Mi bajotok van a Tanácsköztársasággal?

Semmi bajom nincs vele. Akkor lett volna, ha akkor éltem volna. De így, 100 év távlatából nincs vele semmi problémám. "Dicsőséges 133 nap" - tanultam róla az iskolában, és ennyi.

Az elmaradt kérdésedre: NEM, nem szeretnék még egy ilyet.

Nyugodt, stabil gazdasági fejlődést, versenyt, szabad piacot szeretnék, és nem tervgazdaságot, kényszert, kolhozokat.

Már volt ilyen Magyarországon, és MEGBUKOTT.

Pedro

Annyira megszerették a tanácsköztársaságot a magyarok, hogy még a bevonuló, megszálló románokat is ünnepelve fogadták.

Jöhetett volna akár a patás ördög is, csak szabadítsa meg őket a bolsiktól. Na ennyire volt népszerű.

A #4 és #6 válasz olyan méretű ostobaság és elfogultság, hogy nem érdemes reagálni rá.

De kedves kérdező, nem érdemes összemosni a szezon a fazonnal. Kicsit kiélezve: ha majdnem éhen halsz, normálisnak tartod a gyilkossággal szerzett kenyeret?

A Tanácsköztársaság egy elbukott háború nyomorában, egy, a nagyhatalmak önkényes megcsonkítás alatt álló országban, a demokratikus berendezkedés kísérletének (külső és objektív körülmények miatt) kevés eredményt hozó kudarca miatti kísérlet volt. Elképesztő körülmények között hátha az eredményesebb lesz.

Nem lett, ebben volt erős szerepe a külső kényszernek, a betörő rabló haderőknek, az irányítók tudatlanságának, alkalmatlanságának, az általános türelmetlenségnek és még sok másnak. Így a vezetőknek a problémamegoldást gyilkolással elintéző magatartásának is.

Nem feltétlenül az eszme volt hibás, sőt. De tudni kell, hogy érvényre juttatásához megfelelő külső és belső feltételek, alkalmas személyek egyszerre kellenek. Ez minden eszmére igaz. 1919-ben a három közül feltehetően egyik sem teljesült. Ennek kiderüléséhez több mit 4 hónap kellett, ami azért harc közben elég sok ahhoz, hogy ne eleve hibásnak gondoljuk. Nem megállapítható, hogy ugyanazok az emberek konszolidált körülmények között mit tettek volna a gazdaságban. Feltehetően sok jót, mert hittek benne, és sok rosszat, mert nem értettek hozzá.

Ma sem különb a helyzet. Vélelmezem, a módszerek mások, az eredmény kevésbé.

Csupán csak annyi, hogy még a (szerencsére) rövid ideig tartó uralmuk alatt is jogtalanul elvettek minden magántulajdont, terrorszervezeteket állítottak fel, minden jogalap nélkül. Kalocsán (de gondolom nem csak ott) 18-20 éves fiú lógtak a fáról, ott siratták a családtagok, feleségek stb. Pincérek, asztalossegédek voltak ők is, akik nem értettek egyet a rendszerrel.

Az a szegény, ártatlan egyszerű kis matrózka Cserny József meg tényleg olyan magasra jutott hál' Istennek, hogy már úgy gondolta, hogy ő megteheti, hogy katonák élén belelövessen az épp körmenetet járó tömegbe a templom körül.

A proletárdiktatúra (én nem fogom "Tanácsköztársaságnak" hívni) egyetlen talán pozitívuma az volt, hogy legalább próbáltak valami hadsereget szervezni, miután Károlyi leszereltette. Igaz, nem a haza védelme miatt csinálták, hanem a vörös eszmék védelmére, de legalább nekikezdett a védelemnek!

Ezen kívül nem említettem még azt sem, hogy Trianonért is felelősségre lehetne őket vonni, mivel ezekkel senki sem állt szóba Európában. A béketárgyalásokon azt mondták, hogy Magyarországnak nincs kormánya, így nincs kivel tárgyalni, így mi meg se jelenhettünk, ellentétben Ausztriával és Németországgal.

Szamuely csinálta azt, hogy pisztolyt fogott egy gyerekre az anyja és a gyerek testvére előtt. Azt mondta az anyának, hogy válasszon egy gyereket, a másikat lelövi, ha nem választ, akkor mind a kettőt lelövi. Anyuka zokogott, nem tudott és nem is akart választani, Szamuely betartotta a szavát; mindkét gyereket főbe lőtte. Aztán vigyorogva otthagyta az anyát.

"Mi bajotok van a Tanácsköztársasággal?"

Akinek a fenti történet okés, annak semmi.