Miért veri a Magyarokat ennyire a sors?

"Miért jutott nekünk ez a sors? "

Mert mindkét világháborúban egy felelős, agresszor oldalon léptünk be a háborúba. Az elcsatolt területek jó része nem is magyar többségű. Olvasgasd a történelem könyveket és ne a nacionalista médiából tájékozódj.

Mert akkor Magyarország nagy volt, felért Olaszországgal, vagy Franciaországgal a szava. Egyeseknek ez nem tetszett, és a háború jó ürügy volt, hogy legyengítség területvesztéssel. Ami még szomorú, hogy a sok agymosott BALfék még asszisztál is hozzá, azt mondják, hogy jól van ez így.

Minden fronton támadják a Magyarországot, szeretnének egy kevert európában élni, mint magyarként.

Inkább vesznek részt izraeli megemlékezéseken, mint magyaron. És nézd meg ennek a csoportnak a képviselőit, a többségük alulművelt, szerintük jó dolod a buzulás és a drogozás. Mégis mit várhat az ember ezektől?

De mintha egy ébredés söpört volna végig rajtunk, Kelet-Európában egyre csak növekszik a hazafiság.

Bízzunk benne, hogy lesz még jobb. :)

Az elsőnek igaza van. Az elcsatolt területeken a magyar lakosság számaránya csak 30-40 % volt.

A vesztes fél soha, sehol nem támaszthat feltételeket a békekötésnél. (Ha támaszt, akkor nincs békekötés).

A népet pedig nem szokták megkérdezni, hogy mit akar. Kivétel volt Sopron, ahol szavazhattak arról, hogy Ausztriához vagy Magyarországhoz akarnak tartozni.

Hogy miért vettek el ennyi területet, az még ma is vita tárgyát képezi a történészek között. Az tény, hogy a franciák román-barátok voltak. Főként nekik köszönhető Trianon.

De ha a történelmünket nézed, mindig verte a magyarokat a sors. Tatárjárás, Mohácsi vész, törökdúlás és még lehetne sorolni az eseményeket.

A sors általában azokat veri, akik okot adnak rá. Úgy is mondhatnám, sorsának oka mindig önmaga.

Tisztázzuk, hogy az a Nagy Magyarország 1541 után nem létezett. Volt török hódoltság, Habsburg császárság, és Osztrák Magyar monarchia. Utóbbi a vesztesek közé tartozott. Nem árt tudni, hogy a nagyhatalmak legfőbb szempontja mindig az egyensúly, mert ők irányításban gondolkodnak (és ez a 20. században már a gazdaságon keresztül történik). A monarchia már nem töltötte be ezt a szerepet Kelet és Nyugat között, alapvetően változtak a hatalmi viszonyok a Szovjetunió létrejöttével, továbbá előtérbe került a nemzetállam szerepe. A monarchiát tehát meg kellett szüntetni, Magyarország folyamatosan, és még 1848-ban is bizonyította, hogy nem tud bánni a nemzetiségeivel. Ennyi ok éppen elég a daraboláshoz. Ha hozzávesszük a nagyhatalmak felelőtlenségét (nekik mindig szabad), a környezetünk múltból fakadó bosszúvágyát, kész a recept az igazságtalan osztogatásra.

Ez nem a birkaság okán, hanem korábbi gyűlölködésünk miatt következett be, a magyar (arisztokrata) küldöttségnek nem volt súlya a tárgyalásokon. Sok apró ok is közrejátszott ebben.

Ha egy etnikai térképre (akár a maira, akár a történelmire) nézel, és képes vagy elfogulatlanul szemlélni, meg fog világosodni, miért mi szenvedtük el a legnagyobb veszteséget. De azért gondolj Dél Tirolra is, amely ma is Olaszország része és ott németül beszélnek. Gondolhatsz Elszász Lotaringia egy részére is, ahol szintén németül beszélnek. A franciákkal pedig ne hasonlítsd magunkat. Gondolj a latin közmondásra: amit szabad Jupiternek...

Ahogy páran már utaltak rá, nem veri a sors. A saját sorsunk kovácsai vagyunk egyénileg is, és közösségi szinten is. A vezetőink rossz döntéseket hoztak, rosszul politizáltak, rossz helyzetekbe mentek bele, és ennek bizony megvoltak és a jövőben is meglesznek a következményei.

Nem keseregni kell a sors verésén, hanem normális, értelmes életet kéne élni, a valós problémákat megoldani, és nem ilyen 100 évvel ezelőtti sérelmekkel előhozakodni. Meg nem Orbán Viktorokra, Vona Gáborokra kéne szavazni, akik most hasonló katasztrófát készítenek elő, mint Trianon volt. Orbán intézkedései pl. évtizedekre visszavetik a fejlődést, és a tömegeknek csak nyomort hoznak. Ha netán ehhez még Vona is hozzáteheti a magáét, az fogja igazán a végünket jelenteni.

Amit te itt felvetsz, az egy tipikus neurotikus gondolkodás. Nemzeti szinten is nagyon káros, de ha te a saját életedben is így gondolkodol (sérelmeket dédelgetsz és ezért nem találod a kiutat), akkor csak tönkre fogod tenni magad.

Erre ok-okozati összefüggésben kell tekintenünk. Miért történt?

1. Az első vh előtt igen szemét módon bántunk a Magyarországon élő kisebbségekkel, már akkor is erőltettük a magyar nyelv kötelezővé tételét még olyan területeken is, ahol egyetlen magyar nem volt. Ezért már a háború elején kijelentették a kisebbségek, hogy elsődleges céljuk, hogy kiváljanak Magyarországból és önállósodjanak.

2. Elvesztettük a háborút, szomszédaink győztek. Ők diktálták a békefeltételeket, amit mi alá is írtunk. Már pedig ha aláírunk valamit, akkor onnantól kezdve nincs apelláta.

3. Az új határok meghúzásánál a népesség eloszlását vették figyelembe. Igen sokan szorultak külföldre is, de ha valaki megnéz egy korabeli demográfiai térképet, akkor látja, hogy a mai Magyarország területén éltek nagy részben magyarok. Mielőtt még megköveznétek, igen, Székelyföldön is nagyrészt magyarok éltek (élnek) de az anyaország és Székelyföld közötti területen már akkor sem éltek olyan nagy számban magyarok. Úgy döntöttek, hogy elcsatolják.

4. Jó a rosszban, hogy még így sem teljesítették maradéktalanul a győztesek igényeit, a románok pl a Tiszáig szerettek volna nyomulni.

5. Ha akkor elkezdünk hősködni, talán még rosszabbul járunk.

Összességében egy tragédia valóban, de mi is hibásak vagyunk. Most azon kellene dolgoznunk, hogy a megmaradt kis ország valamilyen formában élhetőbb legyen, mert a világ túllépett már azon, hogy a magyarok Trianon miatti siránkozását hallgassa.

Előző mintha számból vette volna ki a szót! :-)

Maximálisan egyetértek.