A kormány miért Nyírő Józsefet vagy Wass Albertet akarta betenni tantervbe? Miért nem Karafiáth Orsolyát, Faludy Györgyöt, Márai Sándort!?

Nem csak akarta, de be is tette. Márai és Faludy pedig eddig is benne volt.

"Trianonról beszélhetünk, de arról is beszéljünk amit 1867-68-tól elkövettünk nemzetiséggel szemben"

- Beszéljünk bizony! Ugyanis 150 évvel ezelőtt, mi az 1868-as nemzetiségi törvényekkel Európában példa nélkül álló jogkört adtunk a Magyar Királyságban honos népeknek. Többet, mint amit ma, a "modern Európában" Szlovákia biztosít saját magyar kisebbségének. Már akkor.

A horvát állam elszakadását felajánlotta a magyar kormány 1848-ban. Kitalálod, ki akadályozta meg? Úgyse fogod: Jelačić. A pesti forradalom győzelme után ez a császárhű tábornok - a határvidékekre mindig ilyeneket helyeztek - megtiltatta a magyarok által - a horvátok számára is - kivívott polgári jogok kihirdetését, illetve azokat saját érdemeinek állította be. A horvát népet fellázította, és a honszeretet palástjába burkolózva, népfelkelést vezetett Pestre - színleg, ugyanis már a Drávát is császári fekete-sárga lobogóval lépte át.

A tényleges célja a horvát népet megvezetve a magyar kormány megdöntésére. A magyarok a támadás hírére azonnal felajánlották az autonómiát, sőt, a teljes elszakadást is Horvátországnak, ám Jelačić ezt eltitkolta még saját tisztikara előtt is. A célja az udvar hatalmának biztosítása volt a "rebellis Magyarországon", az oszd meg és uralkodj elvén, nem több, nem kevesebb.

És még valami: Trianon nem a belső ellentétek, hanem a külső machinációnak, és az ehhez az utat kikövező vesztett világháborúnak az eredménye.

A nemzetiségek 1914-ben, a háború kitörésekor a hűségükről biztosították a Magyar Királyságot az országgyűlésben. Mondhatod, terrorban voltak. Ám ezen fogadalmukat 1918-ban(!) is megerősítették.

Mind a kassai szlovák, mind a kolozsvári román népgyűlés a Magyar Királyság melletti maradásra szavazott, ám ezeket az Antant nem vette figyelembe, csupán a Bukarestből bevonuló román seregek által összeállított gyulafehérvári népgyűlést.

A szlovákoknak a cseh katonák ugyanúgy megszállók voltak, mint nekünk, magyaroknak.

A csehszlovák álom kiagyalója, Edvard Beneš, aki maga is cseh volt, ezt írta róluk:

"Engem soha nem tudnak rávenni arra, hogy elismerjem a szlovák nemzetet. [...] Senkit sem akadályozok meg abban, hogy önmagát szlováknak mondja, de nem engedem, hogy a szlovák nemzet létezését kinyilvánítsa."

Nem véletlenül nem fogadták el a szomszédos államok (elsősorban Csehszlovákia), hogy a területek népszavazással dönthessenek hovatartozásukról (nem csak a magyarlakta részek, de a szlovák területek sem).