Miért nincs halálbüntetés?

harag nincs:)

nem hiszek a egyértelműen semmiféle Istenben, vagy sorsban, vagy felsőbb erőben, szimplán pacifista vagyok:D

társas lény, empátia a másik embernek.. a gyilkos is ember, úgyhogy felé is kell annyi empátia, hogy életben hagyd

és nem azt mondom, hog hagyd szó nélkül, mert nem a Te gyereked, csak azt, hogy nem a Te kötelességed elítélni és elpusztítani egy emberi életet...

szóval illesd szavakkal, vesd meg a tettéért.. megérdemli!

de ha lehetséges lenne, szerintem a legfairebb eljárás az lenne, ha az ítéletet az áldozat mondaná ki.. hülyén hangzik, tudom, de ha én nem haragszom arra, aki kirabolt engem a múltkor, akkor más se tegye, mert másnak nincs hozzá joga

és a gyilkosságnál az áldozattól vettek el a legtöbbet

"szerintem a legfairebb eljárás az lenne, ha az ítéletet az áldozat mondaná ki."

Ne ezzel tökéletesen egyetértek, bár azt se feledd el, hogy a Téged kiraboló fazonnak mi mindannyian potenciális áldozatai lehetünk (vagyunk).

Gyilkosság és a halálbüntetés - már a szó is - csodálkozunk? - rossz. A halál nem büntetés. Vagy ha igen, mindenki bűnhődik, tudniillik mindenkinek meg kell halnia. A megölt kisfiúnak is meg kellett. De még hogy. A francia forradalom nagy vívmánya, a nyaktiló, vagy a tarkón lövés jutalom hozzá képest. El kellene már oszlatni egy félreértést. A félreértés az, hogy a büntetés funkciója a megtorlás. Arról talán már a szocializmus kudarca után letettünk, hogy megjavítást emlegessen bárki. A megtorlás lehet lelki elégtétel a sértetteknek (kivéve, ha meghaltak), már feltéve, hogy a sértett természetes személy, de ez meg a pszichológus dolga volna, nem a bíróé. Hogy a megtorlásnak mégiscsak van valami értelme, nevezetesen, hogy elrettent, ugyancsak egy ordenáré nagy hülyeség. Ha az olajban megfőzés, karóba húzás, kiherélés, nyelvkivágás, kézlevágás, orrlevágás, és társaik nem tudtak elrettenteni (igazából soha semmi nem tudott), akkor meddő próbálkozás, és naivitással álcázott szadizmus azt hirdetni, hogy egyszer majd sikerül.

Nem. A büntetésnek semmiféle funkciója nincs. Nem is kellene így hívni. Ugyanolyan szemfényvesztés, mint az "igazságszolgáltatás". A társadalom feladata a védelem. Nem a társadalom védelme, mert akkor kedvenc kifejezésemmel önfarkába harapna a kígyó, hanem a polgárok védelme. Annak pedig, amit büntetésnek hívunk, ezt kellene szolgálnia. Nagy vonalakban kétféle bűncselekmény lehetséges: erőszakos és nem erőszakos. A nem erőszakos bűncselekmények esetében a célnak a sérelem orvoslásának kellene lennie. Vagyon elleni elkövetésnél például a megtérülésnek. Nem annak, hogy a tettes börtönbe zárásával még nagyobb terhet rakjunk az adófizetők nyakába. Az erőszakos bűncselekmény megint más. Ott az izolációra nem azért van szükség, hogy rosszul érezze magát az elkövető, ugyanis a sértettnek ettől semmivel nem lesz jobb, hacsak nem lelkileg, de az, ahogy fentebb leírtam, már a pszichológusra tartozik. Az izolációra azért van szükség, mert sem a sértett, sem a többi állampolgár másképp nem védhető meg. A legsúlyosabb erőszakos elkövetés a gyilkosság. Ha valakiről kétséget kizárólag bebizonyosodik (az egyik ellenérv a halálbüntetés ellen az esetleges tévedés, lásd például Mór), hogy hiányoznak belőle azok a gátlások, amelyek minden többé-kevésbé egészséges emberben megvannak, és nagy valószínűséggel soha nem lehet biztonságban tőle senki, akkor nem azért kell kivégezni, mert ezzel meg akarjuk büntetni, hanem az előbbiek miatt. Jön a következő kérdés, hogy van-e rá jogunk? Személy szerint nincs. Ezért aztán sem a bíró, sem az ítéletvégrehajtó nem saját személyében mondja ki és hajtja végre a verdiktet, hanem egy nem létező absztrakció, az állam nevében. Helyes-e ez, ott, ahol megengedik? Helyes-e, ha soha nem lehet a bírói tévedést kizárni? Erre találták fel a népszavazást. Ha a halálbüntetést - hacsak nincs egy olyan orvosi módszer, amely a személyiség végleges megváltoztatását garantálni tudná - a szavazópolgárok többsége kívánatosnak tartja, akkor vissza kell (-ene, ha a nemzetközi jogszabályok ezt lehetővé tennék) állítani.

A népszavazási döntés (ez az egyik, amelyben feltétlenül szükségesnek gondolom) csak látszólag osztja meg a felelősséget. Valójában egyáltalán nem. És csak azután lehetne alkalmazni, hogy ez tudatosul. "Vére rajtunk és utódainkon."

Kur*a komoly dolog ez. Nem játék. És nem véletlenül mondja a Biblia, hogy az ember életét még az ÁLLATON is számon kéri az Isten.