Miert bantjak a zsidokat?

Akik szerint azok, azok honnan tudják?

Hol olvasták vagy hol hallották?

Van valamilyen forrás?

Nem bántják.

Nagy Imre snagovi feljegyzései

"Mi volt a Rákosi-klikk ilyen magatartásának az oka? Ebben kétségkívül döntő szerepet az játszott, hogy zsidók, méghozzá Moszkvából jött zsidók lévén túlnyomó többségükben, a magyar nép széles tömegei gyűlölettel viseltettek irántuk, szembefordultak velük, s nem voltak hajlandók elfogadni őket a magyar nemzeti érdek képviselőinek, még kevésbé vezéreiknek. Ezt valamennyien már hazatérésük előtt jól tudták... (...) A Rákosi-féle zsidó klikk nacionalistább akart lenni a magyaroknál, és ezzel rendkívül súlyos károkat okozott az országnak, a revizionizmus veszélyeit idézte fel, gyanút keltett szomszédainknál, s ezzel hosszú időre megrontotta velük barátinak induló viszonyunkat. (...) Ahogy Sztálin oroszabb akart lenni az oroszoknál... a zsidó Rákosi és klikkje követte ezen az úton, akik viszont magyarabbak akartak lenni a magyaroknál..." (Nagy Imre: Snagovi jegyzetek - Gondolatok, emlékezések 1956-1957. Felelős szerkesztő: Vida István. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006, 93-94. o.) Nagy Imre idézett véleményével kapcsolatban írtam a következőket: "A zsidó származás tehát Nagy Imre snagovi följegyzéseiben determinisztikus nemzetidegenséget jelent. Nehezen állíthatnánk, hogy ez nem antiszemita tézis. Aki nem barátja az antiszemitizmusnak, viszont fönn akarja tartani Nagy Imre iránti megbecsülését, mert úgy gondolja, hogy erre a fönt idézett sorok ellenére sok oka van, két dolgot tehet. Vagy az antiszemitizmus fogalmát szűkíti le úgy, hogy a zsidó determinisztikus nemzetidegenségének tétele ne férjen bele, vagy elfogadja azt a lehetőséget, hogy nagyra becsüljön - egyéb okokból - egy antiszemitát. Nem bármilyen antiszemitát természetesen, hanem olyat, aki távol áll az antiszemitizmus erőszakkal, üldözéssel, diszkriminációval járó változatától.

Márai Sándor

"Nem hiszek semmiféle olyan megoldásban, mely a "zsidókérdést" megnyugtatná. A kunmadarasi pogromot követő napon zsidó tüntetők járták be Budapest utcáit - a néma és jogos tüntetés helyett fenyegetőzve kiabáltak, két útjukba akadó keresztényt megvertek, majd B. páternek, mikor a miniszterelnökség nevében megnyugtató szavakat mondott nekik, ezt kiáltották: "Halál a keresztény papokra!" Tehát a kunmadarasi gyilkosságot újabb kunmadarasok követik majd. A fasiszta kivégzések közönsége nagyrészt zsidó söpredékből áll össze, vérszomjas szemet szemért alakokból; azok a szegények, akik igazán szenvedtek, akik ártatlanul elszenvedték a zsidóüldözések vesszőfutását, akik megkínzott, nyomorult halottaikat gyászolják, otthon maradtak. De ez a nagyvárosi, hangos, szemérmetlen és kegyetlen alzsidóság, ez a söpredék, amely üzletben, utcán, hivatalban képviseli most a zsidóságot, igen nagy veszélyeket idéz föl a megmaradt zsidóság egésze számára. S nem lehet tenni semmit ellene.

A zsidók számára egy út van: legyenek keresztények, lelkükben is, életmódjukban is. A kereszténység mint életforma és pedagógia, igen nagy erő. Más utat nem látok a zsidóság számára." (Márai Sándor: A teljes napló - 1946, Helikon, Budapest, 2007. 178-179. o.)

Bibó István "A fődolog nem az, hogy ne legyünk antiszemiták. Sőt, nagyon is nyugodtan legyünk azok. De ne hagyjuk, hogy ebben olyanok is segítsenek, akik ettől nem szűnnek meg ellenfelek lenni" (Bibó István: Életút dokumentumokban, 1956-os Intézet-Osiris-Századvég, Budapest, 1995. 172. o.).

Márai Sándor

„ez ma a közszellem; akit nem sütöttek meg Auschwitzban, annak nincs joga élni, utazni, nincs joga semmihez; ezek helyeslik a Bé-listát, mert »a zsidókkal is ugyanez« történt, s ha megmondod nekik, hogy amit csináltak, aljasság volt, de aljasságot nem lehet igazságtalansággal kiegyenlíteni, akkor reakciós vagy; ezek árulják meggyilkolt rokonaik és családtagjaik mártiriumát állásért, sápért és koncért; s az egész ország kezd nagyon fáradt lenni ettől a hangtól és magatartástól.” (A teljes napló 1946, 308–309.

„A zsidóság. Két frontja van ma: egyik kapitalista, másik bolsevista; egyik a vagyonát védi minden áron, másik az életét. De mindkét tábor megegyezik abban az égő, olthatatlan gyűlöletben, ahogyan a magyarság egészének vesztét kívánják. Nem igazságot és jóvátételt kívánnak, ha­nem bosszút, az elszenvedett, valóban irtózatos és kegyetlen gyötrelmek és veszteségek miatt, bosszút hetedíziglen, tekintet nélkül a nemzet egyedeinek személyes bűntelenségére vagy felelősségére. Egy­formán kívánják, hogy pusztuljon el a nemzet…” (A teljes napló 1947, 304.)

Kertész Imre Márairól

Kertész Imre „metsző tisztánlátást” tulajdonít Márainak, amit élete végéig megőrzött. „A korszak legtisztább, legátfogóbb és legfontosabb szellemi lenyomatának” nevezi a Naplót. Különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy Márai naplójegyzeteiben fölbukkan a budakalászi téglagyár, ahol ő is a deportálásra várt. (Kertész Imre: Vallomás egy polgárról. Élet és Irodalom, 2000. július 28.)