A demokrácia és a jogbiztonság eltörlése nem bűn?

"Ezt a választ azért nem tartom helyesnek, mert - ha a magyar hagyományokat követő - királyválasztás volna, a Szent Koronával megkoronázott király a fenti beírás szerinti dolgokat BÜNTETLENÜL, KÖVETKEZMÉNYEK NÉKÜL nem tehetné meg!"

Mond egyetlen magyar királyt, akit a nép választott, és olyat, akit lemondattak volna azért, mert alkalmatlan volt a trónra...

Bocs!

"Magyarország trónja megszerzésének" helyett helyesebb:

a magyar királlyá koronázás (szigorú) feltételei...

A 08:25 12:25-kor beírónak:

Elődeink első emberének megválasztási rendje élesen elkülönül két - egymástól elviekben lényegesen különböző - szakaszra. Az első szakaszban a legtapasztaltabb, a vezető szerepre legalkalmasabb személy jöhetett számításba. Így, ha a korábbi vezér elhalálozott, annak családjának a fenti tulajdonságú, rendszerint a legidősebb tagja volt köteles átvenni a vezető hatalmat.

A későbbi szakaszban az uralkodói ház egyenes ági leszármazottjai az uralkodók.

E két elv nagyjából megfelel a keleti illetve a nyugati uralkodói rendeknek.

Az OK-osság mindkettőnél más.

Az egyiknél egy szélesebb körű az érdek: a vezetettek érdeke, (megmaradás, gyarapodás, ellenség elleni küzdelemben minél nagyobb eredményesség) a másiknál – főként, ha az új király csecsemőkorú (ld. V. László), vagy gyermekkorú (ld. Salamon), az szűkebb, csoportérdek, és a hatalomhoz való nagy kötődési kényszer (illedelmesen fejezem ki magam.. )által vezérelt.

„MONDJ EGYETLEN MAGYAR KIRÁLYT, AKIT A NÉP VÁLASZTOTT”

Hunyadi Mátyást a „nép” választotta meg, mint tudjuk, a Duna jegén … (Most nem térnék arra ki, ki számít „népnek” a magyar királyválasztások során.)

„ÉS OLYAT, AKIT LEMONDATTAK VOLNA AZÉRT, MERT ALKALMATLAN VOLT A TRÓNRA...”

Ilyen nem volt, de lemondatásról nem is írtam! Azt írtam, hogy büntetlenül vagy következmények nélkül nem tehetett meg olyasmit, ami a Szent Koronával történt megkoronázását követően esküszegésnek számított. (A királynak esküt kellett tennie a Magyar Szent Koronának..)

II. Endre Aranybullájának ellenállási záradékáról tanultunk. Ha a király törvényeivel, rendeleteivel megszegte koronázási esküjét, a rendeknek nemcsak joga, hanem kötelessége is volt vele szemben ellenállni. (E jog gyakorlása miatt válhatott a magyar nemesség jó része a Habsburgok szemében „rebellissé”, vagy egyes magyar történelemírók szerint a nemesek (egy része)okvetetlenkedő-elégedetlenkedő állandóan panaszkodókká..)

Károly Róbertet csak harmadszori megkoronázása után ismerték el királynak, mert az első két esetben nem teljesítette a koronázási rend előírásait. Addigi törvényei, ha lettek volna, érvénytelenek voltak.

II. József nem koronáztatta meg magát, tehát közjogi értelemben nem is volt magyar király. Halála után – egyetlen rendelete kivételével – minden rendeletét visszavonta a megkoronázott király.

A Habsburgoknál volt rá példa.

Ferenc Józsefet úgy választották meg német-római császárrá, hogy elődjét lemondatták.

A magyar királyi trónról is.

A magyar koronázási rend szokásai szerint Ferenc József nem is lehetett magyar király. Nem is ismerték el, még a szabadságharcban résztvevő, nem magyar ajkú - később kivégzett - tábornokok sem.

Mert ők az előző királyra esküdtek föl, az ő esküjük - közvetve is - a Szent Koronának szóló volt, és esküjüknek megfelelően, trónbitorlót nem szolgálhattak.