Liberalisták! Mi jó abban, amit képviseltek?

A prostitúció most is legális, ha adózol utána. Ki lehet rá váltani egyéni vállalkozói igazolványt.

" A modern liberalizmus igazi arca

Aki saját érdekeinek érvényesítése érdekében másokat kihasznál, félrevezet, nem tekinthető igaz embernek. Hasonlóképp az az eszme, az az ideológia amelynek képviselői saját érdekeik érvényesítése érdekében emelik be a tömegeket a politikába, mintegy kihasználva őket, nem tekinthető igaz eszmének. Ahhoz azonban hogy mindenki számára világos legyen hogy miért kell megemlítenünk ezen alapigazságokat amikor a modern liberalizmusról beszélünk, szükséges bepillantanunk a liberalizmus történetébe.

Maga a liberalizmus ugyanis nem új eszme, kezdetei a 19.század első felére tehetők. Ha objektíven vizsgálódunk láthatjuk, hogy a liberalizmus reálpolitikai célkitűzéseit tekintve haladó eszme volt, ugyanis ezek a célkitűzések a kor domináns társadalmi igényeit (alapvető, elidegeníthetetlen szabadságjogok; gondolat - szólás - sajtó - és gyülekezésszabadság) tükrözték a kultúrális értelemben vett Európa legtöbb

országában.

Konkrétan Magyarországra vonatkoztatva az alábbiakat: az 1867 -es kiegyezéssel és azt azt követő időszak társadalmi-politikai vívmányaival beköszöntött hazánkban a "liberalizmus első fénykora". A liberális eszme azonban a kiegyezést követő egy-két évtizedben teljesítette történelmi feladatát, egyes alapeszméi pedig kezdtek beépülni más, később kibontakozó eszmerendszerekbe. Minden bizonnyal ez volt a magyar történelem azon pontja, amelynél az 1848-as forradalom ideológiai megalapozásában a nacionalizmussal együtt részt vevő nemzeti-liberális eszme - történelmi küldetésének felemás bevégzése, a kiegyezés után - egyszerűen szertefoszlott, mintha nem is lett volna. Helyette egy olyan új, nyugati mintákat követő új liberalizmus jelent meg és kezdett kibontakozni amely szakított 1848 nacionalizmusával és amelynek a fent említett régi liberalizmushoz a "liberális" elnevezésen és a szabadelvűségen alapuló csekély gondolati kontinuitáson kívül semmi köze nem volt.

Eszmerendszerébe az egyszerű "szabadság mint alapelv" mellett kezdett beépíteni olyan dogmákat, mint az individualizmus, univerzalizmus, tolerancia és a megrögzött racionalitás elve. Természetesen ezek már új

érdekek és célok által meghatározott alapelvek voltak, és az említett folyamat sem egyik napról a másikra ment végbe.

Ha visszatekintünk az időben, láthatjuk hogy ez az új liberalizmus - melynek a mai, modern liberalizmus egyenesági leszármazottja - bizonyos tekintetben rokon vonásokat mutat egy másik, szintén ezekben az

évtizedekben kibontakozó eszmével, a kommunizmussal. Lényegét tekintve ugyanis mindkettő tudatosan és vállaltan nemzetietlen (esetünkben mindegy hogy nemzetietlenségnél kozmopolitizmusról vagy internacionalizmusról beszélünk). Nem szabad hogy megtévesszen bennünket az hogy ez a két "azonos származású" eszme a 20.század utolsó évtizedeiben - lásd a rendszerváltás példáját - szembekerült egymással. Visszatérve a liberalizmus történeti áttekintéséhez, láthatjuk hogy ezen ideológia "első virágkora" - bár a történetírás napjainkig egyoldalúan csak a nemzeti felemelkedés időszakaként emlegeti - rendkívüli veszélybe sodorta a magyar nemzet puszta létét is. Egy olyan folyamat zajlott le amely nehezen előreláthatóan ugyan, de természetszerűen vezetett 1918. októberéhez, a szociáldemokrácia majd a kommmunizmus viharos térnyeréséhez (Németh Ákos szavaival élve: "a halottak napjának forradalmához").

Ez alatt a fél évszázad alatt a liberalizmus a tőkeliberalizációval sikeresen kisöpört szinte minden hasznosítható tőkét a magyar nemzet kezéből, s tette ezt a haladásra, az állami intervenciótól mentes szabad

piac nagyobb sikerességére hivatkozva (talán nem is olyan furcsa párhuzam hogy napjainkban ugyanezekre az érvekre hivatkoznak az "eszmei utódok" amikor a tőke mellett a másik alapvető termelési tényezőnek, a földnek a liberalizációját próbálják politikailag szentesíteni).

A "sírvirágos forradalom" és az azt követő gyászos időszak után a liberalizmus (amely - mint említettük - már rég nem jelentett egyet a 19.század elejének liberális gondolatával) hosszú időre eltűnt Közép-Kelet-Európából, szemléletesen fogalmazva "külföldre menekült, a tengerentúlra költözött" hogy ott várjon jobb időkre. 1956-ban természetesen "ő" is fel volt készülve arra hogy bevesse erőit. A sors azonban másként rendelte. Máig vita tárgyát képezi hogy az '56-os forradalom győzelme esetén a forradalomban részt vevő megannyi eszmei irányzat közül melyik kerekedik fölül. Esetünkben ez most nem fontos. A várva várt jobb idők el is jöttek, mégpedig a '80-as évek második felére, a rendszerváltás időszakára. Közben a liberalizmus átment egy kisebb formai átalakuláson, elnyerve mai formáját. Mi sem természetesebb, minthogy elsősorban a diktatórikus szocializmus ellenhatásaként jelentkezett, azt az igényt támasztva hogy teret kell adni az egyéntől elidegeníthetetlen alapvető szabadságjogoknak, az individualizmusnak, és vissza kell térni a sértheteltlen és korlátlan magántulajdon illetőleg a szabad piac korábbi elvéhez.

A rendszerváltást követő időkben - így napjainkban is - önmagát is nevén nevezve, s tömegeket megmozgató, félrevezető hamis érveit hangoztatva veri a mellét a politikai porondon. Napjaink egyik közkedvelt liberális dogmája az hogy "Magyarországon teljes jogegyenlőség és egyre növekvő esélyegyenlőség van". Egyenlő jogok ma csupán papíron léteznek, hisz a jogok mögött nem állnak egyenlő anyagi és társadalmi lehetőségek. Így pedig aligha lehet esélyegyenlőségről beszélni...

Hasonló ellentmondásokat produkálnak a liberalizmus egyéb gyakorlati megnyilvánulásai is. Elég csupán a közelmúlt eseményeit megvizsgálnunk. Ha már a liberalizmus alapgondolatának számító általános szólás-sajtó-és gyülekezésszabadságnál tartunk, hogyan lehetséges az, hogy ha egy bíróságon bejegyzett kultúrális egyesület általa hősnek tartott elesett katonákról kíván megemlékezni (eltekintve most a megemlékezés tárgyának mint morális kérdésnek a vizsgálatától), csöndben és rendbontás nélkül, pont a magukat liberálisként aposztrofáló és liberálisként számontartott erők ágálnak ellene a kormányban és a közéletben, ráadásként pedig egy jelentős liberális múlttal rendelkező (ma "mérsékelten jobboldali") párt ifjúsági szervezete külön kéri(!) a belügyminisztériumot hogy a megemlékezést akadályozzák meg? Akadályozzák meg, vagyis korlátozzák az alapvető szabadságjogokat, melyek szent és sérthetetlen voltát épp a liberálisok hangoztatják a legharsányabban... Az államhatalom korlátozásáról mint alapelvről beszélnek, miközben annak birtokában pont ők akarnak korlátozni másokat. Azt persze elvárják, hogyha ők a droglegalizáció mellett tüntetnek, vagy ha a homoszexuálisok "büszkeségből" felvonulnak, senkinek ne legyen egy rossz szava sem...

Furcsa paradoxonokat produkál ez a modern liberalizmus... Ebben a tekintetben szintén rokon vonásokat mutat a vele "közös származású" kommunizmussal. Leginkább Orwell Állatfarmját juttatja eszünkbe. Ott a

kommunizmus belső ellentmondását a "mindenki egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek másoknál" tétel szemléltette. Ez a liberalizmusra vonatkoztatva valahogy így fest: "mindenki egyenlően szabad, de vannak akik szabadabbak másoknál". A liberalizmus eszméjét képviselő emberek tehát a szabadság eszméjét használják fel saját önös érdekeik érvényesítésére, közben pedig meggyalázzák azt, ahogy tette ezt annak idején a kommunizmus az egyenlőség eszméjével.

Sokan nem ismerik fel a liberalizmus egyik erkölcsi-morális eredetű problémáját sem: azt, hogy a liberalizmus feleslegesnek tekinti a társadalmak valódi összetartó erejét adó nemzeti érzést és homogén nemzeti kultúrát, úgy véli hogy ezek helyettesíthetőek egyszerű racionális tervezéssel. Ez pedig a modern liberalizmus talán legnagyobb hazugsága, lévén történelmi szempontból is teljességgel megalapozatlan.

A jobb életre vágyó és jobb életet váró embereket persze könnyű megtéveszteni. Főként erre veztethető vissza a liberalizmus napjainkban tapasztalható térhódítása úgy a politika és a gazdaság, mint a közélet egyéb területein.

Manapság a liberalizmushoz való viszonyulás kulcskérdés, és nemcsak a fent említettek miatt hanem azért is mert történelmünknek egy újabb olyan szakaszához érkeztünk ahol ez a jövőnket befolyásolja. Nem titok ugyanis hogy napjaink Európai Uniója is liberális elvek szerint épül fel és működik. Zárásként azt a kérdést tehetjük fel önmagunknak (és másoknak) hogy az európai népek kultúrális olvasztótégelyének számító EU-ban képesek leszünk-e megőrizni nemzeti öntudatunkat, felismerni nemzeti érdekeinket és ennek megfelelően cselekedni; képesek leszünk-e hallatni az igazság hangját határon innen és túl, és akik hallják képesek lesznek-e a jelenkor sűrű ködén át a jövő felé tekinteni,megtalálni a reményt és egy biztosabb,

igazabb, szebb jövőt álmodni?

Adja az Ég, hogy így legyen!"

Kedves kérdező! Valóban kissé el vagy tévedve a liberalizmussal kapcsolatban. Mondjuk én nem vallom magam liberálisnak, nem tudom magam egy eszme mellett elkötelezni, mindennek vannak jó és rossz vonásai.

Viszont nem árt átgondolni néhány dolgot.

Melegek házassága: Senkinek nem ártanak vele, nélküle viszont elesnek olyan jogoktól, amik a heteroszexuális embereknek megadatnak. Azt mondod, hogy a "normális emberek" összeházasodnak, gyereket vállalnak, satöbbi. Gondolom még nem találkoztál olyannal, hogy a "normális emberek" gyereket csinálnak, de nem tudják normálisan nevelni, esetleg nem is vállalják inkább, intézetben köt ki, vagy apa molesztálja a gyereket, apa veri anyát és a gyerekeket, és még annyi undorító dolog van a "normális emberek" körében, aminek megint csak semmi köze nincs a liberalizmushoz. Attól, hogy valaki azt látja, hogy két apa, vagy két anya van, nem lesz automatikusan meleg. Ezt nem lehet így befolyásolni.

Drog legálissá tétele: Nézd, az alkohol, koffein, nikotin, stb. legális. Ezek drogok. Rengeteg ember él gyógyszereken, az is legális. Gondolod, hogy majd a fű fogja tönkretenni a csodálatos, erkölcsös magyarok életét? Mivel egyébként másról nincs szó, általában a marihuána legalizálása mellett vannak az emberek, nem a heroin, kokain, amfetaminszármazékok és egyéb keményebb drogok mellett. Normális, értelmes ember nem akar ilyen hülyeséget. Ha azt gondolod, hogy az alkohol jobb mint a fű, akkor nézz meg egy betépett és egy berúgott embert, nézd meg melyik árt többet másoknak (ritkán hallani arról, hogy betépett apa szétverte a családot, vagy másokat a kocsmában), melyikre hogyan lehet rászokni. Mellesleg az állam is jól járna.

Abortusz: Nemi erőszak, baleset az óvszerrel, a fogamzásgátló sem 100%-os. Ha valaki nem akar gyereket, annak ne legyen, mert abból semmi jó nem származik. Nyilván rengeteg olyan eset van, hogy egyszerű felelőtlenség miatt esik valaki teherbe, de mivel ebbe nem láthatsz bele, így szerintem ne ítélj el valakit ezért.

Prostitúció: Ez egy olyan dolog, ami mindig volt, mindig lesz. Örülnék, ha nem lenne, de nyilvánvalóan ez nem megoldható. Mindig lesz rá kereslet. Gondolod, hogy csak a liberális férfiak/nők veszik igénybe az ilyen jellegű szolgáltatásokat? :D Remélem, hogy nem élsz ilyen álomvilágban.

Egyház: "egyház kirekesztése mindenből" - miért, mégis milyen jogon van a kezük bármiben? Ahogy ezt leírták már többen, az egyház maradjon a saját köreiben, ne szólhasson bele azoknak az életébe semmilyen szinten, akik nem vallásosak, nem tartoznak semmilyen felekezethez. A tisztelet más kérdés, de az alapvetően mindenkinek jár (hacsak nem tesz róla, hogy ne tiszteljék), nem csak az egyháznak.

A lázadásról pedig nincs mit mondanom, nem is értem, hogy miről beszélsz, a pszichopaták, gyilkosok sem férnek bele a képbe. A züllött, léha élet szintén távol áll minden normális embertől, függetlenül mindenféle eszmétől. Ennek mi köze a liberalizmushoz?

"Miért, nem így van a katolikusoknál?Meggyónod a bűneidet, elmondasz 10 miatyánkot,és minden meg van bocsátva."

Nem, nem így van.

Erkölcs és lelkiismeret. Nem tudom kértél-e valaha őszintén bocsánatot valamiért, mert akkor nem kérdeznél ilyet. Utána nem az az első gondolatod, hogy jaj de könnyű volt, tiszta vagyok, megint megtehetem.

"Ez egy olyan Fertő mint anno a kommunizmus/szocializmus"

Magyarán ez is csak egy olyan dolog, amit közútálat tárgyává lehet tenni és rá lehet kenni az emberi hülyeség mindenféle megnyilvánulását. Neked nem a liberalizmussal van a bajod, a hozzászólásaidból süt a butaság, feltételezem azt sem tudod mit is jelent igazából ez a szó, csak valakik bemesélték neked szép körítéssel, hogy ezt kell utálni, te meg mint a bászínházban a jó marionett szajkózod a neked diktált hülyeséget. Amit "ők" mondanak neked, azt bármiféle racionális bizonyítás nélkül elfogadod. Nem kell szeretni a liberalizmust, meg a többi eszmét se, gondolkozni kell. Nem kell elvetni a katolicizimust meg a többi vallást se, az eszmék és a gondolkodás nem ölik meg a hitet. Az a baj, hogy ezzel az eszmerendszerrel egy kicsit sem vagy jobb azoknál, akik elvből voltak kommunisták, nemzetiszocialisták vagy épp liberalisták.

"Egy lelki beteg embernek nem drogra van szüksége, hanem pszichológusra"

A tudomány jelenlegi állása szerint nincs olyan, hogy lélek. A pszichiátriai betegségek oka pedig eléggé sokrétű (kémiai/biológiai jellegű), amiket gyógyszerrel kell és lehet kezelni nem pedig egy délutáni beszélgetéssel. Nem igazán hallani olyanról, hogy egy skizofrén beteget meggyógyítottak/szinten tartottak beszélgetéssel.

"A droggal halálba külditek, vagy ha nem hal meg, akkor is ki tud a betegen segíteni? Csak a pszichológus."

A pszichológus nem tud segíteni olyan dolgon aminek a megoldásához nincs eszköze. A pszichológia nem a gyógyításról szól. Aki ezt állítja az nem sokat tudhat a pszichológiáról.

"Az egyházat pedig tisztelni kellene, oké hogy ma már nincs akkora befolyása, de nem kellene kirekeszteni, hanem támogatni és segíteni a munkáját. "

Nem túl jó irány egy pár ezer éves mendemondára épülő intézményrendszert a hatalom közelébe engedni. Szolgálja ki a híveit, segítse az embereket és ennyi.

"Maradi sem vagyok, csupán elítélem a liberalizmust mert sok ember szenved miatta. Ez egy olyan Fertő mint anno a kommunizmus/szocializmus"

Szerinted az fertő, hogy mindenki azt teheti, amit szeretne, ha ezzel másoknak nem árt vele? Azaz járhat templomba, lehet bármilyen vallása, bármit tanulhat, bárkire szavazhat, bárhová utazhat... Nem korlátozza ebben senki? Szerinted korlátozni kellene? Vagy mit kellene tenni? Hogyan kellene beavatkozni az egyén életébe? Hiszen ha elítéled a liberalizmust, akkor ezeket ítéled el. Mit javasolsz helyette? Járjon börtönbüntetés, ha neked nem tetsző dolgot cselekszik valaki? Például lilára festi a haját.

Másrészt idéznék egyet a politika liberalizmusról.

"A korábbi isteneredetű felfogással szemben szerinte a társadalom és a törvények kiindulópontja az egyén, akinek jogai a természetjogon alapulnak. Támogatja a társadalmi szerződést, aminek alapján az állam polgárai a törvényeket hozzák, és egyetértenek abban, hogy alávetik magukat nekik. Úgy gondolja, hogy az egyének tudják a legjobban, mi a jó nekik. A politikai liberalizmus választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státusra való tekintet nélkül."

Ha te magad nem vagy liberális e téren. Kitől vennéd el a szavazati jogot? Illetve általad gyakran használt kisarkított példával élnék. Bevezetnéd a pallosjogot talán? Földesurakat és papokat állítanál az emberek felé, mint régen? Esetleg nem vagy-e mégis te magad is liberális a politikai liberalizmus terén?