Szerintetek jobban élnénk ma, ha 1848-ban nem küzdünk a szabadságunkért, hanem beolvadunk Ausztriába?

De legalább az én válaszaim hasznossági szintje nem 38%-on áll. Akkor ki is az ostoba?

------------

1. Azok akik téged lájkolnak!

2. Mindenki nulláról indul. A 38% irreleváns a minöséggel szemben, mert lehet, hogy csak 2 hónapja ír ide az illetö.

3.Hülye kérdésre csak hülye válaszokat lehet adni!

Olyan opció, hogy "olvadjunk bele Ausztriába" nem volt 48-ban és az udvar részről sem volt semmiféle törekvés arra a 19. század első felében, hogy felszámolják Magyarország rendi különállását.

A konfliktuskerülő megoldás az lett volna, hogy amikor ősszel V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést és visszavonta az áprilisi törvényeket, akkor ezt a magyar fél elfogadja és Kossuth nem viszi bele polgárháborúba az országot. Ebben az esetben közjogilag visszatértünk volna a forradalom előtti állapotokhoz. De fontos leszögezni, hogy ugyanez a "visszalépés" gazdaságilag és társadalmilag nem történt volna meg. Az udvar nem csinálta volna vissza a jobbágyfelszabadítást, nem tértek volna vissza a feudalizmushoz és legfőképp nem adtak volna újra adómentességet a nemességnek - hiszen ezeket Világost követően sem tették meg. (Na és az is egészen biztos, hogy nem lenne német az anyanyelvünk, hiszen a magyar nyelv oktatását sosem szüntették be az iskolákban és pláne nem tették volna meg egy "megtorlás nélküli" világban.)

Vagyis szerintem az a gazdasági fejlődés folytatódott volna, ami a valóságban megindult a reformkorban és folytatódott 67 után annyi különbséggel, hogy egy ilyen idősíkon nem lett volna ebből a szempontból elpazarolva az a két évtized, amit a 48-49-es események eredményeztek.

Közjogi szempontból nézve pedig azt mondom, hogy azzal a lassú fejlődéssel kb talán pont 67 körülre sikerült volna a Széchenyi-féle politikai irányvonalnak elérnie egy a Kiegyezéshez hasonló állami berendezkedést.

Hogy aztán 20. században milyen következményei lettek volna azt képtelenség megmondani.

Írta valaki, hogy jobb stratégiával a honvédsereg legyőzhette volna a császári-királyi haderőt. Nos, szerintem ez egy olyan délibáb, amely ugyan nagyon benne van a köztudatban, de semmi alapja nincsen. 48-49 a Honvédség legnagyobbrészt nemzetiségi népfelkelők, a különféle határőrezredek és az osztrák tartományokból sebtében összeszedett semmiféle katonai tapasztalattal nem rendelkező katonasággal állt szemben. Figyelembe véve azt, hogy a kezdetben hasonlóan tapasztalatlan és sokkal rosszabb felszereltségű honvédek és nemzetőrök tavaszra majdnem az egész ország területét az ellenőrzésük alá hajtották vitathatatlan, hogy ez egy hatalmas teljesítmény volt. De nem szabad elfelejteni, hogy az "igazi" jól képzett császári haderő, az igazén képzett katonai parancsnokokkal együtt (pl: Radetzky, Haynau, Liechtenstein herceg) ezalatt Észak-Itáliában harcolt - és nyert. Ez a sereg 49 tavasz végére érkezett Magyarországra és naivitás azt gondolni, hogy a Honvédség végső győzelmet tudott volna aratni a már egyesített császári-királyi haderő felett. Még akkor is az, ha egy Görgei-féle katonai zseni vezeti a hadműveleteket.

A valós erőviszonyokat jól jelezte az is, hogy - a magyar kormány haderejét ekkor már távolról sem lebecsülő - bécsi hadvezetés eredetileg csak egy néhány ezer fős segédcsapatot kért az oroszoktól. Az hogy végül egy 200 ezres hadsereg érkezett és pár hét alatt letarolt mindent, az pusztán a cár erőfitogtatása volt Ferenc József és egész Európa számára.