Mit gondoltok, életképes lenne-e egy olyan állami berendezkedés, ahol nincsenek családok, csak szaporító központok, ahol embereket tenyésztenek és nevelőintézetek, ahol a megtermelt gyerekeket felnevelik?

"...ahol embereket tenyésztenek..."

A dolog itt bukik. Ahhoz, hogy valaki ember legyen, szüksége van anyára és apára.

A jelenlegi emberek mellett nem. Az emberi faj túlságosan ragaszkodik a családhoz, a tudomány jelenlegi álláspontja szerint az egészséges szellemi fejlődéshez szükséges a család megléte és a kulturális, érzelmi gyökerek is túlságosan mélyek ahhoz, hogy csak úgy meg lehessen szüntetni ezt.

Egy ehhez hasonló világ létezésének két kimenetele lehetne. Az egyik az, hogy az intézetekben dolgozó "régi fajta" emberektől hallanának az "új fajta" emberek a családról, esetleg egy-egy ápolónő úgy gondozná a nevelőintézeti gyerekek egyikét-másikát, mint a sajátját. Ettől aztán beindulhatna egy olyan folyamat, amiben a család nélkül felnövő gyerekek mégiscsak hallanak arról, hogy lehetne másképp is élni és ha lenne rá lehetőségük, fellázadnának. Mondjuk érdekes kérdés az is, hogy mit kezdenének a tizenéves fiatalok ébredő nemi vágyával, aminek a végén még ne adj' Isten mindenféle párkapcsolatokat vagy arra hasonlító dolgokat alakítanának ki. Nem kizárt ugyanis, hogy a hormonok furcsa összjátéka akkor is párkapcsolat kialakítására sarkallná az embereket, ha mondjuk sosem találkoznak magával a jelenséggel.

A másik lehetőség, hogy sikerül a nagy terv, az új világot nem fertőzi meg a régi, letűnt korok mételye, a gyerekek tisztán, ipari módszerek szerint tenyésztve nőnek fel. Ekkor viszont az a kérdés, mi lesz így belőlük. Vajon egészséges, kiegyensúlyozott, érett személyiségű emberekké válnak-e, lehet-e velük bármit is érdemben kezdeni vagy folyamatosan nyugtatókra szoruló droidhadsereg lesz belőlük? Hiszen a férfiakat és nőket nem lehet összeengedni az életben, mert a végén még előjönnének az ösztöneik. Ez eddig nyilvánvaló. De az is veszélyes, ha az egyneműeket engedjük össze, mert lehet, hogy "ráfanyalodnak egymásra", esetleg az egy munkahelyen dolgozó sok ember között beszélgetés során felmerül a férfi-nő kapcsolat és a család kérdése. Nem tudatos lázadásként, esetleg csak kósza ötletként, hiszen nem tudják, mi is az. Aztán a végén kész a forradalom. Ha pedig egyénekre szabdaljuk szét a társadalmat, nem lehet eredményeket várni: egymástól elszigetelt, elvadított emberekkel minőségi munkát nem lehet végezni.

No és ebben az esetben is ott van a nemi ösztön, mint súlyos gond. Létező dolog, együtt jár az emberi természettel. Hogyan fojtsuk el, hogy az emberek ne akarjanak az "embergyárakon" kívül szaporodni és az elfojtástól ne legyenek vadak, agresszívek, kezelhetetlenek?

A falanszter jellegű társadalom nem új keletű ,de amíg érzései vannak az embernek ez nem játszik.

És a nemi vágy elfojtását ami szerelemhez és gyerekhez is vezet, masszív agymosással vagy hormonszabályozással kívánod elérni?

Az emberek szerintem ebből nem kérnének.