Kertész Ákos hogy nevezhette pont a magyart alattvaló népnek?

„A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.” De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.”

Olvasd el még egyszer, és talán rájössz.

Egyébként ezt is írta :

„Az Amerikai Népszavához írt publicisztikámban szereplő mondatot: „A magyar genetikusan alattvaló” – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs. Örömmel értesültem, hogy a holokauszttal kapcsolatban az elmaradt bocsánatkérés ügyében helyreigazítottak mások. Ezzel az ügyet lezártam.”

Jól kiragadta a szemétláda azt a sort más verséből. Semmi köze nem volt József Attila versének a mentegetőzéshez. Az igazságtalan társadalmi berendezkedésről, a gazdag és szegény viszonyáról szól a Hazám című vers. A költő további soraiban így szól Magyarországról: édes Hazám, fogadj szivedbe,

hadd legyek hűséges fiad!

Ha Kertészt is visszaküldik Kanadából, mint a cigányokat, akkor annak az embernek ezek után nem lesz hazája.

Dick Esmen: Grünwald Béla - Új Magyarország, ebben olvastam sok helyen (Széchenyi élete, a naplójával együtt):

mtdaportal.extra.hu/books/az_uj_magyarorszag.pdf

Most nem találtam meg amit kerestem, mert 500 oldal, de ilyenek:

"Mindennek vége a Magyarokra nézve. – Mert a mit ezentúl

tesznek, nem egyéb, mint végvonaglás, – mert a magyart,

mely a legalábbvaló népek által emésztetik meg,

semmi sem támasztja többé fel."

"Mindentől undorodom, a mi Magyarországra vonatkozik.

Nem találok senkit, a kivel rokonszenvezhetnék.

Talán a jövőben lehet Magyarországot szeretni. Én ezt az,

országot csak muszájból szeretem, mert én is afféle szalonnafaló vagyok"

Pont ezek miatt akarta kihúzni az országot a szarból és ezért fejlesztett annyit, mert rosszul volt a (nyugati országokhoz képest) primitívségtől és fejletlenségtől. Természetesen nem azt mondom, hogy Kertész egy szinten van Széchenyivel (nem ismerem Kertész írásait ezen az egy hírhedten kívül), csak annyi, hogy lehet, hogy pont azért írta ő is, amiért Széchenyi, mert nagyon szerette ezt az országot, és utálta látni, hogy mennyire elmaradottak vagyunk.

Ha öt percen belül megtalálom azt az idézetet a Grünwald könyvben, amit kerestem, akkor még bemásolom ide.

"Az emberek túlnyomó többségének kicsinyessége s alávalósága undorral tölti el. Lelke elzárkózik s az emberek megvetése hatalmasodik el benne. Az emberekkel kötelességből érintkezik, mert föl akarja őket használni magasabb czélok érdekében. Nem tartozik azok köze a szerencsés emberek közé, a kik egyformán, kedélyesen érintkeznek mindenkivel, mert nem hangolja le őket a belső érték hiánya. Az emberek tömegét nem tartja arra érdemesnek,hogy szíve kincseit rajok pazarolja, mert tudja, hogy értékét nem képesek megbecsülni. Gúnyolta az emberek banalitásait, melyekkel lelkök ürességét s érzéketlenségét akarják eltakarni ..De nem titkolta

megvetését az emberek iránt s egyike a legnevezetesebb

nyilatkozatoknak az, a mi a Kelet Népében fordul

elő. mikor egy egész nemzetnek bátran ezt mondja szemébe:

«Mert nem szenvedelemből léptem a nyilvános

élet mezejére, de kötelesség utáni elszántságból; minthogy

-– és ki kell végkép ezt is kereken mondanom –

véremnek felette kereset tudtam becsülni több évvel ezelőtt s néhány lelkes barátimon s hazánknak fiatal reményein

kívül, általán véve a magyar nemzetet inkább a jövendőben

szeretem, mint a jelenben, azaz: általán véve inkább a

kifejlett magyart szeretem és becsülöm, a milyen Ő Isten

segítségével lenni fog, mint szeretem és becsülöm a magyart, a milyen nagy része még ma.»

Az emberek megvetéséből keletkező hidegség kiáradt

belőle; az emberek pedig megérezték s nem csoda, ha

hidegnek, szívtelennek tartották."

Rakd mellé, hogy mennyi mindent tett ezért az országért, nem véletlenül ő a "legnagyobb magyar". Pont ez az undor vette rá, hogy változtasson, és színvonalas országgá változtasson minket, egyre magasabb civilizációs fokra lépre, hogy utolérjük a fejlett nyugati országokat. Mert tudta, hogy a gazdaság és a kultúra fejlesztésével meg fog változni a magyar emberek mentalitása.

A szocializmus alatt megszokott "vesztes nép, alávaló nép, mindig a rossz oldalra álló, minden forradalmat elbukó nép" klisét hangoztatja, amely képet azért alakították ki az elmúlt korszakban, hogy a magyar nemzetet demoralizálják a szabadságharc gondolatától, illetve hogy felmagasztalják saját rendszerüket "a bús ezer évhez" képest. Tudatos folyamat volt a szemléletmód ilyen téren való befolyásolása, alakítása.

De egyáltalán nem igaz.

A történelem mást igazol, mert már a kezdetektől egészen a legújabb korig folyamatosan küzdöttünk a szabadságunkért. Már mindjárt az elején Szapolyaival indult a Habsburgokkal szembeni ellenállás, 1526-tól. Ezután az erdélyi fejedelmek, Bocskai, Bethlen, Báthory 1600-as években zajló hadjáratai a Felvidékre, még Bécs is ostrom alá került, de végül a közös török ellenség miatt inkább békekötést kezdeményezett a magyar fél. Aztán a Wesselényi-összeesküvés az 1660-as évek végén, 1670-es évek elején. Azután a Rákóczi-szabadságharc 1703-1711. Aztán a jakobinus-mozgalom 1794-ben. Aztán a reformkori országgyűlések az 1820-as években, ahol sokszor kardcsörtéig fajultak a viták. Aztán az 1848-49-es szabadságharc. Majd 1918. A Habsburgokat nem kevesebb, mint 4(!) alkalommal fosztották meg a tróntól Magyarországon. Hogy aztán az 1944-es németellenes mozgalmakat már ne is említsem (Bajcsy-Zsilinszky Endre). De később sem enyhültek az indulataink: 1956, 1989. Vagy ma, 2012-ben.

Mit is várjunk egy ilyen torz világképű embertől, mint Kertész Ákos?

Példaképei között olyanokat sorol fel, mint Dózsa György, aki az általuk megtagadott székely népelem tagja volt, ráadásul "a gyűlölt nemességhez" tartozott, és nem valami népi felszabadító mozgalom vezetője volt, ahogy a baloldal igyekezett kialakítani róla a képet, nem is volt konkrét követelése a lázongásnak.

Petőfi Sándorra hivatkozik, akinek nacionalizmusát kevés magyar költő múlta felül.

Ajánlom elolvasásra "Élet vagy halál!" c. művét.

Ady Endrére is, aki a Tanácsköztársaság láttán azt mondta elkeseredetten: "Ez nem az én forradalmam..."

Károlyi Mihályra, akinek köztársaságát éppen a szélsőbalos csőcselék döntötte meg.

Illetve Horn Gyulára, aki '56-ban önként állt a pufajkások közé, és kitüntettek, mert a legvéresebb kezű osztagot vezette a megtorlás hetei alatt a szabadságharcosok felkutatásakor, majd '90 után széles mosollyal a képén ő vágta át a "vasfüggönyt", és az "új demokráciában" a miniszterelnökségig vitte...

----------

Kedves 16:44-es válaszoló!

"mert a magyart, mely a legalábbvaló népek által emésztetik meg, semmi sem támasztja többé fel."

- Itt éppenséggel azt mondja, hogy a magyarságot olyan kulturálisan elmaradottabb népek, mint a román és szláv, taszítja nyomorba.