Miért elítélendő kivétel nélkül minden, amit az aktuális kormány csinál?

"Miért elítélendő kivétel nélkül minden, amit az aktuális kormány csinál?"

Inkább kéne egy szép lista azokról, amit nem szabtak el, az rövidebb lenne, nem?

Persze ha valaki a kormány szócsöveiből tájékozódik ... múlt héten az "ez olyan csökkenés ami valójában növekedés"-en röhögött mindenki.

Nem minden elítélendő, de amit az eddigi kormányok műveltek, annak 90%-a az... viszont pl egyet értek a dohányzással kapcsolatos tiltásokkal, hogy nem lehet állomáson, buszmegállóban stb. cigizni. Ez egy nagyon jó ötlet volt. Ezenkívül pl jó ötlet lenne a rendszámok városok alapján történő beazonosítása és ilyen jelek, betűk feltüntetése a rendszámon, ez Ausztriában és Szlovéniában és kiválóan működik, úgy látom. Viszont nem csoda, ha az emberek egy újabb ÁFA emelés hallatán felháborodnak, esetleg tüntetnének is (bár a magyar még ehhez is birka).

Abban igazad van, hogy az emberek jó része egyből elítéli, amit a kormány csinál. Mint fentebb írtam, az emberek birkák. Sajnos ezzel nem tudunk mit tenni.

07:33

"Most soroljam, hány baromságot sózott nyakunkba a fidesz?Már fel sem tudom sorolni..

csipsz adó, hétről-hétre újabb áremelések, dohányosok kitiltása(mondjuk, ez engem nem érint és valahol örülök is neki, de diktatórikus lépésnek tartom)"

Chips adó aztán valóban rohadt nagy érvágás, utána a rossz döntések közt említed a dohányosok kitiltását aminek örülsz!?? Árat emelni meg nem a kormány emel, hanem a pékek, kereskedők, áruszállítók, és a java részt külföldi tulajdonú energiaszolgáltatók.

Vagy te láttál már olyan parlamenti szavazást ami arról szólt hogy "uraim emeljük-e a szalámi árát?".

A legnagyobb baj hogy a nagy többség minden negatívum mögött a mindenkori kormányt látja mint te is, és közben fogalmuk nincs alapvető dolgokról.

Persze az ilyenek könnyen fel is ülnek az ellenzék sárdobálásának, akik csak hangulatot keltenek. Ez megy már több mint 20 éve!

"Vagy te láttál már olyan parlamenti szavazást ami arról szólt hogy "uraim emeljük-e a szalámi árát?"."

Ilyet igaz, hogy még nem láttunk. Viszont az üzemanyag árát ők növelik folyton, miattuk olyan drága a gázolaj (amivel a teherautók nagy része megy), sokszor drágább mint a benzin, holott egy egy országban sem megy így. Ausztriában 3x annyit keresnek, mint itt, de az üzemanyag 20-30Ft-okkal olcsóbb. És igen, a kormány tehet erről. Ezért emelkednek az árak is.

34. új jegyzet

Sokan félreértették a kérdést, itt a MINDENKORI kormányról van szó, általános jelenségről.

Azért, mert sokkal egyszerűbb HINNI valamiben, ráhagyatkozni valakire, mint utánajárni és átgondolni dolgokat, majd felelősségteljes döntést hozni.

Politikán kívül, ÁLTALÁNOSSÁGBAN IS a csalások nagy része úgy következik be, hogy valami nagyon előnyös ajánlattal lépre csalják a jóhiszemű áldozatokat, kicsalnak belőlük amit lehet, aztán az áldozat nem tud mit tenni. (Lásd piramisjátékok)

Általában a pártok két-három stratégiával állnak elő a választóik mozgósítására:

1. az ellenfél lejáratása, elégedetlenség szítása, ellenségkép kialakítása

2. üres ígéretek, "messiásszerepben" tetszelgés

3. indulatkeltés, harci szellem feltüzelése (hogy a "bajtársak" minél nagyobb számban mozduljanak). Káros lenne a kritikus elemzés, tehát szükséges a folyamatos "parasztvakítás".

Az emberek meg mint írtam, szeretnek hinni, és ebből kifolyólag el is várják a változást. Természetesen hamar kiderül, hogy az új kormány nem tudja (valószínűleg nem is akarta) betartani az ígéretét, jönnek a kifogásokkal, az előző kormány hibáztatásával, gumicsontokkal, de a csalódott nép hamar ráun ezekre, és mivel becsapottnak érzi magát, mindent rosszabbnak lát. Ezekre pedig rájátszik a mindenkori ellenzék (olykor okkal máskor ok nélkül).

Képzeljétek el, hogy van egy nagy család. A családfő látja, hogy kezd baj lenni, mert a család kiadásai nagyobbak, mint a bevételek. De semmi mást nem tesz, mint felvesz hiteleket, hogy a család életszínvonalát fenntartsa. A család továbbra is szereti az apát, mert jól élnek. Aztán a végére hatalmas lesz a baj, mert már képtelenség fizetni a nagy kamatokkal terhelt adósságot. Az apa úgy dönt, elhagyja a családot, azt a látszatot keltve, hogy rendbe hozhatta volna a dolgokat, de a családnak nem volt rá szüksége. Az anya új párt talál, új családfője lesz a famíliának, aki már az elején tisztában van az anyagi helyzettel. Tudja, ha nem fizetik vissza az adósságot, akkor mindenüket elveszthetik. Ebben a helyzetben nincs más választás, meg kell húzni a nadrágszárat. A családtagoknak ez nem is tetszik annyira, zúgolódni kezdenek, és már néhányan arra gondolnak, vissza kellene csábítani a régi családfőt, aki a háttérből továbbra is azzal hitegeti őket, hogy az ő "megoldása" csak javára válik mindenkinek.

Körülbelül ez játszódott le Magyarországon a közelmúltban.

Egyetlen család sem lehet annyira vak és primitív, hogy visszaengedje a régi családfőt (mszp), és végső csődbe taszítsa őket.

Ez a hasonlat baromira nem állja meg a helyét.

Ha már ilyen hasonlatot akarunk, akkor közös háztartásban élő szerelmi háromszögben kellene gondolkozni, ahol egy szavazással kiválasztott kezeli az összes jövedelmet mondjuk egy-egy évig. Mindenki szeretne a "tárcás" lenni, mert többiek által nem értékelt rejtett vágyaik vannak: egyik kocsmázna, a másik prostizna, a harmadik plázázna. mivel egyikük sem ismer megalkuvást, ill. nem bízik a másikban eléggé, nem játsszák azt, hogy a pénzügyes posztot periodikusan váltogatják, tehát ezért a választás. A választás szabálya szerint elég két embernek egyre szavaznia, és máris meg van a nyertes.

Gondoltam, hogy tovább írom a mesét, de a fantáziátokra bízom.