Miért hiszik az a közelemben élő emberek, hogy ők milyen "egyszerű, okos" emberek?

Huhh.. kedves kérdező, nagyon a szívemből szólsz! Én Erdélyből írok, és sajnos itt is ugyanez a helyzet.. A gond az, hogy én már sokkal nehezebben tolerálom ezt a fajta mentalitást, legalábbis így érzem a gondolataidból ítélve. Azt hiszem, lassan már túl is reagálom az egészet, de egy teljesen más témájú beszélgetés közben spontán elejtett szó hallatán is elönt a harag.

Nem értem, nem értem, és ha beledöglök sem fogom megérteni soha, hogyan tud ennyi ember meghülyülni! Lassan úgy érzem, én vagyok a totál idióta, vagy egy teljesen idegen világban szigetelődtem el valami véletlen folytán.

Még-még lenyelném az egészet, egyszerű társadalmi jelenségként kezelném, de azt, hogy közvetlen barátaim, családtagok, munkatársak, és minden ember, akivel érintkezem egy emberként gyülölködnek (különféle mértékben), az kezd kicsit sok lenni.

Utálják a magyarországiakat, "táposoknak" nevezik őket. Csak a puszta szó hallatától is azonnal összeszorul a gyomrom, és képtelen vagyok úrrá lenni magamon.. Utálják a románokat, utálják a cigányokat, utálják a zsidókat, utálják a gazdagokat, utálják a lecsúszottakat, a városiak utálják a falusiakat, falusiak a városiakat, egyik politikai oldal a másikat, a két szurkolótábor egymást.. Mégis mi a t*köm történik itt??

A feleségemmel egy kis szeretetbuborékban élünk, ahol hiszünk a józan észben, a tiszteletben, a mosoly, a kacagás, ölelés és alázat erejében; sokszor belefeledkezem a mozdulataiba, annyira árad belőle az ártatlanság. Valahogy az egész lénye át van itatva azzal a fajta naivitással, aki hiszi és velem is elhiteti, hogy a világ tulajdonképpen jó, csak néha botlunk bele furcsa emberekbe.. Most így leírva, nekem is hihetetlen, hogy 8 egymás mellett eltöltött év után is ennyire forr a levegő a szeretettől.

És amikor kilépek az ajtón, pofánvág a gyűlölet! Állandóan vitákba keveredek, amikor az általános emberi értéket képviselem, és azt próbálom megértetni másokkal, hogy a különbségek helyett a hasonlóságokat kellene keresnünk egymásban. Teljesen mindegy, hogy honnan jöttünk, milyen a bőrszínünk és milyen nyelvet beszélünk, ha például mindketten szeretjük a kutyákat. Már van egy közös pont, amin keresztül felnézhetünk egymásra. Állítom, hogy ha olyan erővel dolgoznánk saját hibáink kijavításán, mint amilyenekkel másokét keressük, gyökeresen más volna ez a világ.

Áhh.. Nem fejthetem ki olyan részleteiben a gondolataimat, mint ahogy az jól esne, mert terjedelmében minden netes etikettbe beleütközne. De megpróbáltam. És a kérdezőhöz hasonlóan, jól esett kiírni magamból azt, amit a feleségemen kívül mással nem oszthatok meg.

Egyszerűen sajnálom, hogy ilyen ez a világ, mert az élet tényleg tele van gyönyörű dolgokkal, és sokan úgy halunk meg, hogy sosem vettük észre, pedig napi szinten jártunk el mellettük. Magamért már nem aggódom, mert így vagy úgy, de megvédem azt a kis "szigetet", amit otthon létrehoztunk. Attól viszont rettegek, hogy vajon milyen világba és értékrendbe születnek bele a gyerekeink. Mert ahogy látom, egyre csak nő a feszültség a különféle etnikumok között, és ha ez a tendencia továbbra is fennáll, nem kell nagy ész, hogy kikövetkeztessük, itt előbb-utóbb elszabadul a pokol, és egymásnak esnek az emberek. Tegyék, ha ez nekik jó, de aki bántani meri a kis "otthonszigetünket", annak olyan pokoli dühöt zúdítok a nyakába, hogy azt én is megbánom. És ezen a ponton kissé félek magamtól.:(

És elnézést kérek azoktól, akik számára fárasztóan hosszúra sikeredett a véleményem.

"Erről, csak is a 23 év tehet vagyis inkább a 92 mivel ezt ők rontják el, nem mi magyarok, de ha így akarják a politikusok, hát jó, de előre szólok amint észhez térnek az emberek kitör a polgárháború."

Nem az "emútnyóccév"? Polgárháború? Haha. A romák (tisztelet a kivételnek) és a "nemzeti romák" (jobbikos nacionalisták) legalább megritkítják egymást és lesz hely a normális embereknek.

Azért nem bírják a magyarokat mert irigyek kissé.A Szerbiában , Ukrajnában élők főleg.Bár Magyarország nincs jó helyzetben de mégis jobb mint Szerbia és Ukrajna.

Én jártam ott és megkaptam már a "sznob magyarországi magyar" kifejezést.Meg a "magyarországi úrfi" jelzőket.