolat rendőrségről , besúgós dolgokról.

Ezért szociból kapiba váltás nagyon nehéz és nagyon lassú folyamat.

Ha megnézed egyik volt szocialista országban sincs igazi összetartás meg olyan amit a nyugatiaknál tapasztalsz.

Sok évnek el kell tellenie hogy ezek a dolgok megváltozzanak.

Szerintem sokkal inkább az előtte lévő 40 év szocializmus volt az, ami kiölte az emberekből a nemzettudatot.

Egy korábbi válaszomat idézve:

Sajnos, a szocializmus 45 éve alatt e felfogás teljesen kiveszett ebből a népből. A Rákosi-terror alatt sínylődött országban több szempontból is előnyös volt a gondolkodást erőszakkal befolyásolni az államnak ezen a téren. Mivel a kommunista eszmerendszer hihetetlen mértékben elszegényítette (vagyis inkább szegénységben tartotta) a háborút egyébként is keservesen megszenvedő magyar életszínvonalat, így a fennálló hatalomnak létfontosságú volt a történelmi múlt negatív színben való feltüntetése, azaz "a bús ezer év" - nehogy bárkinek is eszébe jusson: "miért van most nekünk ilyen rossz sorsunk, ha egykor oly gazdagok voltunk?".

Fontos érv volt emellett még számukra a magyar nép olyan színben való feltüntetése is, miszerint "mindenkor minden harcot, forradalmat, háborút elbukott, állandóan a vesztesek oldalán állt", hogy ezzel a demoralizáló oktatással elejét tudja venni egy esetleges lázadásnak. Eredménye világosan látható: a nagyszülők elhallgattak, gyermekeik eszerint nevelkedtek, az ő gyermekeikből - a mai generáció - pedig már teljesen kiveszett a magyar történelmi múlt, a nemzeti jelképek, relikviák, emlékművek iránti tisztelet, hisz "nincs semmi, amire mi büszkék lehetnénk, mi magyarok vagyunk". Hosszú az út, mire ezt a csorbát kiköszörülhetjük...