Ha választanod kéne melyik korszakban élnél inkább? (Politikailag)

Az Egyesult Allamokban, a 80-as evekben!

Mo.-n nem laknek semmilyen korban...

Alapvetően úgy van, ahogy a 16:30-as válaszoló írta.

Én egyébként bármelyikben megtalálnám a helyemet, kivéve a két szélsőséges diktatúrát.

Nos... A boldog békeévek valóban kényelmesek voltak, ugrásszerű fejlődés az életszínvonalban, de azért kemény világ volt még így is (a technika és a komfort színvonala össze sem hasonlítható a maival), és osztrák tartományként... Nem a legjobb választás. Megvernek vagy megfigyelnek, ha Kossuth-nótát éneklek, vagy kokárdát tűzök ki. Cenzúra a császárellenes kritikák terén. Nem.

Tanácsköztársaság, persze hogy nem, lépjünk is tovább.

Horthy-korszak. Egyik kedvencem. Szívesen élnék egy olyan világban, ahol a gyermekek számára szeretetet és áhítatot tanítanak az iskolában Magyarország iránt. És nem, nem csak hazafias dalokban, de például természetjáró körutakon, ahol megfigyelhetik az ország különböző állatait, a sólymokat, gólyákat, fecskéket, sünöket, gyíkokat, fakopáncsokat, harcsákat, szitakötőket... A Horthy-korszakban sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a néprajz és a természetrajz oktatására is, emellett pedig az iskola erkölcsi értékrendet, tartást is nevelt. Ott még valóban a világ, a környezetünk, a kultúránk megismerése volt a cél.

Az iskolai foglalkoztatás pedig nem ért véget a kicsengetéssel, hanem folytatódott a túrázásokkal és a cserkész- és leventemozgalmakkal, ami testben is nevelte a jövendő generációját, és közelebb hozta hozzájuk az élővilágot.

Ekkor történtek meg a területi revíziók is, és úgy általánosan, jól ment az ország szekere.

Kulturálisan sokszínű, változatos élet volt, számos irodalmi, tanulmányi, tudományos művel, amik a szellemi táplálkozás széles spektrumát tették lehetővé. Ez is fontos számomra.

Az oktatás, a haderő, az egészségügy ma sem tud olyan fejlettséget elérni, mint akkor. Számomra egy etalon. De mégsem volt teljes demokrácia, és életszínvonalban még mindig küzdelmes volt.

Szálasi-korszakon megint ugorjunk át.

Rákosi-éra. Valószínűleg vagy a rejtett ellenállást, vagy az emigrációt választottam volna (és ez utóbbi nem zárja ki az elsőt.)

Kádár-rendszer. Szokták volt mondani: "kit érdekel az ideológia, ha tele a has?"

Nos, valóban, szociálisan talán az egyik legélhetőbb időszak volt a felsoroltakból. De nekem akkor sem illene a vérmérsékletemhez, ha április 4-ét felszabadulásnak, '56-ot ellenforradalomnak kellene neveznem, ünnepségeken internacionálét énekelnem, és kötelezően oroszul tanulnom.

Könyvek tekintetében is csak a dicső szocializmusról, és a sötét Horthy-korszakról olvashatnék. Gyakorlatilag választási lehetőség nélkül. És akkor még ott van az, hogy a pártkegyeltek juthatnak előre a tanulmányaikban.

Nem. Átlag életszínvonalban kellemes, de nem.

Antall-kormány. Semmi pozitívat nem tudok felsorolni hozzá, inkább a várakozások voltak reményteljesek.

Horn-kormány? A pufajkás, kitüntetett gyilkos? Nem.

1. Orbán-kormány. Ez az első, amire magabiztosan ki tudom jelenteni, hogy igen. Nemzeti szemléletmód, fejlődés, magas GDP, kiszámítható jövő, magyarságtudatos politika. Igen. És a Horthy-korszakkal ellentétben, szabad demokrácia.

Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai, isten őrizz, hogy megint végig kelljen csinálni.

2. Orbán-kormány. Nem tudom, hogy mi lesz még belőle, így erről nem tudok mit mondani.

Ha őszinte választ akarok adni, azt mondom: a jövőben szeretnék élni. Abban a jövőben, ahol tervezhető az élet, szívesen vállalnak a fiatalok gyermeket, többet is, mindenkinek van biztos munkahelye, magasan fejlett az infrastruktúra, az egészségügyi és szociális ellátás, az oktatás, amely egyben erkölcsös, honszerető és felelősségteljes nevelést is ad a gyerekeknek, a természet szeretetével, az ősi gyökereink hordozásával (ugyanezt politikai szinten is), lecsökkent az államadósság 40% alá, nő a GDP 3-5% között, gazdaságilag és katonailag sem függünk senkitől, visszacsatolták a magyarlakta határontúli területeinket és minden kulturális örökségünket rajta, mind társadalmilag és mind állami szinten fontosnak tartják a kultúrát (színházak, múzeumok, történelmi emlékhelyek megfelelő gondozását), megoldották a cigánybűnözést (nem érdekel, hogy hogyan), minden 1000 fő után rendőrautó járőrözik 24 órában a településekben, nagyobb városokban gyalogosan is van minden kereszteződésnél, mindenkinek biztosítva vannak az alapvető komfortbeli feltételek (önálló otthon, vezetékes víz, villany, meleg étel naponta többször, nyaralási lehetőségek), magas színvonalon folyik a tudományos élet, fellendült a turisztika a gyógyvizek és termálfürdők kihasználásával, és nem utolsó sorban eltűnt a sok szemét, kutyagumi, graffiti a városokból, szépen kifestett falak, tiszta macskakövek jellemzik Budapest és a többi magyar nagyváros arculatát.

Itt szeretnék élni.

Széchényit idézve: "Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni 'valaha mik voltunk' de inkább átnézni, 'idővel mik lehetünk s mik leendünk'. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretném hinni: lesz!"

Csak legyen így. Ámen.

Előzővel szinte teljesen egyetértek.

"Ha őszinte választ akarok adni, azt mondom: a jövőben szeretnék élni." - Én is ezt a választ adnám.

(Illetve a jövő helyett egy szebb jelenben. :)

(A legolcsóbb az lenne, ha törvénytisztelő emberek élnének az országban. Francnak kell több ezer rendőr.)

A Kádár-érában messze nem volt (Kádár-)kolbászból a kerítés. Szegénység volt.

Órákon át sorba kellett állni egy csomó mindenért.

Nem volt terülj-terülj asztalkám a közértben.

Nem lehetett kitűnni, mert aki tehetséges volt, kilógott a sorból, azt ellehetetlenítették. Max. disszidálhatott külföldre és a nyugatot gazdagította.

Alkalmatlan, erkölcstelen, bunkó emberek kerültek kulcspozícióba, akiknek egyetlen erénye a párthűség volt.

+ Óriási szellemi elbutítás, bunkosítás zajlott, aminek ma isszuk meg a levét, mára érett be a vetés.

Kedves 19:11-es!

Ahogyan ma is.